Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-16 / 3. szám

2-i’c oldal. SZATMÁRI GAZDA január 16. tés, a malmok kényszerítve vannak, hogy a tőzs­de megkerülésével hajszolják fel az elrejtett ga­bonakészleteket A vidék spekulánsai azonban elrejtik a készletek nagy részét s egyes mal­mokkal csak maximálisnál magasabb árak mel­lett állnak szóba. Az adás-vételről szóló szám­lákban természetesen a maximális ár szerepel ugyan, de az eladók gondoskodnak róla, hogy a maximális áron felüli spekulatív hasznot — álügynökök előtérbetolásával jutalék vagy költség címén kierőszakolják. Ez a mind sűrűb­ben mutatkozó jelenség tökéletesen hatálytalan­ná teszi a kormányrendelet jóakaró ármegálla­pítását. Az elmondottak után egyáltalán nem sza­bad feltételezni, mintha a malmok ezen — egy- j előre kisérletképen alkalmazott — nyersanyag- ; kutatásra esetleg ráfizetnének. Szó sincs róla. ; A gabona és liszt közti őrlési különbség oly nagy, hogy a malmok ebből a spekuláció igé- j nyeit nagyon könnyen kielégíthetnék. A speku­láció a maga túlzott igényeinek kielégítését az egyes malmokra hárítja s ezek viszont — bár az őrlési különbségből ki tudnák elégíteni a spekulánsok igényeit — úgy védekeznek az őr­lési különbözet erős apasztása ellen, hogy kö­zös megállapodás alapján a terhet a liszt szi­gorúbb eladási feltételeivel áthárítják a sütőkre. Az ország nagyobb malmainak eladási feltételei például a következők: 1. Csak előre megálla­pított fajta-beosztással és előre megállapított árak mellett szabad lisztet eladni. A fajták ki­cserélése és árengedmény tilos. 2. Minden el­adásnál megjelölendő a kelet, az egyes fajták szállítandó zsákmennyisége és a leszállítások periódusai. 3. A számlák készpénzben, skontó nélkül fizetendők. 4. A zsákokért az őrlemény minden mázsája után 1.80 K fizetendő, de a malom a zsákokat nem köteles visszavenni. 5. Az árak zsák nélkül nettó súlyban értendők. A malmok árdrágítását a sütők ország­szerte végeredményben a közönségre háritják. A kenyérkészitést szabályozó rendelet nem teszi egységessé a kenyérkészitést és nem szabá­lyozza például a péksütemények hozzávetőleges súlyát. A sütőiparosok éppen úgy továbbíthat­ják a mesterséges drágításokat, mint a rejtett gabonakészletek tulajdonosai és sok malom; : de mivel ők közvetlen érin'kezésben vannak a j nagyközönséggel, mely mindegyre nyomatéko- j sabban hallatja zúgolódását, nem éreztethetik a haszonlesést oly kifejezetten, mint az őket meg­előző spekulánsok, hanem az áru drágulását j többnyire a kenyér belső összetételének rontá- I sáva! és a péksütemények súlyának apasztásá- val leplezgetík. Nagyjában megállapítható, hogy a közélel­mezés három állomása közül a sütőipar pa­naszkodásban elől jár, holott a közfogyasztás emelkedése, illetve a hadsereg részére a sütő­iparosok szövetsége áltai közvetített katona­kenyér és kétszersült sütése temérdek munkaal­kalmat biztosit. A sütőiparosok a közönségre áthárított drágítás dacára elég szépen keresnek, de többre áhítoznak és a vidék néhány váro­sában még a hatóságokkal is szembeszállnak. Fiume városa saját számlájára 10.000 méter­mázsa lisztet vásárolt a Gizella-malomnál, hogy a pékek aggresszivitását letörni célzó hatósági pékmühely szükségletét a kezdet számára biz­tosítsa. Mi lett az eredmény? A sütőiparosok beszüntették az ellenállást és a hatóság által vásárolt liszből hajlandók elsőrendű kenyeret 72, másodrendűt 50 fillérért sütni. Minél inkább fogy a vidéken a rejtett kész­let anyaga, annál inkább drágul a gabona, a liszt és a kenyér. Csak egy orvosság van a visszaélések leküzdésére a gabonakészletek ha­tósági kisajátítása. A stuttgarti kereskedelmi ka­mara is erre az álláspontra helyezkedik a né­met birodalmi kormányhoz intézett beadványá­ban. Mi ezt az indítványt megtoidjuk azzal, hogy állapíttassák meg a kenyér hatósági ára is. Államilag kisajátított gabonakészletek és fix kenyérárak mellett a malmok őrlési haszna és a pékek nyeresége a megérdemelt fokra redu­kálódik. Ez a legreakcionálisabb megoldás; minden más rektifikáció csak toldás-toldás. A kenyérkérdés a közélelmezésnek sarkpontja s közvetlenül érinti a lakosság minden rétegét. Akár revízió alá kerül a maximális árakat sza­bályozó rendelet, akár nem, a mai tarthatatlan helyzet már annál inkább is alapos purifiká­lásra szorul, mert — tisztelet a kivételnek — mindenki, aki a kenyérkérdéssel bármily vo­natkozásban áll, a szomorú viszonyok minél gazdagabb lefölözését tartja szem előtt. Válasz a „Háború és a zöldségtermelés“ c. cikkre. A „Szatmári Gazda“ legutóbbi — folyó hó 9-iki — számában egy cikk jelent meg „Háború és a zöld­ségtermelés“ cim alatt, melyben a háborús mizériák el­leni védekezésre mintegy receptet ad a cikk szerzője. Nem akarok kritikát gyakorolni a felvetett eszme fölött

Next

/
Oldalképek
Tartalom