Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-16 / 3. szám

január 16. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. — hiszen elismerem magam is, hogy életrevaló gon­dolat az, s hogy ha a keresztülvitel nem ütközik aka- • dályokba sok tekintetben könnyítve lesz a gazda, il­letve szorosabb értelemben véve a „kisbirtokos* hely- \ zetén, de egy pár dolgra óhajtom mégis felhívni a fi­gyelmét — nem is annyira a cikk szerzőjének — mint inkább azoknak a gazdáknak, akik olvasva a cikket talán máris foglalkoznak a felvetett eszme megvalósítá­sával. Kétségtelen tény az, hogy minden elképzelhető eszközt meg kell ragadnunk most arra, hogy a terme­lés folytonosságában hézag ne álljon elő, hogy az idei év termését biztosítsuk, hiszen létérdekünk ez — lét­érdekünk, mert nem számíthatunk sehonnan segítségre azzal az ellenséggel szemben, amely veszedelmesebb valamennyinél, mert mindnyájunk élete ellen tör s ez az éhínség. Azt is elismerem, hogy a gazdának amel­lett, hogy „hazafiui és önmaga iránti kötelességből* arra kell törekednie, hogy minden bevethető talpalatnyi földet bevessen — szükséges a jelen nehéz viszonyok között arra is tekintettel lenni, hogy olyan üzem ágat karoljon fel, amely több jövedelemhez juttatja és ezt a jövedelmet apróbb részletekben szinte naponta adja a kezeibe. Ismétlem — mindezt magam is szépnek és helyesnek tartom és ki kell jelentenem, hogy még ak­kor sem akarnám támadni a jelzett cikket, ha a benne felvetett eszme kivihetetlen voltát tisztán látnám, mert hiszen a cél, amelyet szolgálni akart a cikkíró nem en­gedhet meg rosszakaratú kritikát. Én csupán azokra a hézagokra akarok rámutatni, amelyek a kérdéses cikk figyelmesebb tanulmányozása esetén bizonyára minden gazdának szemébe ötlenek s amely hézagok betöltését, a felvetett eszme megvalósításához oly igen szükséges­nek látom. Ráakarok ezekre a hézagokra, hiányos, vagy homályos pontokra mutatni, de nem azért, hogy kriti­záljak, hanem hogy az eszme valóra válását elősegít­sem, hogy ne hagyjam elaludni azt s a feledés homá­lyába veszni. A kertnek szánt terület megválasztását, megműve­lésének módját, valamint annak kifejtését is, hogy mely tényezőknek kell a terület nagyságát megszabniok — elég tárgyilagosan tárta elénk a cikk írója arra, hogy az még olyanoknak is támpontul szolgáljon, akik alig értenek valamit a kertészkedéshez, de mindjárt utána a termelendő zöldségféleségek megjelölését és a terme­lés módozatainak közelebbi ismertetését teljesen mel­lőzte — mint írja — a helyszűke miatt. Pedig gazda­társaim, akik — amint a cikk írója is helyesen meg­jegyzi — mindezideig nem tudni miért, idegenkedtek a szántóföldi zöldségtermeléstől, éppen ez oknál fogva nem is igen értenek ahoz eléggé arra, hogy pár hold- nyi területen jelentősebb jövedelmet tudnának előállí­tani. Elismerem, hogy egy cikk kerete szűk arra, hogy abban a szükségeseket teljes részletességgel ki lehetne fejteni — de mivel érzem, tudom, mily fontos az, az ügy érdeke szempontjából, konstatálom a hiányt. Ha tapasztalt zöldségtermelő lennék magam fejteném ki mindazt, amit szükségesnek látok, de mivel — be kell vallanom — nagyon gyérek az ismereteim e téren, ké­rem azokat a gazdatársaimat, akik hivatva érzik magu­kat e kérdés tisztázására, hogy egy tisztán ezzel fog­lalkozó cikk keretében tárják mindezt elénk vagy pedig a Gazdasági Egyesület juttasson az érdeklődő gazdák kezéhez egy oly népszerűén megirt zöldségtermelési munkát, amely gazdáink hiányzó tudását, vagy a tu­dásuk hiányait pótolni hivatva lesz. Ezenkívül szüksé­gesnek tartom azt is, hogy az érdeklődő, illetve a fel­vetett eszme megvalósításával komolyan foglalkozó gaz­dák buzdítására és terveik reális alapokra helyezése céljából, némi „üzemterv“-hez hasonló előszámitással tájékoztassa az Egyesület a gazdaközönséget. Hiszen ha 2—3 Kh.-nyi terület szükséges befektetéseit és várható jövedelmét magunk előtt látjuk, hiszem és reméllem, hogy még olyanok is megpróbálkoznak a szántóföldön való zöldségtermeléssel, akik arra még a buzdító cikk hatása alatt sem voltak hajlandók. Mert jóllehet hogy osztom a cikk szerzőjének ama nézetét, miszerint nem csupán a bolgárokéhoz hasonló öntöző rendszerű ker­tészkedéssel lehet nagyobb jövedelmet produkálni mint a szokott mezőgazdasági művelései mégis úgy vélem, hogy minden befektetés nélkül nem indítható meg még 2—3 Kh.-nyi kert üzeme sem. Mindenesetre arra kell törekednünk, hogy a lehetőség határain belül a befek­tetést redukáljuk, hiszen költséges befektetések eszköz­lése nem is áll módjában gazdáinknak a jelen nehéz viszonyok mellett, de bármily ■ csekély legyen is az a befektetés, szükséges azt ismernünk, valamint a remél­hető jövedelem nagyságát is, már amennyire azt előre meghatározni lehet. Soha semmiféle vállalkozásba nem lenne szabad a gazdának belemennie anéikül, hogy megelőzőleg szá­mítást ne tegyen, vájjon megéri-e a munkát az illető dolog, meghozza-e a várt jövedelmet, már pedig az mindnyájunk előtt ismeretes, hogy a magyar gazda nem szívesen számol — s talán valljuk be — többé, kevésbé, nem is igen ért hozzá. Éppen ezért minden lehető alkalmat fel kell használnunk arra, hogy rászok­tassuk gazdáinkat az előszámitásra azzal, hogy minden esetben egy kis tömör üzemtervet mellékeljünk a jelzett cikkhez hasonló indítványokhoz, hogy az mintegy alapjául szolgáljon a további számításoknak. Ezeket kívántam megjegyezni — de nem gáncsos- kodási célzattal — hanem azért, hogy az eszme meg­valósulását magam is egy lépéssel előre vigyem. Egy gazda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom