Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)
1914-12-19 / 48. szám
december 19. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. szántani, csak tárcsával újra megjáratni, vagy ennek hijján keresztül-kasul megboronálni. Tárcsázás vagy boronálás után kell a magot elvetni, amely az ilyen módon előkészített talajban bőséges tápláló anyagot talál, dúsan fejlődik és vastag rendeket ad. Még azt is meg kell jegyezni, hogy újabb időben nem szokás a lucernamagot védőnövénynyel vetni, mert védőnövény nélkül sokkalta gyorsabban fejlődik s már az első évben is mint kész lucerna áll a gazda rendelkezésére. Katonalevél a lengyelországi harctérről. A Gazdaszövetség szerkesztőjéhez Emődy Vince, a fiatal magyar agrárius-gárda egyik reményteljes tagja, a Gazdák Biztositó Szövetkezetének titkára, aki mint a 4. honvéd tábori ágyusezred hadnagya az északi harctéren van, a következő levélben írja le élményeit a lengyelországi harctérről: „Nagy örömünk van a rajta-rajtázó magyar honvédekben, akik teljesen kiérdemelték a világ első katonája nevet. A bakákat nevezem első katonáknak. A magyar huszárok is vitézül és hősiesen viselkednek, de az ősi virtus a modern háborúban nem talál elég utat az érvényesülésre. A magyar baka bátor, szívós, igénytelen. Azonnal utána következnek a derék póncihterek (igy hívják a sopronmegyei németajkú földmivelőket). Emellett a magyarok mintaszerűen lovagiasak. Ha nemes ellenfélre találnak, akkor igazán humánus módon harcolnak. Jelenleg orosz gárdaezredekkel állunk szemben és nézünk farkasszemet már napok óta a téli hidegben. 400 léptre vannak a rajvonalak egymástól, tehát napközben a lövészárkokból mozdulni sem lehet. A 8—10 fokos hidegben persze nem a legjobb mulatság egész nap a földön heverni. Hogy meg ne fagyjanak, hallgatólagos megegyezéssel időnként fegyver nélkül kiugrálnak a födözékböl és giggelnek, a muszkák is, meg a mieink is, de ilyenkor nem lőnek egymásra ; amint visszamegy a födözékbe és kezébe veszi puskáját, az ellenségeskedés újra megkezdődik. Ha egyikmásik oda akar menni, ahová a király is gyalog jár, kitűzi a puskáját a födözékre fordítva, a muszka is kitűz egy fegyvert és ez a jel, hogy „mehet“. A baka nyugodtan elintézi folyó ügyeit, az ellenség ebben a civilfoglalkozásában nem háborgatja. A múltkoriban nagy öröm volt bakáinknál: megjött a kenyér. Jókedvükben nem fértek a bőrükbe, feltüztek egy kenyeret a puska szuronyára és megmutatták a muszkáknak. Egy pillanat alatt három golyó volt benne. Azt hiszem, jól következtetek ha fölteszem, hogy az ellenség szükiben van a kenyérnek. A minázsinál nincs fegyverszünet különben se. Ha a muszkák megsejtik a mi konyhakocsink köze| ledését, azonnal odaeresztik a kanári madarat (igy hiv- i ják a bakák a fütyülő, gyalogsági golyót). Ilyenkor az- I fán megszólal a telefon a tüzéreknél. Halló tüzérség, ! vacsorázni szeretnénk, kérünk egypár sortüzet az orosz állásokba. A shrapnell hallatára legugol a muszka a fö- dözék fenekére és a mieink a tüzérség muzsikája mellett megvacsoráznak. De ezzel még nincs befejezve részünkről a napi munka. Éjjel 12-kor van az ebéd a muszkáknál ; kitűnő állásunkból nekik is rendezünk tüzérségi muzsikát, meg tűzijátékot. A kenyeret becsülni csak itt tanulja meg igazán az ember, szalonna, kolbász, harácsolt malac, mind nem ér fabatkát sem, ha a kenyér hiányzik, ez a legnagyobb kincs. Ha az ördög bibliájára kerül a sor, nem pénzben, hanem kenyérben játszanak a magyarok. Paprika is a legnagyobb ritkaságokhoz tartozik még tiszti konyhákon is. Saját szememmel láttam, mikor egy nagy csomó kiosztatlan kenyér fölött robbantak föl az ellenséges srapnellek. A két őr, aki mellette állt, meg két tót katona, aki véletlenül arra ment, természetesen hasravágódtak, hogy kisebb célpontot nyújtsanak; amint az orosz sor- tüznek mind a nyolc lövése eldördült, a két tót fölug- rik, az általános ijedelmet fölhasználva, ügyes mozdu- tattal két kenyeret mindegyik a kabátja alá kap és us- gye vesd el magad, szaladnak vissza. Katonáinknak, ha valamire szükségük van, megveszik, megfizetnek érte. Szép malacért 1 koronát is adnak, csibe párjáért egy hatost, hízott disznóért öt pengőt. Ha pedig a tiszt urak felelősségre vonják őket a kissé önkényes ármegállapításért, nem szólnak semmit, de látom a képükön a következő logikus választ: „Hát mikor a hadsereg 50 koronáért veszi a szép csikókat és azt is csak Írással fizeti ki, akkor mi még a kincstárnál sokkal becsületesebbek vagyunk". Hihetetlen a harcosok mohósága. Egy faluba, ahol már három napja álltunk, kétségbeesve szalad be a házigazdánk és elpanaszolja, hogy a tehene már odáig van, mert a hajtótüzéreink 56 óra leforgása alatt 112-szer fejték meg. A tojásokat előre lefoglalják a tyúkban, aztán odaülnek mellé és lesik, a durvábbak mesterséges módokhoz folyamodnak és megnyomogatják a várandós tyukanyót." Mütrágyázási közlemények. Nagy egér károk. Az ország egyes vidékein az egerek annyira elszaporodtak, hogy a buzavetésben igen jelentékeny károkat okoztak. Némely vidéken a kár az 50 százalékot is meghaladja különösen olyan helyeken, ahol irtása érdekében semmit se tettek. Igaz, hogy irtása rendkívül fáradságos és nehéz munka, s ezideig kétségtelenül legnagyobb eredményeket azzal értek el,
