Szatmári Gazda, 1913. (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-13 / 37. szám
4-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA szeptember 13. nyabb földbe vetettük, a melyben aztán nem lévén elegendő tápláló anyag, figyelemre méltó termést az nem is adhat. Gy. K. Gyakorlati gyümölcstermelés. E címen jelent meg egy figyelemre méltó mü a napokban rudinai Molnár István a gyümölcsészet legkiválóbb szakemberének tollából, melynek célja a nagy közönséget figyelmeztetni a gyümölcs tenyésztés terén tapasztalt oly sok mulasztásra s gazdáinkat, — kik ma már kezdik belátni a gyümölcstenyésztésnek úgy gazdasági, mint közgazdasági fontosságát és jövedelmezőségét bevezetni azon ismeretek tárházába, melyek nélkül különösen a mai viszonyok között, amikor a gyümölcstermelő gazdának is nemcsak az időjárással kell megküzdenie — mely ellen ugyan vajmi keveset tehet —, de a száz és száz féle ellenségtől is meg kell védeni gyümölcsösét, eredményesen a gyümölcstermelés ideális mezején sem működhetik. Író a hézagpótló müvét következőkép vezeti be: „A gyümölcstermelés, — ha egyáltalában nem is oly nagy és fontos ága az őstermelésnek, mint a gabonatermelés, avagy az állattenyésztés, mégis — a kisebb mezőgazdasági ágak között mindenesetre az első helyre helyezhető, különösen oly vidékeken, amelyek úgy ég- alji, mint talajviszonyaiknál fogva a gyümölcstermelésre kiválóan alkalmasak. — Oly helyeken ugyanis, ahol a gyümölcstermelésre kedvező feltételek megvannak, az okszerűen űzött gyümölcstermelés — ügyesértékesitéssel egybekötve — elég szép jövedelmet biztosit vállalkozása és munkája után a termelőnek is; de másrészt tisztességes kamatot ad a befektetett és az évi megmunkálásra szükséges forgó tőke után is. Az ilyen szerencsés vidékeken a gyümölesterme- lés gyakran majdnem olyan fontosságú lesz, mint a főbb őstermelési ágak. így pl. mindenki előtt ismeretes, hogy Mármaros megyében, Szilágyban, Szatmár megye keleti részeiben, főleg Nagybányán, továbbá a legtöbb erdély- részi vármegyében, valamint végül Kecskeméten, Nagykőrösön, Halason és Szegeden a gyümölcstermelés adja a gazda jövedelmének vagy nagyobb részét, vagy legalább is annak felét. Az ilyen biztosabb gyümölcstermelő vidékek azonban — tapasztalatom szerint — alig képezik az ország területének tizedrészét. Az ország legnagyobb része — megbízhatatlan égalji viszonyainál fogva — nem nagyon alkalmas arra, hogy ott nagyban üzzük a gyümölcstermelést. Az ilyen kedvezőtlenebb égalju vidékeken — ha nem is bir az őstermelés ezen ága akkora közgazdasági fontossággal, mint az előbb említett szerencsés vidékeken — mégis megérdemli a gyümölcstermelés itt is a kisebb mérvben való felkarolást, még pedig szocziális és népélelmezési szempontokból. Az ily helyeken ugyanis a kisebb gyümölcsöskertek vés a házikertek igen fontos szerepet töltenek be a család tagjainak egészséges élelmezésénél; ezenkívül egyes bö termések feleslegének értékesítésénél a háziasszony néha-néha egy kis mellékjövedelemre is tehet szert; különösen áll ez a nagyobb városok és fürdőhelyek közelében űzött gyümölcstermelésre nézve. A Németbirodalomban annyira elterjedt és nálunk is népszerűvé váló úgynevezett: munkás- és kis kertekben a zöldségtermelésé ugyan az oroszlánrész; mégis az ilyen kertekből sem szabad néhány gyümölcsfának és főleg gyümölcstermő cserjének hiányoznia. Az előrebocsátottakból világosan kitűnik, miszerint a gyakorlati gyümölcstermelés kétféle czélból és ehhez képpest kétféle méretben is űzhető és pedig nagyban, tehát iparszerüleg oly vidékeken, ahol a termelésre a kedvező természeti feltételek megvannak; továbbá kisebb méretben majdnem az ország minden vidékén, minden családi gyümölcsösben és házikertben. Az ipar- szerű, vagy kereskedelmi tömeges gyümölcstermelésnél csakis azon a vidéken diszlő gyümölcsnemek termelen- dők és pedig nagyban kevés számú és oly fajtákban amelyek azon a vidéken jól teremnek és piacosak; mert csak kevésszámú, de nagy tömegben termelt nemes gyümölcsnek van állandó piaca és keresettsége úgy a bel-, mint a külföldi piacokon. Egészen más dolog az úgynevezett családi gyümölcsösök és házikertek termelése, ahol érdekünkben áll több, évszak szerint érő gyümölcsöt termelni, hogy igy asztalunk a legkorábbi fajtáktól a legkésőbbiekig minden időben el legyen látva finom gyümölcscsel. Az ilyen házi termelésnél már több fajtát is ültethetünk az egyes, — azon a vidéken jól tenyésző gyümölcsnemekből, hogy a család élelmezése változó és évadszerü legyen. Hazánk gyümölcstermelése az utóbbi két évtizedben igen szép lendületnek indult. A földmivelésügyi kormány bölcs gondoskodásából ugyanis az állami faiskolák utján nemesfajtáju gyümölcsfaállományunk az 1890. évi 5 millióról 17 millióra szaporodott fel és pedig mindenütt az egyes vidékeken — a nagyban termelést megérdemlő nemes fajtákból, úgy hogy a községi és magánfaiskolák tevékenységét is számításba véve, ma már legkevesebb 20 millióra tehető termő nemes gyümölcsfáink száma. Termő gyümölcsfánk lenne tehát már elég; de ezen aránylag nagy faállománynyal nem áll arányban gyümölcstermésünknek sem mennyisége, sem minősége. E tekintetben az aránylag nem kielégítő termésnek főoka abban rejlik, hogy égaljunk már mintegy 13 év óta változás alatt áll és időjárásunk majdnem évenként abnormális. De másrészt termésmennyiségünk
