Szatmári Gazda, 1913. (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-26 / 30. szám

4-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA julius 26 nek elmaradása miatt megbirságoltassanak, a mely birság mint értesülünk kérlelhetlenül be fog hajtatni. A törvény respektálását követeljék meg a kerületi betegpénztártól, de respektálják azt első sorban is ma­guk, akkor ebben az ügyben is rend lesz az egész vonalon. A magtári zsizsik elleni védekezés. Miután több oldalról azon kéréssel fordultak hoz­zánk, hogy ismertessük a magtári zsizsik elleni véde­kezést, a felszólításnak eleget teendő, közöljük néhai Cserháti Sándornak, a magyaróvári gazdasági akadémia volt tudós tanárának ez irányú utasításait: „A magtári zsizsik (Sítophilus granarius) sötét­barna szinü apró kis bogár, csak a magtárakban és a magtárak közelében található. Télen át a magtár zugai­ban, a padlók, gerendák hasadékaiban húzódik meg és csak ha tavasszal a melegebb idők beállanak, keresi fel a garmadát. Petéit a gabona magvakba rakja, egy-egy magba csak egyet és pedig oly módon, hogy orrjával mélye­dést váj a szem egyik végében s ide rakja a tojását. A petéből kikelő álcák a buzamag tartalmából táplál­koznak és ugyancsak ebben lesznek bábbá. Az uj bogárnemzedék julius hóban jelenik meg, amely újra szaporít és a második generáció ősszel lesz bogárrá. A zsizsik a gabona magvak legveszedelmesebb ellensége; amely magtárba egyszer belefészkelte magát, azt tőle megtisztítani vagy éppen nem, vagy csak nagy fáradsággal lehet. Sokkal könnyebb a zsizsik behurco- lását megakadályozni, mint a behurcoltat kipusztitani; ezt szem előtt tartva, a gazda sohase keverje össze az idegen helyről vett gabonát a saját terméseivel, se pe­dig egy helyen ne tartsa, hanem először is vizsgálja meg, hogy nem talál-e közte zsizsiket; ha igen, akkor ne a magtárban, hanem valamely tőle távol eső helyen tartsa el a vett magot a felhasználásig, ha nem talált, akkor is célszerű elővigyázatból a magtárnak egy elkü- lönzött részébe helyezni el azt. Idegen, használt zsákokkal is könnyen behurcol­ható a zsizsik, ezért ezekre is ügyelettel legyen a gazda. A zsizsik kiirtására .legcélravezetőbbnek tartom a következő eljárást: A magtárból minden gabonát el kell távolítani, a repedésekből, hézagokból a magvakat gondosan ki kell tisztítani és a magtár minden emeletének egy-két he­lyére 7a—1 hektoliter gabonát kell egy kupacba kiön­teni; midőn a bogarak búvóhelyükről előjönnek, egyébb helyütt gabonát nem találva, a kupacokba húzódnak ; ilyenkor a gabonát a bogarakkal együtt kivisszük a magtárból és elpusztítjuk őket. Ezt többször ismételve, két év leforgása alatt kipusztithatjuk a zsizsiket. Különben pedig mindig szem előtt tartandó, hogy könnyebb a zsizsik elhatalmasodását meggátolni, mint a már zsizsikes magtárt megtisztítani. Tisztaság, a hul­ladéknak és söpredéknek eltávolítása, a magtár szellőz­tetése, a gabona gyakori átlapátolása a legbiztosabb védekezési mód. A nemzet gerince. A junius 18-iki kassai gazdagyülésen a fehér asz­talnál egész váratlanul megjelent a szomszéd megyéből gróf Andrássy Gyula és fölköszöntőt mondott a Gaz- dagytilés elnökére, Darányi Ignácra. Mi volt ennek tar­talma, az közömbös lehet úgy politikai, mint gazdasági szempontból, bennünket az a mozzanat ragadt meg, melyből kiindult, midőn azt konstatálta, hogy a magyar nemzet gerincét a magyar gazdák alkotják, a föld mive­lői, kiken az államföntartás súlyos terhe nyugszik, kik évszázadoknak vihara közt életet és vért adtak a nem­zet fönnállásáért, viselvén a véradó legnagyobb részét s a közterhek legnyomasztóbb súlyát. A magyar gaz­dák nagy lelkesedéssel fogadták e beszédet, mely szin- igazságokat tartalmaz. Midőn e szavakat hallottuk, előttünk állott a nem­rég nálunk járt amerikai gazdaküldöttség egyik vezéré­nek, az öreg Lubin Dávidnak alakja, ki a megnyitó ülésen közkívánatra fölszólalt a Magyar Akadémia dísz­termében s a maga eredeti módja szerint ugyan e tár­gyat fejtegette. Az öreg yanke balkeze három első uj­ját a zöld asztalra támasztva, rámutatott a jobbal a három ujjra. „íme, nézzétek“ - mond, - itt van a gazdasági élet három tényezője. Ez a fickó - „mondá, a hüvelyk­ujjra mutatva, - “ ez a gazda. Ez a legvastagabb, ezen van a legtöbb teher, azért kell legerősebbnek lennie, azt mind elbírja, ami ránehezedik. A kezem másik ré­szén négy ujj van, ezen a részen csak egy. Ez a má­sik legény» - mondá aztán a mutató ujjra mutatva“ ez itt az iparos, a gyáros és mindaz, aki a gazda és ős­termelő által előállított javakat földolgozza. Ki tagadná, hogy ennek a munkája is fontos ? Hát persze hogy az! De honnan veszi hozzá a földolgozandó anyagot? A gazda és a többi őstermelő adja azt neki. Az őstermelő nélkül nemcsak dolgozni nem tudna, de éhen is hal­hatna, megvehetné az Isten hidege, mert a fűtőanyagot is az őstermelő, a bányász és az erdész adja neki, a táplálkozás anyagát pedig a gazda. Végül ez a harma­dik fickó,, - folytatá az öreg yankee, középujjára bökve - „ ez itt a kereskedő, ki a mások által előállított javakat forgalomba hozza és vevőkhöz segíti. Az első fickó megélhet a másik kettő nélkül, a második nem élhet meg az első nélkül, de mellőzheti a harmadiknak a köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom