Szatmári Gazda, 1913. (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-29 / 13. szám

március 29. SZATMÁRI GAZDA 4-ik oldal vedhet s az ezekre engedélyezett hitel igénybe nem ve­hető, hanem az egész ügy külön kezelendő. Több tárgy nem lévén elnök az ütést berekesz­tette. Méhészet. Rovatvezető: NAGY GÉZA méhészeti szaktanár. Áprilisi teendők a méhesben. Itt a tavasz! Nemsokára telehintí a természet a cserjéket, fákat, kertet, mezőt apró virágokkal. Ezek­ben a virágokban terem a megfizethetetlen, a pompás aranyfolyásu méz. Áprilisban már enyhébbek a napok. Itt-ott meleg idő is jár. A méhek sűrűn, szorgalmasan röpdösnek. Ez a jelenség igen sok fiatal, kezdő méhészt meg­csalt már, mert a telelő vánkosokat és a né­hány réteg papirost levette az ablakról és fögődeszkák- ról. Hűvösek még az éjszakák, s ha mást nem, de a papirosréteget mindenesetre hagyjuk a kaptárban a hónap közepéig. Legfőbb igyekezetünk a családok fölerősitése le­gyen. Aki az anyátlan és gyönge családokat már már­ciusban egyesítette, gyönyörű eredményt lát, a szépen fejlődő család napról-napra észrevehető erősödésében. Csak az a család életképes, melynek fiatal az anyja, sok a népe és méze is van. Meg kell tehát győződnünk, hogy e föltételből nem hiányzik-e valamelyik. Evégből vizsgáljuk meg méhcsaládainkat, s a hiá­nyokat idején pótoljuk. A hónap végefelé a jelentkező rajok miatt az anyanevelést is megindíthatjuk már, jut tehát öreg csa­ládnak is fiatal anya, melynek fokozottabb petézőké­pessége mellett — kedvező körülmények között három hét leforgása után — szemmelláthatóan sűrűsödik a népe. Ha a családnak nem volna elegendő méze — s emiatt nem volna képes fejlődésre — akkor fölerő- sitésén etetéssel gondoskodjunk. A tavalyi gyönge esztendő miatt kevés helyen lesz méz. E helyett tehát cukorral etessünk, akár fehér, a- kár sárga — (kandisz) cukorral. A cukrot vízzel 2 :2 arányában föl kell elébb oldanunk. Vagyis két deciliter vízhez két deciliter porrátört cukrot öntünk, s langyos állapotban tesszük a kaptár födődeszkái helyébe illesz­tett etetővályuba. Később már több vizet keverünk a 2:2 arányában fölhigitott cukor közé, úgy, hogy két rész helyett három, majd négy rész vizet használunk föl. Túl sokat egy családnak ne adjunk. Az etetést ó- vatosan végezzük és csak estefelé, nehogy rablást o- kozzunk a méz elcsöpögtetésével. A nap-nap után növekvő fiasitás etetése sok vi­rágport szükségei. Ahol virágpor tavalyról nem maradt, az idén pedig még nincs, a hiányon úgy segítünk, hogy igen finom kukoricalisztet hintünk egy tálcára, s a méhes elé tesszük. (Néhol a kukoricaliszt helyett kis­sé megpörkölt lisztet használnak, melyhez kevés cnk- rot kevernek.) Szépen fölsz^iik a méhek, s ez pompá­san meg is felel rendeltetésének. A családok fejlődéséhez nélkülözhetlen viz sohase fogyjon ki az itatóból. A fészek bővítését csak abban az esetben aján­lom, ha az utolsó lépeket is ellepték már a méhek, mely annak a jele, hogy a többi lépben vagy fiasitás, vagy méz van s munkát ott, mos alig találnak. A bő­vítésnél a legtermészetesebb módon úgy járunk el, kogy a költőtér alsó keretsorában levő telt lépek közül — ahány kerettel bővíteni akarunk — annyit fölteszünk a költőtér fölső sorába, helyébe pedig ugyanannyi mü- lépet, vagy tartaléklépet helyezünk az alsó sorba. A bő­vítést mindig az abiakfelői eső keretekkel végezzük, hogy a család fészkét meg ne bolygassuk, melynek ez­zel sok nehézséget és tetemes gondot okozunk. Mert a fészeknek újból való megalkotása heteket igényel a mé­hek munkája révén; már pedig ez alatt a család sem egyedekben, sem mézben s más vagyonban nem gya­rapodhat olyan biztosan. A májusban virágzó akácra való tekintettel törek­vésünk oda is irányuljon, hogy a hónap végére min­den család a költőtér mind a 20 keretét sűrűn elfog­lalja. Hogy ezt elérhessük, serkentő etetéssel fokozzuk a mézkészletet, melynek gyarapodása az anyát sűrűbb petézésre ösztönzi. A spekulativ etetést mindaddig foly­tatnunk kell, amig a jobb hordás meg nem indul. Amely napon a méhek a mostoha időjárás miatt gyűj­teni nem tudnának, nagyobb adaggal etessünk. Az üres kaptárakat és a tartalékiépeket tisztogas­suk meg, hogy szükség esetén ne kelljen kapkodnunk. Méhészeti eszközeinket javítsuk ki, hozzuk rend- jj be. Készítsünk — vagy szereznünk be — idején mű- lépeket. Fordítsunk gondot a méhes belső és külső tisz­taságára. Nincs visszataszitóbb a rendetlen, piszkos méhesnél! Nem is említem az olyan méhesekben ta­nyázó pókok, egerek, viaszmolyok kártevéseit. A kaptárakból kikerült papiros, — itt-ott széna, szalma — minden legkisebb darabkáját, szálacskáját söpörjük ki a méhesből. A gondosan átvizsgált csalá­dok tisztogatása alkalmával kikerült viaszdarabkákat gyűjtsük össze s meleg, napos időben helyezzük a napmszolvasztóba. Ne cselekedjünk — mint oly sokan — úgy, hogy egyszerűen kidobjuk a morzsát a méhes elé. A pókhálótól miden zeget-zugot takarítsunk meg. Veszedelmes háló ez szegény méhekre is 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom