Szatmári Gazda, 1912. (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-25 / 21. szám
május 25. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal nak, alig találhatók, addig ez a németeknél vidéken is százával burjánzik, — melyek mind az összetartás érzését és kulturális haladás előnyeinek elömozdi tékát szolgálják, ebben biz nem ártana ha a németeket u- tánoznánk. Hogy mennyire hasznos ez az összetartás, példa rá az erdélyi szász gazdasági egyesület által Brassóban most rendezett állat kiállítás is. Igaz, hogy ez a kiállítás csakis a szászok — de nem az erdélyi magyarság — érdekeit szolgálta, sőt ez utóbbit úgyszólván vele mintegy kigunyolta, de ennek valljuk be őszintén magunk vagyunk az okai. A magyar állam nagy anyagi és erkölcsi támogatása mellett rendezett ezen kiállítás vezetősége a magyarság supremaciáját e hazában itt még annyira se tartotta érdemesnek elismerni, hogy legalább a katalógust nyomatta volna ki magyar és német nyelven, de még ezt is kizárólag német nyelven adta ki. A katalógus igy maga is sértő, de a tartalma még olyanabb mert abban nem csak azzal kérkedik az egyesület, hogy ezt a kiállítást ők csak felhívás alapján rendezték a magyar állam pénzével, de a szövegben a helység neveket a régi szász elnevezésekkel tüntették fel, tehát a helység nevek magyar elnevezésére vonatkozó törvényt arcul csapták. Ha a magyarság megszégyenítésére csak ez történt volna még hagyjam, de micsoda épületes lelkesítő dolog volt azt a magyar fülnek hallani, midőn a kiállítás megnyitására az égész Bárcaságból a közsé geknek német elnevezésű felirattal ellátott táblákkal összesereglett közel 10.000 szász lakosa a magyar állam1 földmi vetésiig yi miniszterét midőn ez a kiállítás területére azt megnyitni jött, háromszoros »Hoch« kiáltással üdvözölte. A tisztelt vezetőség az állam képviseletével szemben kissé tapintatosabb is lehetett volna, ki a szász- ságtól azzal, hogy gazdasági érdekeit e kiállítás utján előmozdította, kiérdemelte legalább is azt, hogy a magyar állam esztnének megfelelő módon és keretben fogadják, nem pedig »Hoch« olással, és a magán házak tömegét ellepő szász nemzeti zászlókkal. Az egész kiállítás kerete igy ezzel minden szemlélőben azt a benyomást keltette, mintha nem is a imagyar állam területén lett volna, melyet még jobban súlyosbít azon körülmény, hogy magyar szót a megnyitás n apján alig lehetett elvétve hallani. Ezen magyarságot sértő eljárástól eltekintve, a kiállítás gazdasági {Szempontból sikerültnek mondható. Országosnak azonban nem, mivel az erdélyi kath. státust, s nehány magyar és erdélyi földbirtokost kivéve a kiállító csupa szász kis és középbirtokos volt, sfe székely magyar kisgazda, se oláh, sem ez utóbbi Klé- .rusa azon meg nem jelent, hanem ezek mind távol maradásukkal tündököltek, valószínű a szász nemzetiség fcidomboritása miatt. A szarvasmarhákból különösen nagy számban voltak képviselve a Pinzgauiak, ezeket ugyilátszik a szászok előszeretettel tenyésztik. E fajtán kiviül még igen szép számmal volt a berni fajta is képviselve, de ezek között már nem voltak oly szép s formás egye- dek, minőket a budapesti országos tenyészállatvásáron szoktunk látni. A jellegzetes [erdélyi (magyar szarvasmarhánál <áz erdélyi római kathol. státus radnóti uradalma vezetett. A bivalyok között melyeket itt egyes vidékeken még ma is előszeretettel tenyésztenek, szép példányokat lehetett látni, mint különlegesség egy1 fehér bivaly is kivolt állitva. Egyes községek lótenyésztő kisgazdái igen jónak mondható hidegvérű lovakat mutattak be, melyekért persze magas árakat is kértek. Épp uigy fejlettnek mondható melegvérű lótenyésztésük is, aminő sízép állatokat az itteni magyar kisgazdák kezén sajnos sehol nem láthatunk. Érdekes már magát a szászok falvait is összehasonlítani a magyarral, de még jobban és szinte kirívó ez az oláh falukkal szemben. Sertéseknél az erdélyi speciális Báznai fajtákból igen szép példányokat lehetett látni, mig a mai divatos Liucolnshireit és keresztezéseit Blasfcsök Gyula Kajdaczi és Stankovánszky Gyula aradi tenyészetei képviselték. A Jorkschirieket a Bérkschiriek és Báznaiak mellett in gy látszik a szászok előszeretettel tenyésztik, mert ebből a kisgazdák is elégszép példányokat állítottak ki. A mangalica faj igen gyengén volt képviselve ezen fajjal az erdélyi római kathol. Státus uradalmai, Dr. Gyertyánffy torontálmegyei, Kralovánszky aradmegyei, Kornstein temesmegyei és néhány biharmegyei nagyü-*i Kavics-homokbánya az év minden szakában üzemben, gőzüzemű berendezés. Mindenféle vasbeton és betonmunkához kiválóan alkalmas _ Szamos folyam kavics. — — — Qasut állonás: SZBTMflK-UOVflKI. Rendeimények bármikor és^fbármily mennyiségben a legrövidebb idő alatt eHntéztettnek. Megrendelések : B i k f a I v y Albert tulajdonoshoz cimzendők : Berend, pesta és táviró állomás: Szatmár-Udvari, vagy Beer Sámuel képviselőhöz Szatmár-Németi, (Bányai-ut 17. Telefon szám 264.)
