Szatmári Gazda, 1912. (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-30 / 13. szám
SZATMÁRI GAZDA március 30 6-ik oldal Az ülés az indítványt elfogadja és felkéri ez irányban a G. E. O. Sz. elnökségét támogatásra, a társegyesületeket pedig a csatlakozásra. Titkár jelenti, hogy a szatmárcsekei gazdakör rendes tagul leendő felvételét kéri. Felvétetik. Ezután elnök a választmányi ülést berekeszti s megnyitja a közgyűlést. Napirend előtt elnök ugyanazokat az előterjesztéseket teszi meg, melyekről már a választmányi ülésnél szó volt. A cukorgyár létesítésének kérdésénél felszólal Vi- lágossy Gáspár egyl. titkár, mely felszólalással lapunk vezető cikkében foglalkozunk. Ugyané tárgynál a közgyűlés határozatilag kimondja, hogy a nagy súlyú gőzekék akadálytalan szállithatása céljából az egyesület megkeresi az államépitészeti hivatalt és a minisztériumot, a vármegyében levő hidak és átereszek restaurálása céljából; továbbá Szatmár-Némeliben a cukorrépa termelés szakszerű ismertetése céljából a debreceni gazdasági akadémiát előadás tartására kéri fel, valamint csoportos kirándulást rendez egy cukorgyár területére, a cukorrépa művelés közvetlen tanulmányozására s Pethő György indítványára elhatározza, hogy a cukorrépa termelő gazdák részére a -vrépa termelést ismertető füzeteket kedvezményes áron beszérzi. A napirend 1. pontja értelmében jelen ülés jegyzőkönyvének hitelesitésére Cs. Mayer Károly és Darócztj Endre tagok küldetnék ki. Közgyűlés ,az igazgató-választmánynak fent már felsorolt javaslatait elfogadja, utasítja ózonban a titkárt, hogy a jövő évi bikavásár helyéül a helybeli méntelep egy istállójának megnyerése iránt a lépéseket már most tegye meg s eljárásának eredményéről jelentését mielőbb terjessze a választmány elé. Végül Pethő György az egyesület nevében köszönetét fejezi ki Böszörményi Emil dr. alelnöknék azért a fáradhatlan munkásságért, melyet a cukorgyár létesítése körül kifejtett. Tárgysorozat kimerittetvén elnök az ülést berekeszti. Szemelvény a téli aratáshoz. Irta; Királydaróczá Daróczy Endre. (Folytatás.) Hitellel élnek és dolgoznak nem csak a nagyhatalmak, acél, vasút, stb. királyok, a selyem, posztó, gép stb. gyárak milliárdosai, a világhírű bankárok, hanem saját országunk, saját fő- és kisebb városaink; sőt a mi Szatmárnémeti szab. kir. városunk is az ő törekvő 1 akosságával együtt. Hogy saját portánkon maradjunk, ugyan fejlődött volna-e városunk, több megyére kiterjedő olyan hatalmas irányitó központtá, mint a mjnő, megfelelő hitel élet nélkül. Nem és nem ! Kellett tehát, hogy az őstermelés júliusi aratása mellé, egy januári aratás is létesittessék, mert csak az egyik, e fejlődésre, elég alap soha sem lett volna. A »Szatmári Gazda« szám adatokkal nem mutatja j ki, pedig itt könnyebb, — mint az őstermelőknél, — i hogy mi és mennyi értéket képvisel ez a téli aratás. Ezért 14 helyi hitelintézet záró mérlege főbb számláinak összesítését mutatom be: Alaptőke számla 13.170000 K, tartalék alapok 4.048.701 K. 98 fill., betétek 29.394,439 K. 96 fill, nyugdíj alap 265,552 K. 34 fill., nyereség 1.541,602 K. 85 fill., váltó kölcsön 48.243,214 K. 87 fill,, viszleszá- molás 23.807,045 K.58 fill., jelzálog kölcsön 11.082,007 K. 44 fill., engedményezve 7.306,397 K. 90 fill., folyó számla kölcsön 14.584,297 K. 02 fill., ingatlan vagyon 1.615,333 K. 01 fill., vegyes előleg kölcsön 1.610,016 K. 43 fill., értékpapír vagyon 4.491,293 K. 87 fill., részvényesek 1911 évi osztaléka 1.152,660 K. 50 fill., fizetések 506,673 K. 47 fill. Kitűnik ebből, hogy az ócska kaszából készült ollóval lakaszált szelvényekért január hó folyamán a részvényesek között szétosztatott 1.152,660 K. 50 fill. Ez azonban még növelhető a 29.394,939 K. 96 fillér betéti könyvekre elhelyezett betétek félévi 580.000 koronát meghaladó kamatával; úgy hogy ezek által a közönség részére egy és fé! miilió koronánál többet adott; a minek csak egy negyed része jut oly kézbe, mely azt megtakarítva ismét gyürn -lcsözö tőkévé alapítja, már is alapját képezi egy rohamosan szaporodó tőkének. Ezen tőkék rendeltetése a hitel-élet s ez által a közgazdasági, ipari stb. élet kialégitése. Ma már megállapíthatjuk, hogy a hitel utján szerzett töke elprédálása a minimumra szállott alá; tehát a hitelre vett tőke oly irányban hasznosul, hogy az nem csak á{ fizetett kamatot hozza meg, hanem még a hitelt igénybevevőnek is marad. — Ma már 'a nagy közönség oly feszitett szorgalommal kezeli a kölcsönre vett pénzt, mint annak előtte soha; s bár kinek, de legalább a kereskedőnek és a parasztságnak mélyen sújtaná büszkeségét, ha pontatlansága miatt ó- vás érné, s ha erre szükség van, akkor aZ inkább az inteligentia terhére irható. Rendelkeznek ezen intézetek 13.170,000 K. alaptőkével 4.048,701 K. 98 fillér tartalék alappal. Kihiteleztek a váltó alapon 48.243,214 K. 87 fillért. Minő óriási összeg ez beruházásra. S ha mint láttuk, hogy csakugyan eredményesen használtatnak fél, nem kár lett volna-e elszalasztani az alkalmat, a közjóiét ily óriási fejlesztésére? De mondjuk, hogy ezen hitel tőke egy részé még is csak könnyelműen használatik el; akkor ezt már ki-
