Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)

1911-12-23 / 51. szám

december 23.

SZATMÁRI GAZDA

5-ik oldal.

tőség« s legeltetésének szabályozása tehát kell, hogy az állam különös gondját képezze.

Svájcban például az erdő s mezőgazdálkodásról szóló törvény szabályozza a havasi gazdálkodást s még ezen kivül az egyes vidékek speciális viszonyainak megfelelően a kantonok külön szabályrendeletekben intézkedtek a helyes legeltetés, gondozás s a havas okszerű kihasználása felől; a törvényben meg van állapítva a területhez mérten a havasra hajihaló jószágok száma, a legeltetés ideje, taiajjavitás kötelezettsége, kopárosodásnak induló területek gondozása káros növények irtási kötelezettsége; s nem csupán alkotásokról történt gondoskodás, hanem szigorúan gondot fordítottak annak végrehajtására s ellenőrzésére, melynek legfényesebb bizonyítéka azon óriási jövedelem s oly magas állattenyésztési niveau, a melyet elértek. S mindezeket mi is elérhetnék! itt lehetne igazán az egészséges friss legelőn, jó havasi legelőn, tiszta patak vize mellett egészséges tenyészállatokat nevelni s ha valaki fent járt mát egyszer a havasokon s szemlélte azokat az állattenyésztésre igazan oly kiválóan alkalmas pompás tájakat, mintha gondolatát, egy titkos ösztönét látná megörökítve olt a mármarosi havasokon egy márványfalon, a melyre föl van vésve nagynevű vezérünknek, Darányi Ignácznak nagyszerű mondása:

»A havas a mezőgazdaság költészete.«

Az, ő nevéhez fűződnek ezen legelők érdekében tett intézkedések ' legnagyobb része s megláthatja itt bárki a beregi és a máramarosi havasokon, hogy aránylag csekély segítséggel méyis már mily szép eredményeket értek e!..

Tehát fölötte szükséges, hogy ezen akció fokozottabb mértékben jkiterjeszkedvén, az összes magyarországi havasokra ioiytaitassék s igy ezen havasok gondozása,

legeltetésének szabályozása mielőbb foganatosítva legyen, hogy az okszerű havasi legelőgazdálkodás mielőbb kifejlődhessen.

Hegységi legelőink, a melyek havasi legelőink urán területre a legnagyobb kiterjedésüek, bizony szomorú képet mutatnak:

Ezek legnagyobb részben letarolt erdőkből, vagy mezőgazdaságilag egy idei használt, de aztán elhanyagolt területekből keletkeztek. Ezen legelőterületeknek igen nagy szüksége lenné a gondozásra, mivel a tapasztalat mutatta, hogy a ho! fák, cserjék védik meg a szél ellen a gyepet, a hol 1 Igetes erdők taláhatók, igen jó legélőter-ületek vannak.

A vizmosások tesznek i gén nagy károkat é2en legelőkön, az esők; a zivatarok vize a teljesen' lelegelt talajon széffolyván, szűrődnek az alsó rétegekbe, ahol kisebb erek képződvén, ezeknek összefolyásából árkok támadnak, melyek mindig mélyedvén, oldalaikat alájnosva és leszaggatva keletkeznek a vizmosások. Természetesen kezdetben, a míg még csak sekély árkocskák jelzik ezen vízmosás-irányát, kövérebb fü nő, dusabb a növényzet s igy a gulyák és nyájak előszeretettel keresték fel ezen helyeket, de kitaposván a növényzetet, a mely esetleg rézén vízmosás tovaterjedését megakadályozhatta volna, még szabadabb utat engedtek a romboló árnak.

Ilyen minimális dolgok néha nagy veszélyeket rejtenek magukban utókövetkezményeikben; a krassósző- rényi nagy katasztrófa nagyságát ezen vizmosások nagyban emelték. Ezen legelőig:öleteken, a. 'ásítás, ligetesi- tés s a legeltetésnek nem csupán szabályozása,, a mi. már m-g \ rína, hanem okszerű keresztül' itele s ellenőrzése vol a a legfontosabb teendő. Dombvidéki legelőinknek a korlátlan nagy legeltetés a legnagyobb hibája s a teljes gondozatlanság, mivel igy az apró s kévé:;, fü igen hamar eltűnik s mindinkább elhatalmasodik a szabadon tenyészni engedett sok. vad- s káros növény ; nem egy ilyen dombvidéki ’ege’ónk pusztult már el az elgazosodái s n . > ; ... e.i .eúiaialmasodása

folytán.

Szigorú intézkedésekkel, szafoáy;ende'etekkel sokat lehetne itt se jiteni;. ápolással, trágyázással s,: a legeltetés szabályozásával, az bizonyos, hogy ezen, nagyobbrészt nem a legjobb talajokon, nagy eredményeket bajos lenne elérni, de mivel legelőterüeteink- számottevő részét alkotják, báimily javulás is nagy - anyagi- eredményi létesítene.

Síksági legelőinkből az utóbbi időkben jgen sok feltörés alá, került, részben a szabályozások, a nagy szárazságok, de legtöbb e sei ben a teljes gondozatlanság legeltetés szabálytalansága miatt: elvadult s megromlott iegelöterületek kerültek feltörés . alá. Most pedig a megfogyott kontingens s szükségletek folytán több le- gelőiéiesitési kísérletet láthatunk. ..

\ Tglán semmi sem kíván, nagyobb- kör.üitekinlést- és- vigyázatot, sehol .sem érvényesül., jobban a tapasztalat és megfigyelés, mint egy uj legelő létesítésénél. A vidék vadontermő növényzetét kell megfigyelés tárgyává tenni s ezen tapasztalatokat felhasználni, mivel a legjobb útmutató itt maga a természet. .

Ezen magró! vetett legelőket csak nagy előkészítés, ápolás, boronálás, gyomirtás, trágyázás, részletenként! legeltetés, pihentetéssel tarthatjuk jó állapoban, de ez nem jelenti azt, hogy hosszabb időre állandósíthatjuk ézen legelőket, mivel az ősi növényzet állandó, küzdelmet folytat az uj növényzettel s maguk az elveteti mo-• vényfajok közül is, hol az egyik, hol a ; má^ik Kerekedik felül, már a mint a melyikre nézve kedvezőbbek a viszonyok. Áfáért helyes dolog egy legelő létesítésénél mindig" több faji t; asználnj, hogy .a pusztulok helyét az erősebb, a klímának és a viszonyoknak megfelelőbb foglalhassa el. Alföldi nagy szikes legelőinknél is alapos nagy változtatásra s radikális, orvoslásra, van .szükség. A, jóminőségü^és a jó talajösszeiételü legelőket javítani, ápolni s mindfenképen gondozni. kell, azonban, ahol - már a talaj Összetételénél fogva a legelő nem élet-