Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-09-23 / 38. szám
i 5-ik oldal SZATMÁRI József szelleme. És most hadd lássuk nemes vonásait* képének mását, hogy szemeink előtt lebegve tanítson az áldott magyar földnek munkára buzdító szeretőiére«. Mindenkit mélyen meghatott dr. Böszörményi E- mi! meleghangú visszaemlékezése. A zsúfolásig nieg- telt terem közönsége lelkesen ünnepelte a szónokot és a hálás hallgatóság zajos éljenzéssel, üdvözléssel ösmerte e! a beszéd érdemeit. Dr. Falussy Árpádtól hozzá vagyunk szokva mindenkor hatalmas konstrukciójú, élvezetes beszédet hallani. Az ő szónoki kvalitásai nem szorulna^ külöjn elismerése, de arról a beszédről, amelyet ma mondott Dcmahidy Sándor emlékéről, meg kell állapítanunk, hogy még az ő kitűnő beszédei közt is az elsők között van az, amelyet ma mondott. »Mélyen tisztelt diszközgyülés! A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület 50 éves fennállásának jubileuma alkjaiméból oltárt emelünk; azért, hogy ezen az oltáron a hála emlékezés füzét gyújtsuk fel, ama férfiak érdemeiért, akik a Szatmármegyei Gazdasági Egyesületet alapították, vezették, akiknek nagy munkája, fáradhatatlan buzgalma eredményezte a mai kiállításunkat. Egy hosszú félszázad múlt el Szatmár- vármegye közönségének szemei előtt, midőn visszapillantást vetünk a múltra, azokra a nehéz küzdelmekre amelyeknek e gazdasági egyesület megalakítása óta állandóan és folytonosán ki volt téve. Hiszen ezek az idők, midőn ezen egyesületet felejthetetln nagy érdémü elnökei gróf Károlyi György és báró Vécsei József megalkották, magyarország egyik legsötétebb korszakát képezték, olyan idők voltak, amikor nem volt sem szabadság, sem nemzeti élet, pusztulásnak indult minden, még a nemzeti vagyon is, amidőn ez az ország csak bujdosókat látott és kétségbeesett embereket, a- mikor igazán férfiak kellettek, hogy ebből a pusztulás- ; ból, ebből a szenvedésből kiragadják a nemzetet. De a legnagyobb szenvedések korszaka szokta meg I teremteni a legnagyobb férfiak/ff is és íme ezek a tnélytudásu, mélygondolkozásu, hazájukat forróan, izzó- j an szerető nagy férfiak meglátták azt az irányt, még- j Látták azt az ösvényt és utat, aímelyen haladni kel- i lettlett, ráléptek arra az alapra, amelyen a nemzetőreit, í gazdasági eredményt produkált, ráléptek arra az útra, j amelyen meg tudjuk teremteni a jövő modern, haladó 1 Magyarországot. Vécsey József báró, aki 40 évig lelkének egész erejével erejével, nagy tudásával és igazán lángoló sze- j retetével szolgálta a közügyi életet, a Szatmármegyei i Gazdasági Egylet fejlesztésében fejtette ki egész te- j vékenységét. Előttem szólók meghajtották a két nagy férfiú e- lőtt az elismerés lobogóját. Igazán az a 40 év, a- Tnelyet báró Vécsey József nagy fuzgalontmal, a meGAZDA szeptember 23. zőgazdaság iránti nagy szeretette] töltött el, mindnyájunk előtt fényesen tündöklik. Méltó munkatársat talált ő, aki megosztotta azt a munkát, azt a fáradozást, amelynek eredménye 50 év urán ez a mai jubiláns kiállítás: ez a férfiú pedig Domahidy Sándor. Domahidy Sándor ifjú korában a jogi pályára lépett, de már akkor is érezte, hogy őt hivatása inkább a közgazdasági térre, a mezőgazdaság fejlesztésére irányítja és ime ott látjuk őt ifjan a 70-es évek elején dolgozni társadalmi és közgazdasági téren. Hosszú időket töltött el mint gazdasági egyesületnek aielnöke, báró Vécsey Józseffel. És mikor báró Vécsey József előtt az őszinte elismerés lobogóját hajtjuk meg, épp oly mértékben kell meghajtanunk Domahidy Sándor munkássága, rendkívül szívós, öntudatos munkássága előtt a mi elismerésünk és hálánk lobogóját. Hiszen ha e gazdasági egyesület történetét figyeljük meg, azt látjuk, hogy minden intézményen, minden .sikeren és mindem munkán rajta van Domahidy Sándornak a keze. Egy egész sorozatát látjuk, mélyen tiszteli ünneplő közönség, annak a munkálkodásnak, amelyet Domahidy Sándor előbb mint báró Vécsey József mellett, ez egyesület alelnökeként, később mint ez egyesület elnöke kifejtett. Amidőn felejthetetlen, nagynevű báró Vécsey József meghalt, Szatmárvármegye általános bizalma Domahidy Sándor felé fordult, őt emelte az elnöki székbe. Nagyon nehéz időkben vette át Domahidy Sándor ennek az egyesületnek a vezetését, mert talán azt is mondhatnám ez az egyesület, az anyagi züllés utján volt. Égi! mérhetetlen indolentia fogta el Szatmármegye gazdatársadalmát, mert nem tudta kellőképen méltányolni azokat a törekvéseket, amelyeket báró Vécsey József és Domahidy Sándor oly hittel és erős kézzel tártak eléje, nem tudta méltányolni épp ez a vármegye, amely pedig egyike a legerősebb gazdasági vármegyéknek Magyarországon. Nem' tudta méltányolni, hogjr a nemzet legerősebb alapja a föld, a föld terméke, maga a mezőgazdaság, annak intenzív fejlesztése, modern és belterjes gazdálkodás. Azonban Domahidy Sándor nem csüggedt el, az ő erős lelke és hite bízóit abban, hogy a már-már válságba jutott gazdasági egyesületet fel togja virágoztaíni. És ime nem maradt el az eredmény. A még csak 250 tagból álló gazdasági egyesület létszámát 600-ra tudta felemelni, a néhány ezer koronából álló kis gazdasági egyleti vagyont 20000 koronára e- rrielte, nem kiméivé semmi fáradságot, hogy a maga elé tűzött célt előbbre vigye. Mélyen tisztelt diszközgyülés! Ennek az erős férfiúnak a működésénél látjuk azokat a nagy alkotásokat, amelyek nevezetessé, mondhatnám országos hírűvé tették a Szatmármegyei Gazdasági Egyesületet. Mert elsősorban csak azt a népies oktatást kell emíi- tenem, amely Domahidy Sándor agyában született, aki maga járt faiuról-falura, hogy oktassa a népet, hogy I
