Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)

1911-09-23 / 38. szám

szeptember 23.

6-ik oldal.

SZATMÁRI GAZDA

megmutassa nekik az utat, miképpen kell a gazdaságokat intenziven fejleszteni és ezáltal nem1 csak a saját vagyonukat, hanem a nemzeti vagyont is gyarapítani szétküldte az egyesület tagjait ezekre a népies előadásokra és azt látjuk, hogy minden faluban ébredeznek az emberek és rálépnek arra az útra, amelyen egyedül lehet a mezőgazdaság érdekeit kifejleszteni. De nem j feletkezett meg a nép oktatása mellett arról sem, hogy | magasabb színvonalú előadásokat tartasson áz egye- ! sülét kebelében. Emlékezzünk vissza azon magas szírt- j vonalú előadásokra és értekezletre, amelyek Domahidy Sándor elnöklete alatt a gazdasági egyesület gyűlésein elhangzottak. Ezekkel a gazdasági előadásokkal is hozzá akart járulni a mezőgazdaságnak a terjesztéséhez és ahoz, hogy érdeklődjék Szatmárvármegye minden gazdája a mezőgazdaság fejlődése iránt.

De akkor, amidőn ő óriási munkával a pénzügyi válságot le tudta küzdeni az ő messzelátó szeme, érzéke..)! ielke és öntudatos gondolkodása belátta azt, hogy ;ge ,is erőses b alapokra kell helyezni ennek a vármegyénk gazdasági állapotát; erősebb alapokra kell pedig helyezni azzal, hogy itt nemcsak előadások tartásával kell közremunkálni, hanem igyekezni kell felébreszteni a gazdasági érzék fejlesztését. Elvitte tehát a kisgazdákat tanulmányútra, megmutatta nekik a bábolnai gazdaságot, megmutatta Mezőhegyest, hogy bebizonyítsa, mire képes az igazi gazdasági erő, mire képes a magyar föld, ha azt igazi belterjes módon művelik.

De erős kézzel ragadta meg ennek a vármegyének állattenyésztési fejlesztését is. Ő volt a lelke a lóversenyek megalapításának, az ő idejében nyilt meg az első lóverseny 1899-ben és élete fogytáig csüggött azon, hogy a Szatmármegyei Lóverseny Egylet minden tekintetben fejlődjék, hogy ezáltal is fejlesztessék az állattenyésztés e vármegyében.

De az ő munkáskezét látjuk a Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesületnek időleges és részleges kiállításain is. Látjuk 1900-ban, amikor háziipari kiállítást rendezett Domahidy Sándor, láttuk 1902 ben, amikor szőlészeti és borászati kiállítást rendezett e városban, 1904- ben, amikor országos jellegű kertészeti kiállítást rende zett és láttuk végül 1906-ban, amikor országos jellegű baromfikiállitást mutatott be Szatmár városában.

De az ő figyelme messze terjedt az állattenyésztés terén. Látjuk megállapítását annak, hogy ő állította be Szatmár városában az igazi állatvásárokat, azokat, — ahol a kisgazdákat, mint állattenyésztőket dijjazta, ezáltal is serkenteni akarta a kisgazdákat, hogy minél helyesebben vezessék az állattenyésztést, mert ez által nemcsak a vármegyének a gazdasági fejlődését szolgálják, hanem a nemzeti vagyont is gyarapitják. Domahidy Sándor nem ismert sem időt, sem fáradtságot, hogy e célt elérje.

A szőlészet és borászat terén is igyekezett ő minden erővel, a vármegye szőlő és bor fejlesztését növelni.

Sőt azt is mondhatjuk, hogy az ő ideája voi; az állandó borkészleteknek a nyilvántartása is és éppen ebből mentette az országos szőlészeti társulat is azt az eszmét, hogy ma már Magyarországon az összes borok nyilván vannak tartva és ez által a bortermelők azon nagy előnyt élvezik, hogy boraikat kellő modor, tudják értékesíteni.

De Domahidy Sándor ipari és gyári alapításokat is igyekezett meghonosítani Szatmármegyében. Hiszen látjuk és tudjuk, hogy a börvelyi kendergyár is az ő fáradozásainak eredménye. Tudjuk azt, hogy éppen ő volt, aki évek hosszú során keresztül igyekezett megvalósítani a Szatmárvármegyei Cukorgyárat, mert érezte és tudta, hogy egy vármegyei belterjes gazdálkodásnak feltétlenül szüksége van arra is, hogy itt gyárak alapittassanak. A kis emberek támogatását látjuk abban is, hogy méhészeti szakosztályokat állított fel és mintaméheseket teremtett, hogy a kis ember, a mezőgazdaságon kívül igyekezzék e kisebb, de biztosab jövedelemhez is hozzájárulni. Az ő nagy tudásával, szívós kitartásával maga előtt látta Szatmárvármegye gazdaságának jövőjét, azért igyekezett arra, hogy e vármegye minden gazdáját a gazdasági egyesületbe bevonja. Ő maga járt elől, hogy érdeklődést keltsen e vármegye minden gazdájában a gazdasági egylet iránt. E célból megalakította a »Gazdák Lapjá«-t is, ami által ázt á- karta megteremteni, hogy a gazdák szellemileg is érintkezésben legyenek a gazdasági egyesülettel.

Szociális érzékére vall, hogy amikor a munkásembereket jóakarattal segítette, egyúttal igyekezett mégóvni Szatmárvármegye gazdáit a mezőgazdasági szrájk- tól és annak veszedelmeitől* Még élénk emlékezetünkben van az a nagy mozgalom, amely Magyarországot és Szatmárvármegyét is gazdasági sztrájkkal fenyegette. Domahidy Sándor erőss kézzel ragadta meg e kérdést, összehívta Szatmármegye gazdáit, szervezett, tanácsokat adott, abból a célból, hogy miként mente- sittessék a gazdatársadalom az esetleg bekövetkező — sztrájktól.

De látjuk öt az Országos Gazdasági Egyesület gyűlésein is, mint ez egyesület igazgatóválasztmányi tagját, aki yiindig igyekezett a mezőgazdaság érdekeiért szót emelni és méltóan képviselni Szatmárvármegye gazdasági egyesületét.

Őt nem a hiúság, nem az érvényesülési vágy vezette ebben a munkában, hanem az az izzó fajszeretet, az a rokonérzés a gazdatársadalommal, ámely őt minden tényében jellemezte. Mert arra törekedett, hogy a ^vármegye keretén belől egy erős, hatalmas mezőgazdaságot teremtsen. Nem osztályérdeket képviselt ő hanem e vármegyének általános gazdasági érdekeit, a legmagasabb birtokostól kezdve a legkiseb gazdáig. Tudta és érezte, hogy a legkisebb birtok épp úgy alapja anemzeti vagyonnak, mint a legnagyobb.

Mélyen t. ünneplő közönség! Domahidy Sándor é-