Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-01-28 / 4. szám
4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA január 28. úttal iparvágány által kapcsolt termény és áruraktárakban betárolt értékekre adott mérsékelt pénzelőleg war- rantjait is bizonyos feltételek mellett honorálja. Az ülés az indítványt a közgazdasági bizottságnak véleményezés végett kiadja. Több tárgy nem lévén, elnök az ülést berekeszti. 0 YÜMÖ LCSÉSZET. Rovatvezető: Korponay Kornél. A levéltetvek. Ha most, enyhe téli napokon végigjárjuk gyümölcsöskertünket s ügyet vetünk különösen a fiatalabb almafák múlt évi hajtásaira, némelyiken, különösen a rügyek hónaljaiban fekete pontocskákat, illetve golyócskákat fogunk találni, amelyek úgy alak, mint színezet és nagyság tekintetében teljesen hasonlítanak a közönséges lőpor szemeihez. Ezek az almafa levéltet- vének tojásai. Ha 50-szeres nagyítással figyeljük meg e tojásokat, látni fogjuk, hogy azok finom szálakkal vannak a kéreghez erősítve. Majdnem minden gyümölcsnemnek megvan a maga levéltetve. Leggyakoribb az almalevéltetü (Aphis moli) mely sötétzöld színezetű, előfordul azonban az almafán még a csokoládészinü körtelevéltetü is (Aphis piri), de mig az előbbi mindig a korona külső peremének hajtásain van, addig az utóbbi inkább a korona sötétebb, homályosabb belsejét keresi fel. A szilvának világoszöld, a cseresznyének fényes fekete a levéltetve. Kártékonyságuk abban nyilvánul, hogy mihelyt a fiatal hajtás tavasszal zöldülni s tovább nőni kezd, a tojásból azonnal kikéi a levéltetű s letelepszik a levélke alsó oldalára, vagy a fejlődő hajtáskára s elkezdi annak nedvét szívni, miáltal a hajtás nemcsak elgyöngül, hanem nedvkeringési zavarok állván be, a levél összezsugorodik, a hajtás pedig megcsavarodik, még pedig annál erősebben, minél később vettük elejét eme parányi ellenség nagy kártételeinek. Gondolhatná valaki, hogy ezen parányi élősdi nem képes tetemes károkat okozni kicsinységénél fogva. De nagyon csalódik aki ezt gondolja, mert az élősdi kicsinységét kellőleg ellensúlyozza úgy annak szapora- sága, valamint azon körülmény is, hogy ez élősdinél bebábozódás, lepkealak nincs, tehát nem vesztegetik ily átalakulásokkal az időt, hanem teljesen kihasználják azt gyümölcsfáink tönkretételére. A tojásból kikelt apró levéltetű ugyanis körülbelül két hétig táplálkozik s ez idő alatt teljesen kifejlődik. Ezen idő leteltével minden egyed párosodás nélkül körülbelül 40—50 élő fiat szül, amelyek azonnal hozzákezdenek a fa nedvének szívásához. Innét ered az, hogy ha egy fiatal gyümölcsösben vagy faiskolában egyik napon alig néhány levéltetüt látunk a zsenge hajtások végén, pár nap múlva már az összes hajtások rakva vannak ezen élősdivel. Kérdés már mostan, hogy hogyan terjed a levéltetű egyik fáról a másikra, mert télen a legnagyobb gondosság mellett is csak nagyon kevés fán tudjuk a tojásokat felfedezni. A természet erről is gondoskodott. Ugyanis az első generációnak legnagyobb része születése után 9—10 napra megszárnyasodik s elszáll egy oly fára a hol levéltetű nem telelt. Ezért, ha fáinkat gondosan vizsgáljuk, valamely fiatal hajtás végén, vagy valamely levél alsó részén először is egy szárnyas egyedet fogunk találni, de ha másnap keressük fel ugyané helyet már látni fogjuk, hogy a szárnyas egyedet több kevesebb apró, szárnytalan tetü veszi körül. így terjed a levéltetű egyik fáról a másikra, minden párosodás nélkül s ha mindezt meggondoljuk, látni fogjuk, hogy mily rettenetes mennyiség fejlődhetik ki belőle a legrövidebb időn belül, mert minden generáció legyen szárnyas vagy szárnyatlan azonnal szaporítja a társaságot, csak mig a szárnyas a terjeszkedésről gondoskodik, addig a szárnytalan arra ügyel, hogy a szárnyasok kivándorlása folytán a szülőház el ne néptele- nedjék. Rövid idő alatt egy fáról egy egész gyümölcsösre vagy faiskolára elterjedhet a kártevő s itt ismét egy sajátos természeti játékot fogunk tapasztalni. Ugyanis, mig az első nemzedéknek körülbelül háromnegyed része szárnyasodik meg és repül tova, minél későbbi valamely nemzedék, annál kevesebb szárnyas és annál több szárnytalan egyed fog kifejlődni, mert hisz az első generáció szárnyasai gondoskodtak kellőleg a terjeszkedésről. Egy év alatt 6—8 generációra is számíthatunk s ha csak kissé kezdünk számolni, elrettenünk ama nagy számtól, a melyet ezen veszedelmes kártevő elérhet. De honnét s hogyan kerülnek e faágakra a téli tojások? Levélhullás felé hímek és nőstények születnek, a melyek párosodnak s letojják a fiatal hajtásokra a jövő évi szaporulatot biztosító tojásokat. A levéltetű kártételét nem szabad kicsinyre becsülnünk, mert nemcsak abból áll az, hogy a levelet összezsugoritja, a hajtást pedig megcsavarja s az a következő évben újra hajt vigan tovább. Ha valamely fán a levéltetű nagyon elszaporodott, annak egész le- vélzete is tönkremehet, az egyszer megcsavart ágacska pedig soha sem fog helyesen fejlődni, mert a csavarodás helye mindig nedvkeringési akadályt fog képezni. Innét ered azután annak szükségessége, hogy ezen kártevő ellen minél korábban védekezzünk, másrészről pedig minden megcsavart ágacskát a csavarás alatt metszünk le. (Folytatjuk.) 3 K.
