Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-08-12 / 32. szám
augusztus 12. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal utat és módot talált ily nagyfontosságu százados jelentőségű alkotásra. A Hutyra-féle sertésvész eiíeni szerűm jelentősége a gyakorlatban. Miután vármegyénkben a sertésvész újból felütötte fejét, szolgálatot velünk teljesíteni gazdáinkkal szemben, amidőn az állatorvosi főiskola tudós igazgatója által feltalált sertésvész elleni szérumot ajánljuk gazdáinknak, s a „Köztelek“ utón leközlünk egy gazdatársunk cikkét, hol a Hutyra-féle sertésvész elleni szérum ismételten teljes eredménnyel lett alkalmazva. „Mint általában ismeretes, az okszerű sertéste- ! nyésztés a sertés sokoldalú (hús, zsir, bőr) használata j következtében egyik a legrentabilisabb, a legnagyobb ; jövedelmet biztositó tenyésztési ágnak. Egyben azonban a legnagyobb kockázattal járó tenyésztési ágak egyike a sertés tartás, mert a sertés igen sok ragályos és veszélyes bajnak (például a sertéspestisnek, Orbánénak, sertésvésznek) van kitéve, amelyek sok esetben tizedelték meg, sőt el is pusztították szép anyagi hasznot igérő sertésfalkáinkat. A tenyésztéssel járó ama betegségek ez ideig elriasztották a gazdákat ez ág nagyobb mértékben való j felkarolásától, minthogy nem lehetett tudni, melyik percben üt ki a vész s mert ezen ragályos betegségek ellen ez ideig hatásosabb szert nem ismertek. Ma azonban az orbánc ellen a Pasteur-Chamberiand féle védő ojtás alkalmazható sikeresen ; a sertésvészt is sikerült számos esetben, idejében való használat esetén a Hutyra féle vérsavó alkalmazásával megszüntetni. Hogy az utóbbi szérum mily hasznos a sertésvész ellen, bizonyítják a gazdaságunkban pár hét előtt sertéseinken alkalmazott védőojtások. A gazdaság részére 1910. őszén beszereztünk 30 darab 8 hónapos, göndörszőrü, fehér mangalica sertést. — Az állatok igen szépen fejlődtek és már ez év áprilisában malacoz- tak is, úgy, hogy ezáltal 200 drb. malaccal szaporodott a falka. Ezeket 6—8 hetes korukban választottuk el. Ez időtől pár hétig nagyon szépen fejlődtek, amig 3 hónapos korukban 3 malacon, amelyek közziil kettő azonnal el is pusztult, sertésvészre emlékeztető tüneteket nem tapasztaltunk. A malacok lázasak, étvágytalanok voltak és testükön kisebb-nagyobb vörös foltokat észleltünk. Azonnal kihozattuk az állatorvost, aki a malacok közzül egy döglöttet és egy beteget föl boncolt és a boncolás eredményeképen szintén a sertésvészt konstatálta rajtuk. Másnap reggei a Hutyra-szérummal beoltattuk az egész sertésállományt. Az oltás után sem elhullást, sem a betegségnek továbbterjedését nem észleltük. így meglett mentve falkánk, amelyet már-már elpusztultnak véltünk. Miután már számos gazdaságban tapasztalták az oltóanyagnak kellő időben való alkalmaztatása esetén sikeres voltát, bizton állíthatom, hogy az oltóanyag feltalálása hivatva lesz egyrészt a sertéstenyésztéssel járó kockázatot csökkenteni, másrészt buzdítani gazdatársainkat a tenyésztési ág meghonosítására. Ezzel pedig használ a gazda a köznek is, amennyiben igy nagyobb lévén a kínálat sertés anyagban, leszállítja az immár elviselhetetlenné vált húsárakat; azonkívül pedig a tenyésztésiág meghonosításával a gazdák jövedelme is fokozódik. Mit tegyünk, hogy a nagy szárazság miatt beálló takarmányhiányt kikerüljük. Hazánk nagy részében egy hónap óta nem esett az eső és a nagy hőség miatt úgy a szántóföldi, valamint a kerti vetemények igen sokat szenvedtek, sőt egy részük tönkre is ment. Különösen a csalamádésok, herések és herefüvesek, nemkülönben a rétek és legelők siralmas képet mutatnak, az utolsó hét forróságától nagyrészt kisültek annyira, hogy sok helyen már most érzik a zöldtakarmány hiányát. Hogy állattenyésztésünk e miatt minél kevesebbet szenvedjen, szükséges, hogy gazdáink már most elkövessenek mindent a takarmányhiány leküzdésére, ha lehet, annak elhárítására. Ezen célból első és legfontosabb kötelességük az legyen, hogy a zöldtakarmányt termő területeket szaporítsák, hogy a zöldtakarmányozást ősszel minél későbbre kitolják, hogy szénakészletükkel amennyire csak lehet, takarékoskodjanak s végül gondoskodjanak már most arról is, hogy tavasszal a zöldtakarmányozást mielőbb megkezdhessék. Azon zöldtakarraánynövények sikerülte, amelyeket kisegitésképen a felszántott tarlókba ezután elvetünk, attól függ, hogy milyen lesz ezután az időjárás. Reméljük, hogy kedvezőre változik (mert ha nem, akkor ínségnek nézünk elébe) s akkor először is azokat a takarmánynövényeket kell elvetnünk, amelyek ősz végéig teljesen kifejlődnek, amelyeket zölden azonnal, vagy szénává szárítva, esetleg erjesztett takarmánynak készítve, télen át felhasználhatunk, majd hozzáfogunk ama zöldtakarmánynövények vetéséhez is, amelyek kora tavasszal kaszálhatók és feletelhetők. A még ősszel feletethetö és ezután elvethető takarmánynövények közül elsősorban is felemlítem a fehér mustárt, azután a mohart és a kölest. A fehér mustár ez évben különösen jó szolgálatot fog tenni, mivel gyorsabban fejlődik, mint a mellette felemlített két társa és mert rövid tenyészidejénél fogva később szeptember elejéig is elvethető. Meg kell azonban azt jegyeznem, hogy a fehér mustár a talaj
