Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-08-12 / 32. szám
4-ík oidal SZATMÁRI GAZDA augusztus 12. nedvességével szemben igényes, miért is először várjuk be a kiadós esőt és csak azután vessük el a jól felporhanyitott tarlóba, 10—12 kg. vetőmagot számítva kát. holdankint. Ha nagyobb területet szánunk a fehér mustárnak és a talaj állapota megengedi, akkor több részletben egy-egy heti időközben vessük el, hogy hosszabb időn keresztül legyen vágható mustárunk. Ugyanis a fehér mustár a kikeléstől számítva 5—6 hét után virágozni kezd, amikor azt okvetlen le kell kaszálni, mert ha későbbre hagyjuk, akkor elöregszik, illetve sok mustárolajat fog tartalmazni, ami tekintettel az állatokra, semmi esetre sem kívánatos. Szénának szárítani nem érdemes, mert levelei leperegnek, erjesztett takarmányt készíteni belőle pedig nem tanácsos mustárolajtartalmánál fogva. Zölden fejőstehenekkel, ökrökkel feletethető. A muhart és annak nagy becsét általánosan ismerjük. Különösen a szárazabb helyekre vetik. Vetése körül sokszor helytelenül járnak el, mert vagy nem elég mélyen szántják fel a tarlót vagy pedig kevés vetőmagmennyiséget használnak. Első esetben a mohar- vetés alacsony, utóbbinál ritka marad. Hogy ezt kike j rülhessük, szükséges lesz a talajt legalább is 10—15 cm. mélyen felszántani, a vetőmaggal pedig ne takarékoskodjunk, mert annak egy része úgy sem kel ki. Kát. holdankint 45—50 kg. lesz a megfelelő vetőmagmennyiség. Hogy a mohart szénaként fogjuk-e feletetni vagy nem, az a helyi viszonyoktól, de első sorban az időjárástól függ. Ha a mohar kaszálásakor a széna- készitéshez alkalmas időjárás mutatkozik, akkor feltétlenül azt készítünk belőle, ellenkező esetben akár csak mint a csalamádét, bezsombolyázzuk. A köles ugyancsak egy igen értékes kisegítő zöld- j takarmány. Termesztése hasonlít a moharéhoz, azzal a különbséggel, hogy itt a fajtaváltozatot is a talaj minősége szerint helyesen kell megválasztanunk. Jóininő- ségü és jó erőben levő humozus talajba a fehér kölest vessük, amelyik, feltéve, hogy esőt kap, a legnagyobb tömeget adja. Silányabb talajra az igénytelenebb és gyorsabb fejlődésü vérkölest, vagy a szürke kölest választjuk. A fehér kölesből 50 liter, a vér- és szürke kölesből 40 liter vetőmag számítandó kát. holdankint. Ama zöldtakarmányok csoportjából, amelyekkel a korai zöldtakarmányozást biztosíthatjuk, felemlíthetem a takarmányrozsot, a biborherét és az őszi takarmány- keverékeket. Utóbbiak közül a legáltalánosabban használtak : az őszi borsó; az őszi bükköny és a szöszös bükkönynek rozszsal vagy őszi árpávali keveréke, továbbá az u. n. keszthelyi keverék (50 kg. rozs és 10 kg. repce keveréke kát. holdankint) és a rozsos bibor- here. Ezen koratavaszi zöldtakarmányok augusztus közepe és szeptember közepe közötti időben vetendők el, egynémelyikök, ha korán vetjük és az időjárás kedvező, még ősszel, a fagyos idők beállta előtt is kaszálhatok. Termesztésük annyira általános, hogy azokról írni fölösleges. L. Ö. IRODALOM. __ A gazda mint üzletember. Irta: Seyfried Károly dr. Megjelent a Köztelek Olcsó Könyvtárában; 72 oldal, ára 50 fillér. A magyar gazda nem jó kereskedő, pedig a gazdasági üzem jövedelmezőségének fokozásához nagy mértékben hozzájárul a termesztvények előnyös értékesítése és a szükségleti cikkek minél jobb minőségben és minél kevesebb költséggel való beszerzése. Különösen nagyon rossz üzletemberek a kisgazdák, olcsón adnak el és drágán vesznek, néhány kisvárosi vagy falusi kereskedő és ügynök tartja egészen a kezében őket, üzleti világukban teljesen az esetlegesség uralkodik. Éppen ezért különös jelentőséggel bir az OMGE. könyvkiadó vállalatában most megjelent kis könyv, amely hivatva van arra, hogy a kisgazdák közé józan üzleti szellemet vigyen. A szerző áttekinthető alakban, könnyen érthető, világos modorban és irálylyal tárgyalja a kérdést s egyszerű, rövid, de szakszerű tanácsok és felvilágosítások alakjában felöleli az egész anyagot, melyre a kisgazdának üzleti világában szüksége lehet. A könyv 4 fejezetre oszlik. Az I. fejezet az adásvétellel általában foglalkozik és pedig az adásvételi szerződés megkötésével, teljesítésével és felbontásával, az adásvételi szokásokkal és költségekkel, a közvetlen és közvetett adásvétel különböző nemeivel és a fizetési módokkal. A II. fejezet a gazdasági kellékek és pedig gépek és eszközök, a vetőmagvak, a trágyaszerek, az abraktakarmányok, a raktári tüzelő és építkezési anyagok beszerzését tárgyalja részletesen, kiterjed az egyes cikkek kellékeinek és a törvényes intézkedések ismertetésére is. A 111. fejezet a gazdasági termékek legcélszerűbb eladásáról nyújt felvilágosítást, részletesen tárgyalja a gabonanetnüek, az ipari növények, a kerti termékek és a bor, a tej, vaj, gyapjú, tojás és egyéb, állati termékek értékesítését. A IV. fejezet az állatkereskedelmet foglalja magában, külön-küiön foglalkozik a szarvasmarhák, lovak, sertések, juhok, baromfiak és méhek eladásával és vételével, az állatvásárokkal, a marhalevéllel, az állatok vasúti szállításával, a szavatossággal és egyéb az állatkereskedelembe tartozó kérdéssel. Amint ez a rövid tartalomvázlat is igazolja, a gazdaközönség könyvtára ismét egy hasznos és fontos füzettel gyarapodott. Ezt a tartalmas és jól megirt tanácsadót a legmelegebben ajánljuk a gazdaközönség figyelmébe, annál is inkább, mert a szerző sohasem
