Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-07-08 / 27. szám
jülius 8. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal kozólag megszűnik, ha annak első magszállása óta ötven év már eltelt és ha a telephely vételára vagy a vételár kifizetése céljából felvett kölcsön teljesen törlesztve van. A 7 §. megállapítja, hogy a visszavásárlási árat a szerződésben kell megállapítani. A visszavásárlási árból azonban le kell vonni: 1. a még le nem járt törlesztetlen részt- 2. a lejárt, de még le nem fizetett vételi (megvál- j tási) részleteket; 3. a telephelyen fennmaradó egyéb terhek tőkeösszegét. A 8. §. szerint a kimozdított telepes a telepítési jogviszonynak a kimozditás következtében történt megszűnése alapján az előző bekezdés szerint neki járó visszavásárlási árat meghaladó követelést kártérítés cimén sem érvényesíthet. A 9. §. alapján az igazságügyi és a földmivelésügyi miniszter felhatalmaztatnak, hogy az állam visszavásárlási, illetőleg kimozditási jogára vonatkozóan az eljárás szabályait közösen kibocsátandó rendelettel állapítsák meg. A 10. §. szerint állami telepeken a telephely álengedése haszonbérbeadás utján is történhetik. A II. §. kimondja, hogy a földmivelésügyi miniszter a korlátolt forgalmú birtokok közül a községi, városi, törvényhatósági, egyházi személyi, jegyházi testületi, jköz- ésmagánalapitványi, hitbizományi és közbirtokossági birtokokon a tulajdonosnak kérelmére haszonbérleti alapon nyugvó telepítést engedélyezhet. Itt a haszonbérleti jogviszony ötven évnél rövidebb is lehet. A 14. és 15. §-ban az foglaltatik, hogy a földmivelésügyi miniszter, valamint a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége is, külön meghalatmazott utján ingatlan birói végrehajtási árverésén binatpénz letétele nélkül tehet ajánlatot. A másik igen fontos törvényjavaslatot Serényi Béla gróf m. kir. földmivelésügyi miniszter terjesztette be, a mezőgazdasági ügyeknek a törvényhatóságoknál való intézéséről, amely az újonnan felállított s teljesen bevájt gazdasági felügyelőség intézményét fejleszti, illetve reformálja, amennyiben a törvényhatóságokban a mezőgazdasági ügyek ellátását teljesen reájuk bízza s igy a törvényhatósági igazgatás gazdásági tartalmában nyerne. A m. kir. gazdasági felügyelő feladatkörét és a magye első tisztviselőjéhez való viszonyát a törvényjavaslat úgy állapította meg, hogy a gazdasági szakszolgálat a törvény hatósági igazgatás keretébe szervesen be- illesztessék és hogy ekként a m. kir. gazdasági felügyelőségek utján a gazdasági és az általános törvényhatósági igazgatás között az eddig nélkülözött kapcsolat létesüljön. A tervbe vett intézkedés által a törvényhatósági önkormányzat semmiféle csorbát nem szenved, a menyiben a törvényhatósággal és ennek első tisztviselőié- j vei szemben a m. kir. gazdasági felügyelő éppen úgy, j mint az 1900. évi XVII. törvénycikk alapján a törvény- j hatósági állatorvos, alárendeltségi viszonyban áll. A rendezéssel kapcsolatos anyagi terheket is kizárólag az állam viseli. A törvény főbb rendelkezései ezek: Vármegyei törvényhatóságokban a mezőgazdasági ügyekre nézve az előadói teendőket a vármegye területén működő m. kir. gazdasági felügyelőség vezetője teljesíti, a kinek véleményét más olyan közigazgatási ügyekben is meg kell hallgatni, a melyek mezőgazdasági érdekeket érintenek. (1. §.) A gazdasági felügyelőség vezetője, mint a vármegye előadója szolgálati viszony tekintetében a törvényhatóságnak és első tisztviselőjének alá van rendelve s a vármegye egyéb előadóira irányadó ügyviteli szabályok szerint működik. A vármegyét e működés fejében - az irodai dologi szükségleteket kivéve — semmiféle anyagi kötelezettség nem terheli. )2. §.) Olyan vármegyére nézve, melyben ez idő szerint nincs szervezve m. kir. gazdasági felügyelőség, az e törvényben alapuló feladatkör ellátásával a földmivelésügyi miniszter valamely szomszéd vármegye m. kir. gazdasági felügyelőségének vezetőjét bizza meg. (3. §.) A m kir. gazdasági felügyelőség vezetője a városi törvényhatóságoknak gazdasági tanácsadója, a ki a törvényhatóság vagy az első tisztviselőjének felhívására mezőgazdasági szakkérdésekben véleményét nyilvánítani köteles. A városi törvényhatóságokra nézve illetékes m. kir. gazdasági felügyelőség vezetőjét a földmivelésügyi miniszter jelöli ki. (4. §.) A mezőgazdasági érdekek védelme és előmozdítása céljából a m. kir. gazdasági felügyelőség vezetője mind vármegyei, mind városi törvényhatóságokban önálló előterjesztést és javaslatot is tehet, melyet a törvényhatóságnak tárgyalmia kell. (5. §.) — A többi néhány §. a felügyelőség ülési és szavazati jogáról, fegyelmi ügyeiről s a közgazdasági előadói intézmény megszüntetéséről szól. Mindkét javaslat mélyreható változtatásokat jelent. Az igaz, mint minden ujitás ez is bizonyos nehézségekbe fog ütközni igen sok helyen, különösen oly vármegyékben, hol a mezőgazda- sági előadói tisztet a vármegyei gazdasági egy- sületek titkárai töltötték be, hol tehát eddig is meg volt a javaslat által kontemplált szakszolgálat, igy tehát ezeken a helyen az egyesületekre nézve a javaslat bizonyos mértékbeni sé- relmessége kétségen felül áll, azonban azt hisz- szük, hogy a kormány, mely a gazdasági egyesületek fejlesztésével s állandó anyagi ellátásával a legkomolyabban foglalkozik, meg fogja találni a módot, mely ezt a sérelmet reparálja. Miután a közel múltban felállított gazdasági felügyelőség mi nálunk bevállott, rövid alig két éves működése alatt határozott eredményeket tapasztalunk, a felügyelőség hatáskö-
