Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-05 / 10. szám
március 5. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. múltban s meglesz a jövőben is mind addig, mig em- j berek gépekkel bonyolítják le a forgalmat, sőt határozottan állíthatom, ha a forgalom oly rohamosan, mondhatjuk meglepetésszerüleg emelkedik mint, az utóbbi tiz évben, akkor ezek a kellemetlen esetek még szaporodni fognak. Sajnos, a magyar embernek gyengéje, hogy azt a mi az övé, a mi szin tiszta magyar ócsárolja s a külföldre hivatkozik, dicsérve azt ami idegen. Pedig a külföldön — dacára hogy lapjaink jelentékeny része — tisztelet a kivételeknek — igyekszik befeketitni mégis a Mávról ma is az általános vélemény elismerő s kielégíthetőnek mondható. Jól esik visszaemlékeznem, hogy körülbelül 10 évvel ezelőtt a midőn Kugler Mihály jelenleg nyugalmazott máv. felügyelő saját találmányu szellőztető és fűtő készülékét mutatta be éppen a Budapest—kőrösmezői vonalon s mikor e találmányának elterjesztése érdekében Berlinbe utazott s felajánlotta azt a Porosz kir. vasutak igazgatóságának azt a választ kapta, ha a találmányt a Máv elfogadja, mi (t. i. a porosz államvasutak) minden kísérletezés nélkül fogunk néhány vonatot ily készülékkel felszerelni. Azt hiszem, hogy ez a legteljesebb elismerés. De messzire térek el tárgyamtól, tulajdonképpen a tollat a „Hangya" hivatalos lapjának a Szövetkezésnek folyó hó 2.-1 számához csatolt „Hangya“ cimti mellékletében megjelent egyik cikk adta, mely éppen a néphez lévén intézve nagyon is alkalmas arra, hogy a Máv-al szemben a mi romlatlan gazdáinknál is ellenszenvet keltsen. Nehogy részrehajlással vádol- tassam a cikket közlöm szószerint: „Eszmecsere. Az áruk vasúton való átvételérőlRák Vendel: Hova készülsz, Tamás öcsém ? látom hogy indulófélben vagy? Eszes Tamás: Ki kell mennem a vasúthoz, megjöttek a szövetkezet húsvéti portékái, azokat kell átvennem. R. V.: Hát nem tudja azokat a fuvaros átvenni ? E. T.: Persze, hogy tudja, de nincs benne köszönet. Ezért mindig ki kell menni egy vagy két igazgatósági tagnak a fuvarossal. R. V.: Ezt már igazán nem értem. E. T.: Pedig megérthetné Vendel bátyám. Ugy-e ha maga csizmát vesz, nem küldi a kis- béresét a csizmadiához, hanem maga megy el. R. V.: Ez egész más dolog. E. T.: Miért volna más dolog? A csizmadia ismeri kigyelinednek a mértékét, hiszen 30 esztendő óta vásárol nála. Egyszerűen el küld ki- gyelmednek egy pár csizmát. R. V: Jó van, jó, öcsém, de ha én csizmát veszek, szeretem azt is látni, milyen a bőre, milyen ! a kidolgozása és milyen talpai vert rá a csizmadia. E. T.: Akkurát igy vagyunk mi is a vasúton j érkező portékákkal. Mi is a saját szemünkkel akarunk meggyőződni, vájjon meg van-e minden láda, minden zsák, ami a fuvarlevélen fel van tüntetve, de még azt is tudni akarjuk, ugyanannyi kilós-e az a láda, mint ahogy a fuvarlevélen írva van ? R. V.: No és hogy tudjátok ezt meg ? E. T.: A vasúti raktárosnak kötelessége mindent lemérlegelni, ha úgy kívánják. Éppen úgy, mint a feladó állomáson megmérlegelnek minden portékát, mielőtt azt a vasút elfogadná. Ha már most az látjuk, hogy a fuvarlevélen feljegyzett súly nem egyezik meg az érkezett portéka súlyával, egész egyszerűen a vasúttól követeljük azt, ami hiányzik. A raktárnok jegyzőkönyvet vesz fel a sulyhiányról, a többi aztán az ő dolguk. Mi beadjuk az instanciát, illetve írunk a Hangyáuak, az aztán majd utána jár, hogy mi károsodást ne szenvedjünk. De bizony, ha csak egy írástudatlan kocsist küldünk ki a portékáért, aki még a kilósakat sem ismeri, azzal egy-kettőre elbánnak és ha már egyszer a vasúttól elhozattunk valamit, anélkül, hogy a hiányt megreklamáltuk volna, bizony legfeljebb csak sirhatunk a veszett portéka után. Mert hát hiába, a vasúti raktárakban, de még a vasúti kocsikon is nagyon sok a patkány, két lábú is, meg négylábú is, ha az ember utána nem jár, bizonyos, hogy a fele portékája odavész. R. V.: No lám, már megint tanultam valamit.“ Így ir a Szövetkezés. Engedjen meg laptársunk, de az a vasúti személyzet nem érdemli meg az ilyen erős vádat; ismerem a vasúti szolgálatot, teljesen jártas vagyok úgy a díjszabásokban, mint utasításokban, üzletszabályzat, űzletrendtartás, mint a vasúti szolgálat abc-je nem idegen előttem s bátran állíthatom, hogy hazánkban semmiféle intézmény, semmiféle hivatal sincs annyira nyitott könyv a nagyközönség előtt mint éppen a vasút. Sőt talán azt mondhatom, hogy a Máv. vezetősége igen sokszor túlságos előzékenységgel a publikum, s túlságos szigorral alkalmazottjaival szemben jár el felmerült panaszok esetén. Soha mint szállító sem tapasztaltam egyetlen egy esetben sem, hogy akár súly hiány, akár sérülés esetén a jegyzőkönyv felvételét megtagadták volna, sőt rendszerint a külsőleg látható sérüléseknél a jegyzőkönyvet a vasút a fél megkérdezése nélkül, hivatalból veszi fel. Merész dolog egy több mint százezer emberrel dolgozó testület személyzetét megvádolni. Teljes tudatában vagyok annak, hogy igen tisztelt laptársunk maga sem szándékozott meggyanúsítani a Máv. derék személyzetét, hanem csak olvasóit kiakarta oktatni a sérülések és sulyhiányok esetén követendő eljárásra. A Máv személyzete hivatása magaslatán áll, s határozottan mondhatom, hogy a Kontinens egyik államának vasúti személyzete sem áll azon a nívón mint a mi Mávistáink. Ne bántsuk, hagyjuk dolgozni őket mert ők akkor a mikor fárasztó szolgálatuknak eleget tesznek egyszersmint kultur missziót is teljesítenek, ne nézzük el hibáinkat, de legyünk velük szemben is igazságosak. Ennyit talán a vasutas is megérdemel. Riszdorfer ímre. A szatmári bikavásár. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület szokásos bikavásárát folyó évi március hó 9-én rendezi Szat- máron a városmajorban. A vásáron úgy az állami kedvezmények, valamint a tenyészigazolványok a helyszínén megszerezhetők, és a marhalevelek is ott lesznek átírva. Venni szándékozó községek elöljárói a hiv. pe-