Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-31 / 52. szám
4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA december 24. A lucernavetés egy másik módját Campbell köny- ! vében a következőkben ismerteti: A talaj kora tavasztól julius haváig Campbell j rendszere szerint munkáltatik meg, julius hónap folya- j mán a lucernát elvetjük és pedig akreként (1 akre 4046.7 m2) sorbavetve 450 kg. magot, szórvavetve 9 00 kg. magot. A vetés úgy végzendő, hogy a vetőgép saruit annyira megterheljük, hogy azok a talaj laza takarórétegén keresztül a magot a tömött rétegbe 1h—1“ mélyen elhelyezzék. A magjezen nyirkos tömött talajban egyenletesen csirának indul s a kelés egyenlő lesz. Csak azon kérdés merül fel vajon az ily gonddal s költséggel előkészített földbe feltétlenül szükséges-e oly sok magot vetni, tekintve azt, hogy a lucernamag drága szokott lenni s nagy területet bevetvén, igen nagy mennyiségre lesz szükségünk. Mivel a cél az, hogy a lucerna nemcsak egy évre szól, s hogy a vetés teljes beállítása a siker föltétien biztosítéka; ez a kiadási többlet a hozamokban bőven szokott megtérülni. Az első eljárás, vagyis, ha csak a jövő tavaszkor vetjük el a lucernát, a talaj vizfelhalmozása folytán szintén teljes sikerrel biztat, mert a lucerna karógyökerei a nyirkos talajba gyorsan lenyúlnak, számos mellékgyökeret bocsájtanak szét s a termés már a ve- és első évében kitűnő eredményt szolgáltat. Az őszí vetést Campbell ott ajánlja különösen, ahol a tavaszi időjárás nagyon esős szokott lenni s a tavaszi vetést ott, ahal az őszi záporok gyakoribbak, mert mindkét esetben kikerülendőnek véli a lucerna csírázása alkalmával a kéregképződést, ami a lucernavetés sikerét sokszor kockára teheti. Az újonnan feltört földeken az első évben nem ajánlja Campbell a lucerna elvetését, hanem azt a nyár folyamán az általa ajánlott művelési módon dolgoztatja meg és pedig: A gyepet 372“ mélyen feltörve, azt sima hengerrel, vagy talajtömörítővel megjáratjuk, aztán megtárcsázzuk, de oly módon, hogy a gyephantok nem vágatnak szét s egy sima boronával (láncborona) a szántás hosszában megboronáljuk. Ha ezeket a munkákat gondosan hajtjuk végre, akkor a felületen egy 2“ vastag takaróréteget nyerünk. Az igy megmunkált talajban a gyepmaradványok elkorhadnak s az altalaj is 2—3“-re felbomlik. Mihelyt ez beáll, a tarlóhántó ekével újból nekimegyünk s 2x/2-kel mélyebbre törjük fel a talajt. Ezt követi az altalajtömöritő, ezt egy fogas borona. Ezzel az eljárással finom tömött talajt kapunk. Természetesen minden eső után a takaróréteg felújítandó. A jövő tavaszkor ez a réteg újra helyrehozandó, mely munka után a lucernát elvetjük sorvetőgéppel, adván akreként 453 kiló magot. Aki ezt az eljárást követi az uj töréseknek lucernával való bevetésénél, az Campbell szerint — aki Amerikában ezen eljárását számtalan esetben hajtotta végre — balsikerről nem fog beszélni. Néhány szó a fekáltrágyák értékéről. A föld termőerejének fokozása, ez által annak jövedelmezőbbé tétele foglalkoztatja gazdatársadalmunk minden egyes tagját, kisgazdát éppen úgy, mint a közép és nagy birtokosokat, ennek helyes, észszerű ke* resztülvitele az a gordiusi csomó, melynek megoldásától függ a jelenben produktiv gazdálkodásunk, jövőben pedig földjeink termőképességének biztosítása. A föld megmívelésénél igen fontos a termőképesség folytonosságának fenntartása, mert az, ha| ma jó termés fejében kizsaroljuk a földet s a jövőre — máról holnapra nem gondolunk, lehet talán a jelenben jövedelmezőbb, de mindenesetre veszélyeztetjük földünk egyenletes terméshozamát, vagy igen sokszor e rabló- gazdálkodás révén tönkretesszük jövő ekzisztenciánkat s alászállítjuk befektetett tőkénket: földünk értékét. Hála a gondviselésnek ma már ily rablógazdálkodásra, egy néhány, rosszul megkötött szerződéssel, lelkiismeretlen bérlőknek kiadott birtokon kivül nem igen akadunk. Gazdáink mindannyian tisztában vannak, hogy a földtől elvont táperőt vissza kell adni s igen is nagy gondot ad annak miként leendő pótlása. A rendelkezésre álló istálló trágya elégtelen, hogyne hiszen az utolsó 30—40 év alatt hazánkban a szántás alá került földterület nagysága 50 százalékkal emelkedett, mig az állatállomány ott áll, ahol azelőtt. Az istálló trágya tehát még megközelítőleg sem elégséges, azért fordult a gazdák figyelme a különböző műtrágyák felé, remélve ezek használata által a földtől elvont tápanyagok visszapótlását. A műtrágyák azonban még mindig drágák s növeli árát a gyárak nagy távolsága miatt felmerült vasúti fuvar-dij s igy nagy örömmel kell fogadnunk azt a vállalatot, melyet vármegyénk vasúti hálózatának gócpontjában, Szatmár-Németiben „Első Szatmári Mű- trágyár“ cimen egy igyekvő vállalkozó létesített. A gyár a fekáliáknak (emberi ürülék) tőzeggel való feldolgozását kultiválja. Mielőtt a tőzeg — fekál komposztnak fontosságát a mezőgazdaságban, különösen pedig Szatmár- vármegye talajviszonyait tekintve, röviden tárgyalnám, tájékozásul közlöm a magyaróvári m. kir. mezőgazda- sági vegykisérleti állomás által 1910. év október hó 1.-én 4257. szám alatt kiadott elemzési bizonylatban foglalt adatokat, melyek szerint a gyár által előállított fekáltrágya tartalmaz: ' ' r. T21 % nitrogént, 2 53 °/o foszforsavat, 756 °/o káliumot; ha e vegyi összetételt összehasonlítjuk más gyár hasonló termékeivel pl. a debrecenivel, akkor látjuk, hogy a szatmári gyár által előállított trágyában a foszfortartalom 169 °/o-kal, a kálium tartalmú pedig 1T2 %-kal nagyobb.
