Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-10 / 36. szám
szeptember 10. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal A földmivelő osztály becsülete követeli, hogy egyetlen falusi gazdakör, szövetkezet, falusi testület se maradjon el erről a nagygyűlésről. A ragadós száj- és körömfájás. Mint derült égből a villám, úgy ütött le marha- állományunkra, bizonyára Romániából közvetítve az a — bár elhullásokkal nem igen járó, de rengeteg károkat okozó baj, amely ragadós-járványos száj- és körömfájás néven ismeretes és amely a szarvasmarhán kivül megtámadja a juhot és a sertést is. Az a könnyűség és sokoldalú lehetőség, amely- lyel e betegség ragályzó anyaga terjedhet, már is félelemmel töltheti el az érdekelt gazdákat abban a tekintetben, hogy ezideig még tiszta állományunk befertőződhetik. Erre annál nagyobb a lehetőség, minél kevésbé sikerült már eddig megakadályozni egészségeseknek betegekkel, vagy ezek közös váladékaival való érintkezését. Tekintettel igen sok magyar gazda s állattartó község amaz eléggé nem kárhoztatható, megrögzött szokására, hogy fellépő betegségeket törvény ellenére eltitkol s meghiúsítja azt, hogy a kalamitás elharapódzásá- nak alkalmas módon idejekorán gát vettessék: bizonyosnak látszik, hogy amiként lehető volt a szóban forgó veszedelemnek a Királyhágón túli országrész legszéléről be az ország szivébe, Budapestre és Pestmegyébe való behurcolása nem zárható ki, hogy e veszedelmes bántalomnak újabb és újabb kitörése máshol is hazánkban, csak rövid idő kérdése. Az állam a maga magas nívójú állatorvosszakértő hadseregét az első pillanatban mozgósította és ez nagy garancia arra, hogy a baj a törvényen alapuló óvó- és elfojtó-intézkedések alkalmazása folytán országos veszedelemmé ne válhasson; ámde s miképen magának a behurcolásnak a tényében maguknak a hazai állattenyésztőknek s állatot forgalmazóknak csakugyan oroszlánrészük van, ilyen oroszlánrészük lehet a további elharapódzásban, ha minden erejükkel maguk is azon nem lesznek, hogy a szakközegek kezére járva, hathatós tényezőkké válljanak a leküzdésben s ne maradjanak, mint az már szokás, passzív szemlélők, vagy ami végzetesebb: az üdvös rendelkezéseket, intézkedéseket kicsinylők, vagy semmibe vevők, avagy éppen gátolok és kijátszók. Ha valaki, én nagyon hosszú és járványok elfojtásában nem szegény szakmüködésem alatt kétségtelenül megbizonyosodtam arról, hogy csak ott és úgy lehet diadalmaskodni efféle kalamilásokon, ahol meg van arra a törhetlen készség, elszántság, kitartás és következetesség s csak úgy, ha minden faktor közre játszik a sikerre. Az önérdek s a közérdek is azt kívánja tehát, hogy vegye ki a részét a küzdelemben minden érdekelt fél, az is tehát, akit nem a törvényes állás hajt kérlelheílenül a cselekvésre, hanem aki máskép érdekelt. Hogy pedig első sorban az állattenyésztő érdekelt ebben, akár benne van már a bajban, akár csak félő, hogy belekerül, azt nem szükséges külön hangsúlyozni. A mondott szakértő hadsereg erejében én bizom, de csak úgy, ha nem áll botlófa képen útjába semmi, hanem ellenkezőleg, épp a legérdekeltebb fél, az állatbirtokos gazdaközönség, kellőképen kezére jár. Monostori Károly. A gazda szeptember havi teendője. A vetőmag rostálása és triőrrölése folytatandó. A gabonakésztetek gyakran forgatandók. Napirenden van a dohányfűzés és szárítás. Javíttassuk ki a hiányos ablakokat, ajtókat, valamint ne feledkezzünk meg a kályhák kijavításáról sem, nehogy a zord idő meglepjen bennünket. A kutak kitisztítását szintén eszközöltessük. Ha eddig nem gondoskodtunk, e hónapban okvetlenül szerezzük be télre szükséges tüzelő, valamint világitó anyagot. Az istállókban. Az igáslovakat, melyek az őszi munka alatt fokozattabban vannak igénybe véve, erősen abrakoltassuk. Az uj széna etetést e hónapban minden baj nélkül meglehet kezdeni. A vemhes kancáknak zabadagjukat 1 kilóval emeljük fel. A tehenek még a legelőre járnak. Az igás marha táplálására — mivel erős munkát végeznek — nagy gond fordítandó, ha kevés vagy rósz a takarmány ne sajnáljunk tőlük egy kevés abrakot. A kétnyiretü juhokat most kell megnyirni másodszor. A februáriusi elletés végett most bocsáttatnak a kosok az anyákhoz. Minden 25 darabra egy kos számítandó, különben a hoszsu párzás következtében a bárányok igen egyenlőtlenek lesznek. A kosok zabo- landók. A tenyésznyájat csak szárazabb természetű rétre szabad hajtani, nedvesebb helyeken csak mustra juhok járhatnak. A hizlalandó sertéseket ha még nem tettük, most kell kiszemelni s a hízóba állítani. Legjobbak erre a célra a második évben levők, mivel hizékonyabbak. A baromfi udvarban válogassuk ki a tenyésztésre alkalmasakat, a feleslegest meg adjuk el, vagy fogyasz- szuk el. Megjegyzendő, hogy 4 éven felüli tyúkot kár kitelelni, mivel ennek tojóképessége megszűnik, ezen kivül mustráljuk ki a fejlődésben visszamaradtakat s azokat a tyúkokat ha még nincsenek bár 4 évesek, melyek nem bizonyultak jó tojóknak. Meglehet kezdeni a kacsák és libák hizlalását: a tömésnél azonban gondunk legyen az egyenlő időköz- benni tömésen kivül az ólak tisztaságára. A tyúktojásokat gyűjtsük szorgalmasan s rakjuk el télire szitált hamu közé. Most van az ideje a tenyész fajbaromfiak beszerzésének. Az őszi vetést e hóban általában meg kell kezdeni. A vetés alá való szántásra nagy gondot fordisunk, hogy a föld lehetőleg ne legyen rögös, hanem porha- nyós s a gazda szeme előtt lebegjen az a köztudat, hogy csak jól megmunkált föld hozhat jó termést. S miután a rögös vetőszántás rendesen a rósz időben és rosszul végzett előmunkálatoknak következése szokott lenni, ha forgatás után rögös maradt a föld, a tövises vagy tányéros rögtörő-hengert a vetőszántás előtt kell alkalmazni, hogy az szétroncsolván az eke előtt a rö
