Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-03 / 35. szám

szeptember 3. SZATMÁRI GAZDA 5-ik oldal Válogassuk meg tehát elsősorban az ültetéskor a kellő szorgalmasan termő fajt s ha véletlenségből té­vedtünk, ne essünk kétségbe, hanem a legközelebbi ta­vaszon oltsuk át szorgalmasabban és esetleg értéke­sebb gyümölcsöt termő s vidékünkön már kipróbált gyümölcsfajjal. Értékes és kipróbált almafajaink Szat- mármegyében az aranypármin, bár a fusikladiumra na­gyon hajlik és az almamoly is nagyon szereti, a francia szürke renet, sárga beilefleur, Jonathán, Baumann re- net, londoni pepin, téli citrom alma, batul, Bánffy Pál, Parker pepin, Ananász renet stb. mindezek értékes gyü­mölcsfajok, melyeket én telepemen már nagyban kipró­báltam s a melynek első osztályát ez évben pl. 50—70 koronáért árulom métermázsánként. Az újabb almafajok legnagyobbrészt nyáriak, ősziek s kora téliek. Tavaszig tartható alig akad közöttük. Értékesebbek a most érő Éva alma, Graham royal Jubilée, Peasgoor, Noutnek, Lebel Jakab, Laub renet, vannak azonban teljesen ér­téktelenek is, mint pl. a 10 év előtt nagy hűhóval ter­jesztett Bismark, amely et én is szépen el szaporítottam volt, de most már csak egy törpe fácskám van, a töb­bit mind átoltottam. Hálás körtefajaink a nyáriak és ősziek közül az Augoulemei hercegnő, Kongressus emléke, Vilmos körte, Hárdy vajkörte, Vienne diadala, Bosk Kobak körtéje, Jodoigue diadala, Motto vadóka, téliek közül a Harden- pont téli vajkörte s pisztrángkörte, Esperen bergamotte, Olivién de Seress, nemes Krassán, Jozefin. Ennyit a fajok befolyásáról a termékenységre. A gyümölcsfa életviszonyaira a fekvés, égalj, ta­lajviszonyok s a kezelés bírnak legnagyobb befolyással. Vegyük ezeket sorban és nézzük meg, melyiknek mennyi befolyása van a termékenységre. I. A fekvés sokkal nagyobb befolyással bir a fa növekedésére és termékenységére semmint gondoljuk. Legalkalmasabb a szelíd déli lejtős terület a gyümöl­szóval, hanem fölkerekedett s megrohanta Csákót. Csákó szaladt, de azért aligha össze nem tépte volna a visi- tozó csürhe, ha a kutya elő nem kerül, a kanász föl nem ébred s feldühödve a garázdálkodás nyomain, bot­tal, ostorral boszut nem áll, rendet nem csinál köztük. Akkor aztán megijedt és összebújt a csürhe. Egyedül Csákó csapódott külön, ő már ismerte a maga disznó­fajtáját, tudta, hogy azoktól jobban félhet, mint a ka­násztól, kutyájától, ostorától együtt véve. Beheverte ma­gát a homokba külön és figyelt. Nézte a furulyázó kanászt, aki ráült az egyetlen megmaradt zsák makkra, melyet nem mertek a feje alól kienni, majd ezt a meghunyászkodott, ostoba népet szemlélte. A nap forrón sütött. A hervadt, poros porcfü nem Ízlett nekik, sokkal izgatottabbak voltak még, iz­zadtak is, mintsem legelni lett volna kedvök. Újra el­feküdtek a gémeskut körüli nagy feredőben, akik (min­den novellahős aki, a népe meg akik) oda befértek, a többiek meg ezekhez közel, a homokban ágyaztak meg magoknak. Nemsokára újra békésen szundikált az egész had. Virág, a ki most, protekció híján, kiszorult a forró homokra, vágyó szemekkel nézte a közeli szálas kuko­rica-berket, melynek árnyékában futó paszuly tenyészik, farkasalma virít. — Beh jó volna ott hűsölni! El is indult, de a kutya rá vakkantott s vissza­csös telepítésére, lehet azonban délkeleti és délnyugati lejtős is. Legkevésbbé az északi fekvés felel meg, ami természetes is, mert e fekvésnél leginkább nélkülözi a gyümölcsfa az éltető nap sugarait. Nagy befolyással van azonban mégis azon körülmény is, hogy hogyan van valamely gyümölcsös a szél ellen védve, mert egy szeles völgyben fekvő gyümölcsös fái, ha nincsenek kellőleg körülültetve a szelet felfogó, de férgeket nem szaporító erdei fákkal, — hasztalan teremnek, jön egy nagy orkán s leviszi egész reménységünket s nagy ágakat is törve, a jövő évi reménységünket is kétsé­gessé teszi. Hasonlókép a folyóvíz közelében lévő gyü­mölcsös sokkal jobban van kitéve a lefagyás veszedel­mének, mint a magasabb helyen fekvő. II. Az égalji viszonyok eminens befolyásáról elég csak annyit mondanom, hogy sok gyümölcsfaj, amely pl. Németországban értékes késő őszi alma nálunk ér­téktelen nyári vagy kora őszi almává válik. Ilyen pl. a gravensteini alma, mely nálunk tulkorán érik meg, mig viszont egyes nálunk megérő és dúsan termő téli fajok már hazánk északi részében sem érnek meg kellőleg. * 3. K. (Folytatjuk). Hogyan alakítsunk húsfogyasztási szövetkezetét ? irta: Festhory Ottó Géza vetési áll. el. iskolai igazgató. Az alakulás alatt levő vetési Húsfogyasztási Szö­vetkezet uj alapszabály-tervezete. (folytatás.) 19. §. Az ügymenetet az igazgatóság és felügyelő­bizottság jegyzőkönyv vezetése mellett teljesiti. rezzent tőle. Csákó, amint látta, hogy Virág valamit ter­vei, rögtön oda ment hozzá. Rövid dörmögés, tanácskozás után rájöttek, hogy meg kell a buckát kerülni, oda nem lát a kutya s ak­kor célt érnek. Úgy is lett. Elérték a hűvös árnyéku tengeriföl­deket. A hűsön lefeküdtek s elszundikáltak. Virág hamarabb ébredt föl. Nem szólt semmit, ha­nem elindult eleséget keresni. Talált is egy pompás krumpliföldet; be volt szegve napraforgóval, meg para­dicsommal. Feltúrt egy pár bokor krumplit, jóllakott be­lőle ; aztán a szájában vitt egyet Csákónak is kóstolóba. — Hol vetted ezt, Virág ? ez valami tiltott gyü­mölcs. — Dehogy tiltott! Oi! van ott még sok. Gyere velem. — Hrm, Virág, én félek, hogy tilos ez is, mint a makk. — Oi, ne félj, nem lát a kondásunk. — Hrm! de ha szabad volt, mért nem hajtott eddig is ide? — Oi, Csákócskám, épp’ ez a csúnyaság tőle. A jót mindet ő akarja megenni. A makkal is hogy tett. De kijátszottuk. — Dejszen jó ember a mi kanászunk. Ha kö­zétek nem csördit az imént, hát széttéptetek volna en- gemet azért a kis makkért. Disznók! — Ha jó ember, miért ne engedné, hogy ebből a jó gumóból jóllakjunk. Oi ? Krrrumpli!

Next

/
Oldalképek
Tartalom