Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-06 / 31. szám
augusztus 6. SZATMÁRI GAZDA tapasztalat nem tanította volna meg őket arra, hogy amint a gazdaközönség a répa termeléssel megbarátkozik a ma nehezen jegyezhető 5000 hold, rövid idő alatt megkétszereződik. Mert ha ez nem lenne így, nem tenné ki magát annak, hogy öt év múlva kénytelen legyen a gyár üzemét beszüntetni, mely egyenlő lenne a befektetett öt millió koronának sárba dobásával. Mert mi egy üzemét nem folytató gyár ? tégla rakások és ócska vasak halmaza. Nincs tehát ez oldalról is bizonyítva az a körülmény, hogy a cukorrépa termelés gazdáinkra nézve csak jövedelmező lehet ? Véleményünk szerint igen. Ezelőtt ötven évvel néhai báró Vécsey József vármegyénk birtokosait tanácskozásra hivta össze, azon nemes céltól vezettetve, hogy mai egyesületünknek alapját vesse meg. Az ülés lefolyásáról egykorú feljegyzésekben a következőket találjuk: „Nemzeti kegyelet ünnepnapja volt ez s igy kettős érdek több ezer honfi keblet hozott össze a kijelölt napra. A kezdeményező báró ur elmondá, hogy: honfiúi és nemzeti érdek követeli szolga kezekből szabad kezekbe átment földészetünk lendítését, hogy a tudomány és tapasztalat kincseivel jóllétet árasszunk a mezei gazda családjára“ Nem érzik gazdáink, hogy egyesületünk prog- rammja s az ő kötelezettségeik e nehány sorban a legélénkebben jutnak kifejezésre. Nem gondolják meg, hogy talán a nagy nevű elődnek méltó utódai nem ignorálhatják „földészetünk“ fellendítését különösen most, a midőn a tudomány és tapasztalat kincseivel jóllétet áraszthatnak a mezei gazda családjára. Mily impozáns betetőzése lenne az ötven évnek cukorgyárunk létesítése, mely füstölgő kéményeivel büszkén hirdetné a körünkbe érkező gazdáknak: hogy Szatmárvármegye gazdaközönsége ott, hol közös nagy cél eléréséről van szó, egymást megértve vállvetve működik ez anyaföld népének boldogitásán. Méhészek vándorgyűlése és a magyar méhészet. A német, osztrák és magyar méhészeknek f. hó 19—24. napjain Budapesten megtartandó kiállítással egybekötött 55-ik vándorgyűlése hazai méhészetünk életében rendkívüli jelentőséggel bir, nemcsak azért, mert a külföldi méhészek előtt, hazai méhészetünk fejlődését, amely az utóbbi évek alatt eléggé jelentékeny, bemutathatjuk, hanem azért is, mert ezen a vándorgyűlésen fog megalakittatni a méhészeti Egyeületek Orszá3-ik oldal gos Szövetsége is. Érthető tehát, ha hazai méhészeink oly rendkívüli érdeklődéssel néznek a vándorgyűlés lefolyása elé. A német, osztrák és magyar méhészek vándor- gyűlése harmadizben fog magyar földön lefolyni. 1890- ben határozták el a magyar méhészek Ambrózy Béla báró kezdeményezésére, hogy csatlakoznak a német és osztrák méhészek vándorgyűléséhez és 1892-ben Budapesten meg is volt tartható az első ily vándorgyűlés, amelyet 1902-ben követett a temesvári. A vándorgyűlés ezen nemzetközi jellegű szervezetének célja, hogy a három állam méhészei, közvetlen érintkezésükkel tárgyalhassák meg a méhészet terén szerzett újabb tapasztalatokat és a kifejlődött vitában kijegecesedett eredményt a vándorgyűlés után saját honában kiki szélesebb körben terjeszthesse. A német, osztrák és magyar méhészek 55-ik vándorgyűlése, amely József kir. herceg védnöksége alatt, a méhészetet érdeklő számos oly tárggyal fog foglalkozni, amely vagy eldöntésre vár, vagy pedig az újabb tapasztalatok ismertetésével a végleges eredményhez egy lépéssel közelebb viszi a kérdést. Úgy a német, mint a magyar méhészek közül számosán jelentettek be előadásokat, amelyek a vándorgyűlés napjait teljesen igénybe fogják venni és amelyek különös súlyt adnak a vándorgyűlés lefolyásának. A méhészet, épen úgy, mint bármely mezőgazda- sági ág, csakis rendszeres megfigyelésen alapuló kísérletekkel fejleszthető tovább. Mennél jobban fejlődik a méhészet ügye, annál inkább érzik is ezt a méhészet apostolai és azért mindinkább előtérbe nyomul a megfigyelő állomások szervezése. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület a múlt évben kezdte meg a megfigyelő állomások bevezetését. Azok végleges szervezetének megállapítása és szélesebb alapokra való fektetése azonban a vándorgyűlés feladata lesz, amelyen a magyar méhészek igénybe vehetik a német méhészetnek e téren szerzett gyakorlati tapasztalatait. A kontinensen alig van még egy állam, amely a méhészetnek oly kitűnő talajául szolgálhatna, mint Magyarország és mégis azt kell tapasztalnunk, hogy — bár e téren az utóbbi évek folyamán némi haladásunk tagadhatatlan — nem tudjuk oly népszerűvé és elter- jedtté tenni, mint ez kívánatos volna. Állami propagandával, a vándortanitói intézménnyel, nem sok eredményre lehet kilátásunk, egyrészt, mert az állam feladata nem lehet a propaganda, másrészt pedig a méhészeti vándortanitók, ha igazán meg akarnak felelni hivatásuknak, nem szakíthatnak maguknak arra időt. Társadalmi utón kell a méhészkedés iránti kedvet felébreszteni és a vele járó foglalkozást népszerűvé tenni. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület e cél érdekében hivta föl a gazdasági egyesületeket méhészeti szakosztályok alakítására, amelyeknek bevonásával és a már fennálló méhészeti egyesületekre való támaszkodással kívánja az Orsz. Magyar Méhészeti Egyesület a méhészek orsz. szövetségét megalkotni. Egy ily széles alapokon nyugvó szövetség a méhészet iránti kedv fel- ébresztésével és népszerűsítésével megbecsülhetetlen szolgálatokat tehet. Ezt megvalósítandó fog a most megtartandó méhészeti vándorgyűlés a kérdéssel foglalkozni és fogja a magyarországi méhészek szövetségét megalkotni. Mert ily a magyar méhészet életébe vágó fontos kérdések kerülnek a vándorgyűlésen tárgyalásra, kivá-
