Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-25 / 25. szám
junius 25. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. Gyümoícsészet. Néhány fontos junius havi teendő. Bár junius hava már vége felé jár, mégis szükségesnek látom egyes oly teendők közlését, a melyeket nem volna tanácsos elmulasztani, s ezzel az ez évi termést vagy esetleg gyümölcsfáink jövőjét és növekedését veszélyeztetni. Különösen fiatalabb gyümölcsösökben fogjuk látni, hogy egyes fák ez évi hajtásai nem nőnek egyenesen, hanem azok többé kevésbbé megkunkorodnak, leveleik összesodródnak, s az egész fa vegetációja megakad. Ez a levéltetű munkája. Ha egy ily ágacskát közelebbről megvizsgálunk, látni fogjuk, hogy azon számtalan apró zöldes, esetleg kékesbarna rovarok ülnek, már csekély nagyítású luppéval is észlelhetjük, hogy mindezen ^állatkák szívócsövüket belemélyesztik a zsenge hajtás belsejébe, vagy az összezsugorodott levél alsó bolyhos oldalába. Ezen kártevő, óriási szaporaságánál fogva fácskáinkat teljesen tönkreteheti. Permetezzük meg azon ágakat melyeken megjelenik 2%-os thanaton oldattal, a melyet minden dohány nagyárudában kaphatunk, s hogy a folyadék jobban tapadjon, s munkásunkat is ellenőrizhessük tegyünk belé még 2% oltott meszet. Másik legfontosabb kártevőnk amely ellen most még gyorsan védkezntink kell az almamoly, rendesen almakukacnak nevezik (carpocapsa pomoneiia) a mely túlszaporodva őszi termésünket veszélyezteti. Bár ezen kártevő ellen is már téltől kezdve kell — hogy védekezésünk eredményes legyen, — hadjáratot folytatni, még most is segíthetünk némileg magunkon, ha azon j fáink törzsére, a melyeken termés van, úgy egy méternyire a földszinétől szalmakötelet csavarunk, s azt esetleg vékony huzallal megkötjük. Az almamoly rágása következtében lehullott gyümölcsben lévő kukac felmegy a fa törzsén, s helyet keres magának a bebábozásra, s ha a fa törzsét minden mohától és kéreg darabtól megtakarítottuk, úgy hogy másutt búvóhelyre nem talál, szalmatekercsünk alatt keres majd menedéket, a honnét kényelmesen elpusztíthatjuk valameny- nyit, s ezzel legalább némileg megakadályoztuk e veszedelmes ellenség szaporodását. Figyelmeztetem azonban gyümölcsész társaimat, hogy ezen szalmatekercseket minden 14 napban okvetlen vizsgálják át, s a benne lévő kukacokat vagy bábokat okvetlen szedjék ki, különben, ha ezt tenni elmulasztják csak önmaguknak ártottak a védekezéssel, mert az almamoly bebábozási időtartama 14 nap amelynek elteltével a lepkék mind kirepülnek s tovább szaporodnak. Adandó alkalommal majd az összes kártevők elleni védekezést egész terjedelmében tárgyalni fogjuk. Gyakran látjuk, hogy bár egyes fiatalabb fácska koronája nagyon szépen fejlődik, annak törzse nincs arányban a korona terjedelmével s különösen erős szélrohamok esetén az egész fa aggasztóan ingadozik s le is törik. A fa törzse nem képes a fejlődésében, vastagodásában a fa koronájával lépést tartani, mert a kérge erős, tágithatatlan páncélként szorítja azt össze s megakasztja a törzs vastagodását. Ezen most még — az első nedvkeringési periódus befejezése előtt, amelyet János napjára junius hó 24-ére szoktak tenni — nagyon könnyű segíteni, ha egy éles késnek hegyével a korona ágainak szétágazásától egész a földig, lehetőleg egyenes vonalban végig huzunk a fa törzsén, úgy, hogy ezen bevágás csakis a fa kérgét messe át, azt azonban teljesen, a fába magába azonban ne menjen be. Látni fogjuk, hogy a kés hegyének nyomán a fa kérge azonnal meg fog nyílni, az oly fáknál, ahol ezen metszésre nagy szükség volt, a kés nyelén is érezni fogjuk, hogy a fa kérge mintegy szives örömest tágul ki és pattan szét s némely fánál azonnal 2—3 miliméternyi széles sávocskát alkot. Ily módon egy év alatt 2—3 cm-el is képesek vagyunk a fa törzsét megvastagítani. Ezen műveletnek azonban most már utolsó terminusa itt van, sietnünk kell vele, hogy a fácskának ideje legyen ezen okozott sebhelyen őszig uj kérget alkotni s azt kellőleg megvastagítani. Lehetőleg kerüljük ezen hosszumetszésnek, amelyet érvágásnak is szokás nevezni, a fa törzsének déli oldalán alkalmazását, nehogy az erősen odatüző nap sugarai a metszés helyén képződő zsenge sejtszövetekre káros hatással legyenek. Vastagabb törzsnél két ily metszést is tehetünk s legjobb erre annak keleti és nyugati törzsoldalát választani. 3 K. A gazda teendője Julius hóban. A majorban. Julius a gabonahordás főideje, annak tehát egész erővel neki kell feküdni. A legszálasabb rozsból annyit, amennyit a szalmával fedett épületek fedelének kijavítására, zsupkészitésre elégnek gondolunk s amennyit ezenfelül még szalma köteleknek és a facsemeték bekötésére s a melegágyakhoz takarók készítésére elégségesnek vélünk, külön asztagba kell rakni. Az asztagok s kazalok aljaira szalmát bőven kell hinteni, hogy a kéve se fel ne ázhassék, se meg ne rothadjon, ha pedig lejtős helyre rakatjuk az aszta- gokat vagy kazalokat, körül kell azokat árkoltatni, hogy a viz alájuk ne fusson, sőt még jobb és kisebb gazdaságba célszerű is 1V2—2 láb magas vesszőfonást készíttetni oly nagyságban, a mint az asztagokat szokták készíttetni, azt színig meghordatjuk földdel s az ily feltöltött helyekre rakatni az asztagokat, mert igy azután az asztagok soha fel nem áznak s emellett a baromfiak se tehetnek azok aljában semmi kárt. Nagy asztagokat, ha az idő nem eléggé megbízható, ne engedjünk meg kezdeni rakni, legcélszerűbb 200—300 keresztes asztag. Az asztagok okvetlenül jól befedendők, s úgy helyezendők el, hogy a cséplőgéppel minél könnyebben legyenek megközelíthetők. Ha még az ősziek alá szükséges műtrágyákat meg nem rendeltük, intézkedjünk azonnal, valamint ha valami újfajta őszi gabonával akarunk kísérletezni, vagy friss vetőmagra van szükségünk, ezek megrendelésével se késlekedjünk. A behordott termést tűz ellen azonnal kell biztosítani. A repcecséplést siettetni kell; a kicsépelt repcét nap-nap mellett meg kell forgatni. Korai lenmagfejtés és lenáztatásnak is most van az ideje. Ha nem esik az eső, a trágyahalom gyakoribb megöntözéséről s megföldeléséről se felejtkezzünk meg. Istállókban. A hordás ideje alatt az erősebb munka miatt okvetlen zabolni kell a lovakat, habár különben csak lucernán is tartjuk őket s igen jót tesz,
