Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-25 / 25. szám
4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA junius 25. ha este, munka után, mikor már lehűltek, megúsztatjuk, vagy ha erre nincs alkalom, legalább megmossuk őket. Friss szénát szeptember végéig ne etessünk lovainkkal, mert ez nagyon könnyen gyomorbajt okoz. A legelőn a csikókat déltájt fedél alá tereljük, a karámokba hajtott csikókat pedig csak reggel 9 óráig és délután 4—5 óra után eresszük be. A legelőre járó teheneket a déli órákban lehetőség szerint árnyas helyre hajtsuk s gyakori itatásukról gondoskodjunk; ha alkalom van rá, a teheneket is jó napközbe legalább egyszer valami folyó vízbe vagy tóba hajtani. Az először folyatandó üszőket legcélszerűbb e hónapban bocsátani első ízben a bika alá, hogy első borjazásuk április-május hónapokra essék, mikor javában áll a zöld takarmányozás, a mi nagy mérvben mozdítja elő a tejelési képesség kifejlődését. A tenyésztésre szánt bika és üszőborjukat abra- kolni kell. A hordásnál erősebben igénybe vett jármos ökröknek a déli etetésnél szintén adjunk egy kevés abrakot. A juhakolban. A korai bárányokat e hónap végén meg lehet nyiratni. A márciusi bárányokat, ha még nem történt volna meg, el kell választanunk. A korai ellés végett a kosok már e hó végén az anyák közé bocsátandók, miért is e kosok abrako- landók. Szép derült éjeken a birkákat is szabadon kell hálatni. Sertésólban. Hol a novemberi malacozás van szokásban, a kanokat a kocák- közé kell bocsátani, minden 5—6 kocára 1 kant számítva. A kanoknak ty4 liter zabot adassunk naponta. A sertés nyáj részére gondoskodjunk fürdő helyről, vagy legalább is elegendő ivóvizről. A baromfi udvarban. A tojásgyüjtést télire megkezdhetjük, a kappanozást folytathatjuk; a récéket korpával kevert saláta, papsajt s más egyéb zöldség hulladékkal jól kell tartani. A mezön: E hónapra esik a gazda egy legfontosabb munkája: az aratás, ezután kell néznie a gazdának, hogy az teljesen rendben és idejében történjék meg, ügyeljünk arra, hogy az aratók a kévéket jó erősen bekössék és a kereszteket jól összerakják, hogy azok könnyen be ne ázzanak, szeles időben pedig utánna kell nézni, hogy az eldöntött keresztek helyre igazittassanak. Ha a repcéből aratás közben sok kipergett, el kell boronálni s ha kikel, leetetni vagy alászántani. Itt van most a gyomirtásra is a legalkalmasabb idő, ha ugyanis aratás után a tarlót sekélyen felszántjuk, ami által a gyommagvak elég földtakarót kapnak, hogy kikeljenek, de újbóli magzása előtt mélyen alászántjuk, s igy a jövő évre a gyomokból mnntesitjük földünket. A répa kapálás, a burgonya és tengeri töltöge- tése folytattatik. A korai len és virágos kender nyüvése is megkezdődik. A réten. A széna hordást folytatni és befejezni kell. A tavasz óta hányt vakand túrásokat széjjel kell gereblyézni, a ritka füvü réteket kaszálás után meg- boronálni s jó erősen bepergetni fűmaggal és meg- hengereztetni. Konyha kertben. Fejessalátát, retket, spenótot őszi használatra vessünk, a káposzta és zellerültetést folytathatjuk. A mag ugorka kijelölendő, még pedig erre a célra válasszunk hosszút és simát, de nem a legelső, hanem a későbbi kötésből. Egy indán egynél többet ne hagyjunk. A savanyítani való ugorkát hetenkint legalább kétszer le kell szedni. A megüresedett ágyakat kapáljuk fel téli vélemények alá. A kapálást, gyomlálást, öntözést folytassuk szorgalmasan, mert csak igy kapjuk meg nagy munkánk árát. A pincében a tisztogatás, a szellőztetésnek van helye s különös figyelemmel legyünk a pincék hő- mérsékére, szükség esetén a pince földjét több ízben hideg vízzel öntözzük fel. A szőlőben. A harmadik kapálást meg kell ejteni s a permetezést ha szükséges erősen folytatni. Törekedjünk szőlőnket is a gyomoktól teljesen kitisztítani. Hová telepítsünk füzest? Ha bár a füzessel homok- és agyagtalajon, hegyoldalakon és sikföldön lépten-nyomon mindenütt találkozunk és azt sokszor oly helyen is látjuk tenyészni, hová éppen nem való: mindazonáltal a fűz általában véve folyók, patakok mentén, tavak partjain, réteken és az időnkint elárasztásnak kitett területeken diszlik a legjobban. Miután pedig az ily területek rendesen laza, áteresztő és nedves altalajjal szoktak bírni, általános elvül kimondhatjuk, miszerint füzesek telepítésére a legjobb, legalkalmasabb a laza, homokos, nedves talaj. A legalkalmasabb oly homokos talaj, mely fekete televényben nem szűkölködik, továbbá oly fehéres, tehát soványabb viz melletti homok is, amely alatt 60—100 centiméter mélyen kötött agyagtalaj fekszik; mert az ily talaj a nedvességet alul át nem ereszti és igy a talajt sokáig nyirkosán tartja, ami főleg nyáron tartósabb szárazság mellett, szinte megbecsülhetien. Alkalmasak továbbá a füztermelésre a homokkal kevert vályogtalajok is. Az ily talajoknál a vályog az, mely a felülről nyert vizet tovább megtartja, a homok pedig, mig egyrészt a talajnak felül megkérgesedését megakadályozza, másrészt a gyökerek fejlődését és terjeszkedését kedvezően mozdítja elő. A fődolog az ilyen talajnál, hogy az ültetés évében esős időjárásunk legyen, mig a dugványok kellően meggyökeresednek. Ha ez sikerült, akkor az ily talajokban tartós és nagy vesszőtermést adó füzesre tehetünk szert. Kevésbé alkalmas talaj fűzre a kötött agyagtalaj, mert e talajon az esővíz nehezen hatol le a gyökerekhez és mert az ily talaj felszíne száraz időben rendesen megrepedezik. Valamivel jobb még az oly kötött agyagtalaj, amely alulról homok-réteget tartalmaz, mert itt forgatáskor az agyag alulra, a homok pedig felszínre kerül. A fekete láptalaj szintén kevéssé alkalmas a füztermelésre, még akkor is, ha az altalaj homok lenne; ha ellenben a láptalaj vastagabb rétegű fekete földdel, szelíd televénnyel van csikóivá, ez esetben némely füzfajták, mint pl. a mandula-füz, bibor- és kaspi fűz alá elég jó lesz e talaj használható. Magasabb fekvésű homokok, u. m. homokhátak és buckák, amelyek alul is csak durvább kvarctalajon feküsznek, nem alkalmasak a fűz termelésére; ellenben 4
