Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-08 / 2. szám
január^ 8. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. ményében jelenhetett meg árujával olcsó szállítási dij mellett. Újévtől kezdve ez is lényeges változást szenvedett, amennyiben a gyorsáru tarifát is az áliamvasut jelentékenyen felemelte; mert bár látszólag a felemelés nem lényeges, de ismerve egyik-másik fogyasztási központ naponkénti élelmicikk forgalmát, bizony azt mondhatjuk, hogy a különbség jelentékeny összeget tesz ki, melyet feltétlenül a ntai napság méreg drágán élő fogyasztó fog megfizetni, de hogy honnan ? arra igazán kiváncsiak vagyunk, hiszen ma már éppen az elviselhetetlen drágaság miatt a burgonya is csemege számba megy s arra is alig kerül költség. Meri tapasztalatból tudjuk, hogy ha valamely téren ily irányú felemelés történik, az elárusítók ennek cégére alatt igyekszenek az áru értékét aránytalanul feiemeini, indokul hozván fel pl. a szállítási tarifa emelését, a mi a szállítási vállalat aránylag nem sokkal nagyobb anyagi előnye niellett a közönség, még pedig úgy a termelő mint a fogyasztó közönség tetemes megterheitetésével jár; mert meg kell jegyeznünk, hogy az élelmes közvetítő mindkettővel szemben saját javára használja ki a változott viszonyokat. Általánosan ismert az a nyommasztó drágaság, mellyel minden rendű és rangú lakosa e hazának küzd. Maga a kormány tudja legjobban, hogy a közvetlen 1 segélyezés nélkül a lakosság százezrei a végpusztulásnak lennének kitéve; lépten, nyomon látjuk, a leg- j utotsó kis faluban is a drága megélhetés követkéz- ! tében beállott nyomor ijesztő képét s éppen ekkor nem tartjuk helyesnek, különösen az élelmi cikkek : szállítási dijának egy fél fillérrel való felemelését sem, ' mert hisz ez az államnak alig hoz valami hasznot, ! mig a közönségre a fentieknél fogva is esetleg elvi- j selheteílenné válhatik. De másrészt még az is kérdés, vajon a tarifa emelés éppen az élelmi cikkeknél nem fog-e a csekélyebb száilitás miatt az ebből eddig eredményezett bevételre nézve kedvezőtlen hatással lenni, úgy, hogy végeredményében a felemelt tarifa vasútra, közönségre egyaránt káros hatású lesz. A mai drágaság mellett olcsó bevásárlási helyek felállítását s egészséges konkurrencia által az árak lenyomását óhajtjuk, nem pedig a megélhatés megnehezítését, mert még most sem tudjuk hova fog vezetni ez a kétségbeejtő drágaság. Egyesületünk életéből. Egyesületünk elnöksége folyó hó 5-én délelőtt 11 órára igazgató-választmányi ülést hivott egybe. A tárgyak közzé néhány fontosabb ügy lett felvéve, a melyek a választmány tagjait nagyobb számban hozták össze. Mondhatjuk, hogy két, vagy ha egy pont alá összehúzott két ügyet elkülönítünk, három nagyon is aktuális kérdés került tárgyalás alá. A csikó legelő kérdésében kiküldött bizottság jelentése volt mindjárt az első tárgynak kitűzve s innen magyarázható, hogy a tagok már az ülés elején tömegesebben vonultak fel, mert bizony a legelő kérdés helyes és praktikus megoldása, a mai nehéz legelő viszonyok mellett állattenyésztésünkre nézve annyira fontos, hogy ma már országos kérdéssé lett, mert hiszen birtokosaink, községeink s a gazdaközönség érdekeit szolgáló egyesületek és szövetkezetek minden lehetőt elkövetnek ezen ügy oly irányú rendezésére, hogy hazánk a jövőben is fenntarthassa elsőrangú lótenyésztő hírnevét. A földmivelési kormány mely hazánkban az intenzivebb gazdálkodás alapjait igyekszik a legnagyobb áldozatok árán bár megvetni, belátta a legelőügy helyes megoldásának sürgősséget s ezért terjesztette a parlament elé a már szentesítést nyert 1908. évi XLIII. törvénycikket, melyet lapunk múlt számában szósze- rint közöltünk s mely a legmesszebbmenő állami hozzájárulást biztosit közlegelők létesítőinek. A második és harmadik aktuális tárgy volt az elnökség javaslata a titkárnak lakbér és segédmunka- erő iránt beadott kérvénye tárgyában. Hogy a mai drága időben s a felszaporodott irodai munka mellett mindkettő jogosult, az iránt senkinek kétsége sem lehet és nincs is, de különösen a lakbér ma már nemcsak állami, közigazgatási, de minden rendszeresen vezetett magánvállalat tisztviselőinek is kijár, sőt tovább megyek azoknak is — or- szággyülési képviselőknek — kiknek magasztos törvényhozói hivatásuk semmiféle hivatalnoki jelleggel sem bir; miért ne kapjon akkor egy vármegyei gazdasági egyesület titkára — kinek szintén laknia kell — lakbért. Az igaz, hogy eddigelé egyesületünknél lakbérről a titkári javadalmazásnál szó sincs, de figyelembe veendő, hogy csak 1898. évtől van az egyesületnek oly titkára, ki teljes idejét hivatalának kell hogy szentelje, s igy 1898. évben lett megállapítva a titkár javadalmazása, mely 1200 írt. évi díjazásból áll s mely azóta ugyanannyi maradt dacára, hogy az utóbbi 10 év alatt a megélhetés legalább is 50%-al emelkedett, s ezen elmúlt idő alatt némely tisztviselői osztálynak fizetését két ízben is emelték s a már megvolt lakbér is legalább egyszer szintén előnyösen változott. Pedig ma már az egyesületi titkárok, mint hivatalnokok birálandók el; kiknek oly nagymérvű és oly sok irányú az elfoglaltságuk, hogy a más hivatalnokokkal való egyenlő elbánásra teljesen rászolgáltak: különben az ország igen sok egyesületénél a lakbér ügy már rendezve lett, sőt egyeseknél már az alakulásnál, illetve az első titkári pályázat kiírásánál erre tekintettel voltak. Jelen esetben csak azt tartom különösnek, hogy ezen kérvénnyel magának a titkárnak kellet az egyesülethez fordulni. A harmadik kérdésnek megoldását szükségessé tették, mint fentebb említettem a felszaporodott irodai I munka s a titkárnak gyakori hivatalos kiszállásai. Jellemzésül ennél fel lehet hozni, hogy az elmúlt évben postakönyv tanúsága szerint csaknem 5000 darab lett a titkári hivatalból expediáivá. Hogy e kérdések minő elintézést nyertek az ülésen, lássuk annak lefolyását. (R.) Jfí * * A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület igazgatóválasztmánya folyó hó 5-én d. e. 11 órakor Szatmá- ron, a városháza tanácstermében dr. Falussy Árpád főispán, egyesületi alelnök vezetése melleit látogatott ülést tartott. Jelenvoltak: Falussy Árpád dr., Böszörményi Emil dr. alelnökök, Világossy Gáspár egyl. titkár, Bartha Kálmán, Bodoky Béla, Domahidy István, Jékey Mór, Korponay Kornél, Kossuth István, bér. Kovács Jenő. bér. Kovács Miklós, bér. Kovács Béla, Kovásznay Zsigmond, Kölcsey Antal, Kölcsey Gábor, Luby Béla, Madarassy Dezső, Madarassy Géza dr.,
