Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 90-117. szám)

1903-04-02 / 91. szám

l&z. egyetsmä ifjak í4pp®=> !,. Esyircák Budapest, április 1. p A tegnapi megállapodás szerint gróf Apponyinak ma délelőtt 9 órakor kellett volna az ifjúság küldöttségét fogadni, jCsakhogy már tiz órára járt az idő, a [mikor az összes hazai főiskolák ötven- jtagu küldöttsége a képviselőházban meg­jelent. A küldöttséget Kossuth Ferenc, [Holló Lajos és Lengyel Zoltán képvise­lők várták az elnök fogadószobájában. jAz ifjak közül néhányan diszmagvarban [voltak. Apponyit megjelenésekor harsány (éljenzéssel fogadták. I Holló Lajos ezután a kérvényt rövid [beszéd kíséretében átadta Apponyinak. í Ebben a mozgalomban — mondta [Holló a többi között — az Ifjúság nem- icsak idealizmusával, de erélyével és [méltóságával is mindnyájunkbkn tiszte­letet gerjesztett maga iránt. A jövőt ille- itőleg is nagy súlyt kell helyeznünk az Ifjúságra, mert néhány év múlva ezek [az ifjak fogják a társadalomban a ve­zérszerepet vinni. ! Apponyi Albert a következő beszéddel [Válaszolt: 1 Ifjú barátim! Szives megjelenésüket, [mint az ifjúság őszinte barátja, örömmel ! vettem és mint ilyen szólok önökhöz néhány szót. Az ifjúság közéletünk min- ; den nevezetesebb pillanatában mindenkor [kifejezést adott érzelmeinek és e íénv- 'kedése mindenkor különböző megítélés­sel találkozott. Rendesen csak magasz­talták azt, akiknek törekvéseit előinoz- ;ditotta és azok lettek ellene kifogást, [akiknek céljaival ellenkezett. Nagynevű államférfiéin!: hol az egyik, hol a másik álláspontra helyezkedtek, asze­rint, amint az egyik vagy a másik hely­zetben voltak. Én, aki már az állásom­nál fogva is teljes elfogulatlansággal és tárgyilagossággal Vagyok kötés ítélni, bár azt tartom, hogy az ifjúság első és főfeladata a haza érdekében kifejtendő munkásságra értelmi é3 erkölcsi erőtö­két gyűjteni, nem t0hetó*^jfe.if«jHság ér- i zelemnyilvánitása ellen kifogást és azért annak kifejezését szívesén átveszem. De legyen szabad önöket, ifjú barátaim arra a határvonalra figyelmeztetnem, amelyen innen megnyilatkozásuk jogos és rokon­szenves, amelyen túl azonban nem jo­gossá és ellenszenvessé válnék. E határ­vonalon innen van a kegyelet, a haza­fias felbuzdulás, a politikai rokonszenv törvényes és békés nyilvánítása, e ha­táron túl volna, minden olyan fellépés, mely a törvényhozás előtt való meghó­dolásnak, a törvényes hatalmak iránti engedelmességnek, a törvényhozók elha­tározási szabadságukkal szemben tanúsí­tandó feltétlen tiszteletnek nagy alkotmá­nyos elveit csak érinteni is látszanék. Ne légjék túl soha ezt a határvonalat, külö­nösen most, miután nálam, mint a nép­képviselet elnöke előtt megjelenvén, nem személyemnek, hanem ennek a nemzeti képviseletnek adták meg a tiszteletet. Ebben a biztos reményben szívesen lát­tam önöket. (Lelkes éljenzés.) Az ifjak küldöttségét ezután a karzatra vezették fel. Mig az egyetemi ifjúság illetőleg az ország összes főiskoláinak ötveu tagú küldöttsége a képviselőházban járt maga, az ifjúság a műegyetem kertjében gyü­lekezett. Utóbb Hoffmann Ottó, az egye- tsmi kör elnöke, a küldöttség fogadtatása után visszatért a műegyetemre és tudatta az ifjúsággal, hogy délután a tudomány­egyetem kupolacsarnokában gyűlést tar­tanak, melyen a küldöttség eljárásáról be fog számolni. Fz meg is történt. Este a vidéki ifjak tiszteletére bankett volt. ORSZÁGGYŰLÉS. iCépviseSőház ülése. | Elnök: Gr. Apponyi Albert. [ Jegyzők: Szőts, Dedovits, Kubik. Jelen voltak: Széli, Lukács, j "Wlassics, Cseh. | E 1 n ö k : A napirend előtt Rakovszky ^István és báró Feilitzscli Arthur kérnek [ szót. ; llalyrelg-azitott félreértés. ! Rakovszky István: Ivözötie és i^Rosenberg Gyula között a legutóbbi ülések egyikén kontroverzia támadt afö­lött, hogy szóló részt vett-e a közgazda- sági bizottságban vagy nem. Beismeri, hogy tévedett, amennyiben azt hitte, hogy a pénzügyi bizottságról van sző s nem a közgazdasági bizottságról. Viszont Rosenberg is tévedett, amikor azt állí­totta, hogy szóló sohasem vett részt a közgazdasági bizottság ülésén. Felhoz egy esetet, mikor az összes tárgyaláso­kon jelen volt. Az. elveteti indítvány. Báró F eilitzsch Arthur fel­hozza, hogy a pénzügyi bizottság tegnap egy indítványát, melyet távolléte miatt Írásban adott be, Barta Ödön javaslatára egyszerűen félretett, azon indokolással, hogy írásbeli indítványt nem tárgyal. Ezt házszabálysértésnek minősíti s pa­naszát efölött a Háznak bejelenti. Elnök: Az eset fölött most nem nyilatkozhatom, miután a részletek felől tudomásom nincs. Ki fogom kérni a pénzügyi bizottság elnökének a vélemé­nyét s akkor jelentést teszek a Háznak. (Helyeslés.) Rakovszky István szükségesnek tartja az elnökség részéről nem csak annak kijelentését, hogy házszabálysér- lésről ven szó, hanem ez miképpen re- parálható. (Helyeslés.) R át kay László megnyugszik ugyan az elnökség kijelentésében, de szüksé­gesnek tartja, kijelenteni azt is, hogy a képviselőnek joga van írásbeli beadványt is beadni. Barta Ödön elismeri, hogy javaslatára vetette el a bizottság egyhangúlag Feilitzsch írásbeli indítványát. Most is az a meg­győződése, hogy Írásbeli indítványok csak szabadságon levő képviselők állal adhatók be. Br. Feilitzscli Arthur: Én most szabadságon vagyok. Barta Ödön : Nem volt bejelentve. Br. Feilitsch Arhtur személyes kérdésben kijelenti, hogy teljesen meg­nyugszik az elnökség eljárásában. Egyébb- ként ismételten kijelenti, bogy a Háztól annak idején szabadságot kért. Személyes kérdés. Lengyel Zoltán: Múltkori beszé­dében felemütelfe, hogy hallomása sze­rint a koronaianácsban Fejérváry báró ellenezte a katonai javaslatok beterjesz­tését, mig a miniszterelnök azt áhította, hogy keresztül vihetők. Erre a minisz­terelnök azt szólta közbe, hogy: Mindig hallomásból rágalmaznak. Apellál a mi­niszterelnök loyaiis érzelmeire s kérdi, hogy értette ezt ? Széli Kálmán miniszterelnök nem szokott senkit senkit sem sérteni, de imint Lengyel mondotta szőlőnek, hogy mindent eltagad. Ez a sértés. Legven Lengyel loyaiis, olyan loyaiis, mint* a minő szóló volt mindig. (Zajos helyes­lés jobbfelöl.) Lengyel Zoltán félreértett szaván helyreigazítása címén kér szót, ezután áttértek az ujonclétszám felemeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Putnoki Móric nem csak közjogi szempontból utasitfa vissza a javaslatot, hanem azért is, mert nagy terhet ró a nemzetre. Foglalkozik a hadsereg felsze­relésével, ellátásával melyet hiányosnak tart. Majd áttér a nyelv kérdésre, s a 67-es lörvévényekkel óhajtja bizonyítani, hogy a magyar ezredekhez magyarnak kell lenni a szolgálati nyelvnek. Nem fogadja el a javaslatot. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Bariba Miklós: Harminchét év óta uralkodik ugyan az a többség természe­tes állapota ? Mi az oka annak, hogy a természet ellenes állapot nálunk még mindig fennáll ? 1865-ben Deák politikája szerint alakult meg a közvélemény s a képviselőház. Ez a politika elismertette a koronával a jogfolytonosságot, de a nemzet souverenitása s a personalis kérdés élén már ingadoztt. Nem lehet csak mindanvi, hogy a nemzet többsége választás után fogadta el a ki­egyezést. Mert a választók előtt hirdetett programm s a törvényhozás által meg­valósított alkotmány között sok külömb- ség van. 1869-ben megtörtént a válasz­tás, mely külsőleg igazolta a 67-e-s ki­egyezést. Csakhogy figyelembe kell venni, hogy a nemzet akkor mézesheteit élte felszabadulásának. A személyes elhe­lyezkedésnek óriási tere nyílott. Ezek kaptak jó és biztos elhelyezkedést. Az országot akkor egy olyan férfiú vezette, kinek nemzeti érzéseiért 48-ban in effigie akasztófa lett osztályrésze. Ez a férfiú kivitte az uralkodónál, bogy a nemzeti íjándékot a 48-as honvédoknak adta. Rendkívül fontos intézkedései is voltak gr. Andrássy Gyulának, mint a zsidó­emancipáció s a protestánsok sérelmei­nek orvoslása. Ilyenformán nem csoda, hogy a Deák-párt többséget kapott. 1869-től 1901-ig nem volt a nemzetnek szabad választási joga. ­A hatalom erőszakkal s korrupcióval tartotta fenn magát. Hivatkozott vásárló képességére, segítségére ment a hivatal­nokok többsége, a csendőrség, a katona­ság. Az országot majorsági birtoknak nézte, mely csak arra való, hogy azt kiélje s rajta sokan hirtelen meggazda­godjanak. Emlékeztet a Tisza lexre, mely törvény nélkül felhatalmazta a kormányt, hogy adót és újoncot szed­jen. Mi volt ez, ha nem az u. n. Cézári hóbort, elbizakodás a múltakból. A több­ség nem saját erkölcsi erejéből alakult meg, hanem a kormány jóvoltából. — 1901-ben saját választása alapján ala­kult meg a többség. A többség ethikai alapja megerősödött a nemzeti párt fúziója által. De ha el ismeri hogy a központi kormány a politikai morál szerint kormányoznak, viszont ki kell jelentvnie azt is hogy a perifériák nem acceptálták a tisztitó eszméket. De nem tartja jogosultnak a szabadelvű pártot a katonai javaslatok pártolására, mert a választók erre vonatkozólag meg- kéreezve nem lettek. Szóló nem arrogálja a kisebbségnek azt a jogot, hogy a több­szerepét játsza a parlamentben. De vi­szont kötelessége felvilágosítani az orszá­got a katonai javaslat hátrányáról. Sem a támadás, sem a véde’ena érdekébeu nem szükséges a létszám emelés, még akkor sem, ha háborúba keverednénk. Soha egy hadvezér sem vitt félmillió embert a háborúba. A németek is 60 ezér emberrei kezdték meg a francia de Sparelottánál 187 ezer ember volt csak együtt. Ma as európai államok összes hadserege 15 millió ember. Ekkora haderő már igazán nevetséges, a feje­delmek túlságos drága parádéja és gyer­mek játéka. (Taps a szélsőbalon.) Ha több katonát akarnak, akkor szüntessék meg a tisztiszolga intézményt. Háborúba úgysincs szükség rájuk, ott nincs idő parádéra. Egész más volna, ha a kor­mány előbb megoldotta volna az önálló vámterület kérdését s csak azután kezdte volna a létszámelést. Mert igy talán ki­bírnák az újabb terheket. De a kormány ezt nem teszi, hanem egyszerűen csak a többség elvére támaszkodva diktál. S igy saját maga töri meg a parlamentárizmus elvét. A többség a szavazói jogát védel­mezi, a kisebbség a nemzet érdekeit. (Zajos taps a szélsőbalon. Szünetet kér. Elnök felfüggeszti az ülést. Szünet után (Elnök Tallián Béla.) B a r t h a Miklós a hadsereg harc­képességéről beszél s fejtegeti, hogy mi minden szükséges egy jó hadsereg ré­szére. Az anyagot kitűnőnek mondja, valamint jónak kellene lenni a felszere­lésnek is, ha jóra, hasznosra fordították a tömérdek költséget. Erre aggályai van­nak. Az élelmezési rendszer pedig még a boszniai okkupációban is csütörtököt mondott. Nem is lehet oly hadsereg­gel győzni, melynek olyan az élel­mezési módszere, mint az osztrák­magyar hadseregé. Sehol a világon nem foglalkoznak annyit, mint nálunk, lőni még sem tudnak. A kioktatás s a ki­képzés oly silány, hogy lőni meg nem tanulhat. Még a minimális gyakorlatot sem érhetik el. A lövészeti szabályok az eiegancit tártják szem előtt. Arra fordit súlyt, hogy a baka elegánsan csinálja meg a halbrechtset s nem, hogy kényel­mes helyzetben lőjjön. A lövési eredmé­nyek feltüntetése s bevezetése a schies- blaltokba kedélyes könyvvitel alapján történik. Ily viszonyok mellett nem tud lőni a legénység, mely csak félni s ret­tegni tanul. Nem fogadja ol a javaslatot. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Ezután interpellációk következett. P a p p Zoltán kérte, hogy a honvé­dnlmi miniszter távoliéle miatt a leg. közelebbi interpaliácíos napon terjesze elő interpellációját. (Zaj jobbfelöl.) Elnök: A képviselő ur kérelme csak akkor volna jogos, ha háromnegyed 3 volna az idő. Most csak fél 3-ra jár íz idő. P a p p Zoltán nem akar ma inter­pellálni. R á l k a y László tiltakozik az ellen, hogy itt némely képviselőnek rögtön vá­laszoljanak, némelyeknek 30 nap múlva, igaz, hogy a honvédelmi miniszter nincs itt van a kultuszminiszter, kihez szintén szól az interpelláció. Wlassics különben itt volt, de úgy látszik az interpelláció kényes kérdésre, a Gotterhalle miatt szökött el. (Zaj jobbfelől, zajos helyes­lés a szélsőbalon.) Lengyel Zoltán csatlakozik Rátkay véleményéhez. Pozsgay Miklós felhozza azt, hogy még novemberről vannak interpellációk, melyekre nem válaszoltak miniszterek. Iit van Boda Vilmos interpellációja, a földmivelésügyi miniszterhez. Darányi Ignác földmivelésügyi mi­niszter ezzel szemben kijelenti, hogy akart ugyan válaszolni Bodának, de Ő nem volt jelen. Hallotta továbbá azt is, hogy Boda vissza akarta vonni interpel­lációját. P a p p Zoltán félreértett szavait óhajtja megmagyarázni. (Derültség.) Nem akar játékot űzni a parlamenttel, de ki­jelenő', hogy addig nem interpellál, mig Wlassics kultuszminiszter nem jelent meg. B ab ó Mihály felfogása is az, hogy n miniszter kötelessége jefen lenni az interpelláció megtételénél. (Zaj jobbfelül.) Ma is előfordult, bogy a miniszterelnök imputált valamit, mit az illető képviselő kihalt. Ilyen félreértések máskor is elő­fordultak. A ház belenyugodott, hogy Papp Zoltán szombaton interpelláljon. V á r a d y Károly szintén kéri, hogy a honvédelmi miniszter távolléte miatt szombaton interpelláljon. A ház ebbe is belenyugodott, mire az elnök bezárja az ülést. 6 bolgár bizottság merénylete. Konstantinápoly, márc. 31. A keleti vasút levegőbe röpitett hidja a Drinápolvtól 33 kilométernyire Musz- tafa-Pasátóí 3 kilométernyire és a bol­gár határtól 6 kilométernyire van. A tizenkettedfél méter hosszú hidaak csak középső pillérje pusztult el. A rob­banás éjjel háromnegyed egy órakor történt és olyan erős volt, hogy Musz- tafa-Pasában is meghallották. Két vasúti őr, akinek a vonat elhala­dása előtt ellenőriznie kellett a vonalat, észrevette a forgalmi akadályt, úgy, hogy a keleti expresszvonat, amelynek egy órával később kellett a hidon átmennie, nem forgott veszélyben. A vonatot Musztafá-Pasában tartották, mialatt a hidat ideiglenesen használhatóvá tették. A keleti expresszvonat hat órai késés­sel i-czett Konslantinápolyba. Háborgó országok. Zavargás Mitrovloában. Pótervár, márc. 31. Az orosz távirati ügynökség jelenti: Biztos forrásból közltk, hogy március 30-án amóták támadták meg Mitrovic városát, de a török csapatok két órai harc után nagy vesztességgel visszaver­ték őket. A török kormány az aidini vilajetből egy hadosztályt küldött Albá­niában. Az arnóták zavargása miatt á konstantinápolyi orosz nagykövetet uta­sították, hogy a portánál erélyes lépése­ket tegyen avégre, hogy az albánokat féken tartsa. A macedón reformok. í.:\ Róma, márc. 31. A Stefani ügynökség jelenti Konstan­tinápolyból mai kelettel: Malaspina olasz, nagykövet az utolsó nagypokban hossza» sabban tárgyalt a nagyvezérrel, amely* alkalommal a macedóniai reformok gyors végrehajtásának szükségességét hangoz-; tatta, hogy a mohamedán albánok izga­tásai és a redif-katonák túlkapásai ne akadályozzák a béke munkáját. _ y

Next

/
Oldalképek
Tartalom