Szatmári Friss Ujság, 1902. december (1. évfolyam, 79-88. szám)

1902-12-08 / 85. szám

fl Miranda kisasszonyt. Ön marasztalt ben­nünket, ígérvén, hogy azzal a hölgy gyei kitünően lógunk mulatni. — Nos? Tőke ur elmondta esetéi, mely abban konkludalt, hogy Miranda kisasszony minden ellenszolgáltatás nélkül csinál­tatta a nagy cechet. — Hát nem csókolta, ölelte egész estén át. — Beláthatja, hogy amikor a közel négyszáz koronás cechet fizetett, ez neuem nem elég, felelte Tőke ur. — Hát most mit kíván? — Adja vissza a pénzt. Illetve térítse meg azon ételek és italok áiát, melye­ket Miranda megrendelt, de alig. hogy megizleltű, már vissza is küldte. Ezekért 220 koronát fizettem ki. Ezt á pénzt adja vissza. — Nem ettem bolondgombát, felelte Gelegenheit ur. Egy óra múlva Tőke ur Ismét meg­jelent az impresszáriónál. De nem egyedül. Vele jött ragyogó Lehel, az „Uchácius a mellényzsebben“ című 'ap szerkesztője. — Geleyehheit. ur, ha nem adja nekem vissza a pénzt, meg lógjuk írni az ön orfeumáról, hogy a bakonyi erdő csak gyóntató szék hozzá képest. Az impresszárió megijedt a fenyege­tői, tárgyalni kezdett s végül kijelentette, hogy a pénzt Ielogja vonni Miranda gázsiéból. Sí randa megtéríti a pénzt. Másnap este az impreszárió szalonja bán találkoztak Tőke ur és iMiranda. A hölgy’, megpillantván Tőke urat, egyenesen nvakaba borult. — Nagyszerű, hogy eljöttél fiam! Olyan számom van ma, amilyen még aoíia. Kacagó kudé 1 — Miranda, ön ronda, folelte szigo­rúan Töke ur. Ne öleljen és ne csókol­jon, hanem fizessen. — A kocsit megtérítem, amin haza vitt, feleié a chanteuse hidegen. Itt a négy korona. — Még 21ü koronát kérek, — felelt a férfiú. — Addig álljon maga egy lábon, mig én tőlem ennyi pénzt kap. — Már pedig kap, kisasszony, —- szólt közbe Gelegenheit ur. Tessék tudomásul venni, hogy gázsijából 216 koronát levonok és azt ezennel Töke urnák átadom. — Felbontom a szerződést, rikácsolt Miranda. — Azt lehet, szólt az imprezárió. így jntott tőke ur az elprédált pénz egyrészehez és ezért hagyja el Budapestet Miranda az oríeumdiva. Á mágiáit feij. Budapest, doc. 3. Dr. B. L. fiatal orvos ezelőtt öt— hat esztendővel jó ismerőse volt a székesfővárosi eiőkelő társaságnak. Mögötte nagynevű szülők, gazdag rokonok, hazulról és házassága révén is jókora birtok. Arányos hirdető táb­lája ott pompázott a Teiéz-körut és Podmaniczky-utca sarkán levő bérpalo­tán. Májusban múlt négy esztendeje, hogy egy este eltűnt a tábla s eliünt maga az orvos is. Ment uj életet kez­dem. It hon pénzben, becsületben elegei tettek érte a szülők és rokonok. Hogy a drámáról so hiányozzék semmi, szép­séges fiatal feleséget meg két gyönyörű kis leánykát mindörökre el kelleti hagynia. Ezektől elválasztotta azOceán meg a válópör. Ez annak rendje- módja szerint lassan, de bizto­san lepörgöit s a törvény a há­zasfeleket egymástól megszabadította Ám az erőtől duzzadó fiatal orvosnak kitűnő javilóiníczeto lett az uj haza.— New York, Boston, Fiiadéiba, Csikágó megtanították a férfias munkára. Jó Borsa a züilésnik indulás óráiban hozta össze egy orvos honfitársával, kinek a 141 -ik Street egyik felhökaparójában volt jóhirü íogniüterme. Az ügyeskezü segédből csakhamar cégtárs s gazdag ember lett. Megjavult és nregkorru álta drámát is. A »Szabadság“ legutóbbi Bzáma tudtul adja ugyanis, hogy dr. B, L. hazánkfia, kinek a 141. Streeten messze híres orvosi rendelő-intézete é» íogmüterme van, a szelek szárnyán re­pült Boston kikötőjébe, hogy otthon hagyott s négy esztendő óta nem látott ilju nejét s két kis leányát karjaiba zár­hassa. Egy Király önliiüiaia, A svéd irók évkönyvébe, mely a svéd itók egyesületének kiadásában jelenik meg, az idén Oszkár király is megírta biográfiáját. A könyv czime ezúttal „Irodalmi pályánk kezdete“ s tartalma : a jelesebb svéd irók és póéták elmél­kedése önmaguk irodalmi debutjéről. Oszkár király is ezt a témát választotta és inter alia a következőket Írja : — Ifjú koromban tengerész voltam s ez még abba az időbe esett; midőn a gőz még nem szorította ki a vitorlát. Kétségtelen, hogy akkor sokkal több poézis rejlett a tengerészmesterségben, Nem mondhatom, hogy a költészet és zene iránti hajlamomat a ienger keltette bennem, de az bizonyos, hogy mindkettőt nagymértékben fejlesztette. Érzelmeimet az „Emlékezés a svéd kottára“ cimü verkötetemben Írtam meg s most meg kell vallanom, hogy e költemények tartalma és formája koránt­sem oly eredeti, mint akkor bitiem és most óhajtanám. De mélyen érző szívből fakadtak s ifjúi lelkesedéssel igaz érzelmeket tol­mácsoltak. Azt hiszem, hogy a „Keleti tenger“ cimü vers kelti fel leginkább az olvasó figyelmét. Jelszavam • „a mélység felett a magasba* ; ezt hangoz­tattam már ifjúságomban s utóbb is hittel, szeretettel és reménységgel. Érni esteien szálleíalu alten» A szállodák és vendéglők engedélve- zése tárgyában alkotott szabáiyiendele; Kiköti, hogy szálloda és vendéglő meg­nyitására csak olyanok kaphatnak en­gedélyt, a kiK kellő anyagi és erkölcsi lökével rendelkeznek. A kerületi elöljárók értekezlete nevé- nen P e s t y Eerenc elöljáró kérdi a tanácsot, hogy az anvagi garancia tekinteteben mi a minimum, a mihez az elöljárók ragaszkodni kötelesek. A mi a morális garanciákat illeti, a fölött nem ók őrködnek, hanem a rend­őrség. Visszautasítják a főkapitányság ama vádját, hogy a kerületi elöljárók könnyelműen állítják ki az iparigazolvá­nyokat, mert iparigazolványt ők csaki> a főkapitányság erkölcsi bizonyítványa alapján állítanak ki. Végül kérik az elöljárók a tanácsot, hogy követelje be a főkapitánytól az erkölcsi eg megbízhatatlan szállótulajdo­nosok névjegyzékét, hogy az elöljárók ezektől bevonhassák az iparigazolvá­nyokat. hírek. — Krupp és AXlers. A „Vorwärts“ egyik cikkében, amelynek „Kétféle be­csület“ a címe, erősen megtámadja a német kapitalista sajtót, amely ugyan­azzal a nyomdafestékkel, amelylye Krupp esete miatt felháborodott nyugodtan és minden meggondolás nél kül megrágalmazta A 11 e r s festőt, a- ki nem többszörös milliomos, hanem csak egyszerű művész. A német lapok hirtelen elfelejtenék, hogy Alléra kiváló művész, hogy B i s m a r c k barátja volt ós a rágalomnak, amely esetleg csak «zállougó hír lehetett, mindjárt helyet admk. Hiszen az olasz kormány nem bünteti azt a vétkes cselekedetet, amit Allers rovására írnak, hogyan üldözhetné tehát azl, aki talán elkövette a dolgot ? És — fejti ki tovább a „Vorwärts“ — ha Allersrői tényleg kitűnik, hogy szer­vezete beteg és az ellene intézet táma­dásba beleba’, akkor a kapitalista sajtó magára fogja-e vállalni, hogy ő ö'te meg Alierst? A Krupp ügyben Párisbój még a következőt jelentik: A „Nev- York Ilerald“ párisi kiadása egyik mun­katársának Serena lovaggal, Capri pol­gármesterével való beszélgetését közli. Serena Sicdaco különben tulajdonosa volt annak a szállónak, amelyben Ktupp Capriban taitózkodása idején állandóau lakni szokott s éppen az ő megválasz­tása ingerelte az ellenpártot Krupp meg­támadására. Serena szerint a támadás nem politikai természetű volt, nem is zoksola kezdték, hanem sértődött német művészek, akik igy akartak buszút állni azért, amiért Krupp mellőzte őket. — Kegyetlen végrendelet. Linye- vics Leó, pétervári régiségkereskedő Európa egyik legnagyobb régiségkeres­kedője elhunyt Pétervárott s nyolc millió rubelnyi hátrahagyott vagyonából gyer­mekeit teljesen kitagadta. Linvevics len­gyel származású volt; a vagyonának alapját azzal vetette meg, hogy egy antik bronzszekrényt, melyet Jekaterinskovban 40 íubelért vett, 8000 frankért adta e Wertheimérnek, az azóta elhunyt lon­doni régiségkereskedőnek. Egy pár sev- resi vázát pedig, melyet öt rubel­ért vett meg egy orosz villában, 60.000 frankért adott el a párisi Rothschild- nak. Linyevicsnek nyolc háza volt Pé- tervárott, melyek összesen 52.000 rubelt jövedelmeztek, azonkívül voliak házai Gncsinában, Krakkóban, nagy földbirtoka Witebszkben, s mindezeken fölül a készpénzhagyaték harmadfél tnillió ru­bel. Egyik fia évekkel ezelőtt rálöit, ráért nem akart neki pénzt adni s Linye- vies azóta nem érintkezett egyik gyer­mekével sem, pedig volt ráki tizen­kilenc. Vagyonát részint katholikus kolostoroknak, részint teljesen ismeret len embereknek hagyományozta. Péter- vár két leghíresebb ügyvédje a gyerme­kek nevében pörrel támadta meg a kegyetlen végiendeletet, — A hold növényzete. Arról a kér­désről, hogy van-e a hóidban növényzet már nagyon sokat vitatkoztak a tudó sok. Általában az a vélemény gyökere­zett meg, hogy miután nincs levegő a holdban, semmiféle élét sincs ott. Most Pickering amerikai csillagász, a kit a Lowe'l-el együtt tett Mars-mzgfigyelé sek teltek ismerté, azt áliiija, hogy több kis kráteren nemcsak a napban erősen fénylő fehér vonalakat, hanem nagyobb területeket is. melyek közül több változó voit. Ez utóbbiak kivétel nélkül 55 fok északi és 60 fok deli holdszélesség közötti terülen feküdtek és mindig keskeny hásadékokat, vagy kis területeket öveztek szimetrikusan. Ennek a jelenségnek a legegyszerűbb magyarázata a holdban bizonyos évsza­kokban fellépő vegetáció lenné. Ezzel ismét kérdésessé válnék az, hogy van-e a holdban viz és levegő ? A régibb meg figyelések kizárják vastág, felhős leve göréteg létezését, úgy hogy legfeljebb igen vékony, száraz rétegről lehetne szó, a mi még ele; eiulö gvenge vegetációra. Pickering azt is tagadja, hogy a hold vulkánjai már kialudtak: állitó'ag több- ízben tapasztalta régi kráterek eltűnés l és újak megjelenését. Mindenesetre még több gondos megfigyelésre van szükség, hogy ezek az érdekes kérdések eldőnt- hetők legyenek. — József főherceg cigányprímása medghalt. Piros Józsi halálát jeleim az a gyászkeretes nvomlatvány, a mely előttünk fekszik. Piros Józsi cigány­prímás volt. A jófajtából való cigánv- uegedüs, akinek nyirettyűje alatt t sn va-vigadó magyar dal úgy megszóla.t, hogy a ki hallotta, annak szivét át meg átjárta, a szemei pedig kömbe borultak. 0 volt az, a ki egy hangverseny után, melyet egy világhírű hegedűművész ren­dezett, melyen egy magyar dalt is el­játszott, odaállt a művész elé és a maga módja szerint hegedülte el a dalt. A művész akkor ámutva hallgatta s kijelentette, hogy csak most érti igazán a magyar dal szépségét. Mert magyar nótát nem is tud a világon eljátszani senki, mint az igazi cigány. De Piros Józsi abban a szerencsében is részesült hogy a legmagyarabb főhercegnek, Jó zsel főhercegnek udvari cigánya volt Sok lakomán, *ok vidám estélyen déri tette löl Józsel főherceget 6* családját, fejedelmi vendégeivel együtt Piros Józsi A ki hallotta hegedűjének siró hangját, az attól lógva magasztalva említette a magyar dal szépségét, báját. József fő­hercegnek pedig különös kegyeltje volt. Semmi zene nem volt oly kedves előtte, mint a magyar nóta, különösen ha Piros Józsi húzta. Nos, vége van a dalnak ... Piros Józsi kezéből kiesett örökre a hegedű. A parte jelenti, hogy : Piros Józsi, ő cs. és kir. fensége, József fő­herceg udvari zenekarvezetője dec. 1-én, este 7 órakor életének 55-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentsé­gek fölvétele után elhunyt. Gyásza a magyar cigányságnak. Tegnag délután fél négy órakor temették el nagy részvét mellett. — A vezetéknevek eredete. Még nincs ezer éve, hogy a nemzetek az egyszerű keresztnevek mellett családi neveket is használnak. A középkor kez­detén ép úgy, mint Görögországban és Rómában.mindenütt meglégedtek az egy­szerű keresztnevekkel. A vezetéknevek fölvétele Németországból eredt és pedig a városi patríciusoktól, akik, hogy ma­gukat másoktól megkülönböztessék, keresztnevükhöz, hol hivatásukat, hol származásukat, vagy a birtok nevét, amely tulajdonuk volt, vették föl. Ok- mánvszerüleg legelőbb Kölnben 1106ban, Zürichben 1145-ben és Szent.Gallenben 1150-ben fordulnak elő a vezetéknevek; Angliába a normanok hozták be a családnevet; legelső bizonyságát találni ennek az 1085-ben kiadott Domesday Rookban, az alsó néposztályok még ezután évszázadokig csak keresztneve­ket használtak. Az egyszerű keresztne­vek használatát legtovább az izraeliták tartották meg, akik nagyrészt csak a XIX ik században ruháztattak föl végleg azzal a joggal, hogy családneveket hasz­nálhattak, kivéve Ausztria Magyarorszá­got, ahol József császár 1787 ben nem csak megengedte, hanem el is ren­delte a vezetéknevek fö'vétetett. — így Feenciaországban 1808-ban, Po­roszországban 1812-ban, Bajorország­ban 1813-ban. Azóta eltekintve a koro­nás fejedelmektől és a törököktől, Európában minden ember családnevet tiasznál. Az Egvesült-Allamokhan és Algírban a feketékre, illetőleg a moha­medán alnttvalókra, esak 1882ben oktro- yalta rá egy évre készült törvény, a családnevek használatát. — Andráanapl babonák. Az elmúlt vasárnap András napja volt, nevezetes napja a fiatal leányok élelóbon. András napjához fűződik ugyanis a leánysziv h-gbüvösebb, legszebb álma: ezen az éjszakán szokás megálmodni, hogy ki lesz a párjuk. Csakhogy ez a tudás némi peuitenciával jár. Mint minden nagyobb ünnepnek, Úgy ennek is az elölte való nap, azaz szombat a böjtje. Kávés kenyéren kivül nem szabad mást enni az egész napon keresztül. Az esteli kenyér első falatját azonban csak le­törik, azuián a párna alá rejtik. Utána megmossa a leány arcát, de nem törli meg. Álegfósülködtk, majd a fésűt, a törülközői, a tükröt, egy féi fi nadrágot (ha lehet, fiatal emberét, esetleg fiveréét) a párnája alá rejti, majd lefekvés előtt imádkozik szent Andráshoz, hozza álmá­ban elő azt a férfit, aki az élete párja lesz. Leányszivek úgy tartják, hogy eze­ket a föltételeket pontosan betartva, el­maradhat lan a siker. A megjelent férfi esetleg nem közeledik egy év alatt, ez azonban nem tesz semmit, legföljebb esztendei haladékot jelent. — A tengeri betegség uj gyógy­módja. Aki tengeren nem utazott, nem tudje, mily rettenetes állapot az, mikor elkezd az emberrel a világ forogni, a gyomra felkavarodik és mini Bigó Jancsi a „Tekintetes ur“-ban —- kiadja, ami a kis begyében volt. Epen mint a monte-carloi bank megbuktatására a jáékosok, úgy erre is mindenféle metó­dust eszeinek ki az utazók. A magya­rok és oroszok rendszere a pálinka, de biz ez is száz eset közül egyszer válik be. De itt az áldozat, aki feltétlen bíza­ndó mai viseltetik ezen csalhatatlan

Next

/
Oldalképek
Tartalom