Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)
1914-03-18 / 22. szám
Szatmár-Németi, 1914. március 18. Szerda. Második évfolyam. 22. szám. yuÉMJMigyá&L Előíizetési-dij: Helyben: egész évre 10 korona — fillér. léi „ 5 — „ negyed „2 „ — „ Vidékre: egész évre 12 „ — „ fél „ 6 „ — „ negyed „3 , — », Egyes szám ára — 10 „ Független politikai újság R szatmárv ár megyei függetlenségi és 48-as párt hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: Dr. Nagy Vince Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és szombaton délután 6 órakor Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utca 39. szám. Telefon szám 86. Nyilttér sora 40 fillér. Márciusi gondolatok — Duszik Lajos ünnepi beszédéből. — Van a mi múltúnk nagy temetőjében egy élő halott, egy pihenni, aludni, meghalni nem akaró, nem tudó, de sirba dobott, szüntelenül temetgetett feljáró lélek .. . Újra meg újra meggyilkolják elhantolják, de visszajő ... Igéző tekintete felforralja petyhüdt ereinkben a vért, tüzet dob az agyunkba, látomásokat vonultat el szemeink előtt, dobpergést, trombitabugást hallat, odamutat a viharral versenyt rohanó lebegő dolmánvu leventékre, oda a fehérfüslben imbolygó tépett zászlókra, oda a véres honvédhullákra .... Szavában mintha az a régi nóta búgna: Kossuth Lajos azt üzente! Ez a feljáró lélek, ez a sirrai, feledéssel dacoló hatalom: 1848. Mi is történt volt ezen a sokat emlegetett 1848. március 15-én? Én azt hiszem, hogy abban a korban közelebb jött a nap ehhez a bus csillaghoz, a földhöz. Közelebb jött s az emberek, a törpe emberek óriásokká magasultak, a reszkető lelkek hősökké bátorodtak, a haldokló letépte a máris ráborított szemfedőt, a rab leszaggatta bilincseit, hogy kardokká kovácsolja . . . Valami izzó melegség áradt szét a lelkeken, a szavakban öntudat csendült s a népek milliói más és más nyelven, de ugyanazzal az elhatározással kiáltották a zsarnokok felé: rabok tovább nem leszünk. Mintha titokzatos delejes áram futott volna végig a vén Európán, melynek szikrái Párison, Bécsen, Budapesten keresztül csapódtak ki. A börtöncpitő, porkolábtartó hatalmak megdöbbentek a kicsapó félelmes lángok láttára, karjuk elzsibbadt, mintha valami hypnozis fogta volna le, ugy: hogy nem tudott ez a kar a régi gesztussal kardjuk markolatára csapni; megdöbbentek, mert a palotáik ablakait megrezegtető zugó kiáltás hozsannázva jelentette a világnak, hogy megszületett az egyetlen s most már verhetetlen világtörténelmi nagyhatalom a—Nép! A szivekben nagy egyetemes gondolatok melege zsibongott, mintha hatalmas karok ölelték volna egybe a gonosz hatalmi érdekek által szétválasztott népeket egy törekvésben: a boldogság munkálásában. Uj társadalmak teremtődtek a szabadság egyenlőség és testvériség alapján. E szent testvériesülés melegében, mint az avar alatt szunnyadó csira, a tavaszi napsugár csókjára a magyar nemzet is megmozdult. Valami lebirhatatlan kényszer, az élni vagy halni, a lenni vagy nem lenni alternatívájában parancsoló kényszer talpra áliitotía s a „most vagy soha ?“ kérdésnek szeme közé nézett. Most a szellőben, abban a márciusban, csodás dallamok csapódtak fülébe, mintha az altáji puszták ősmagyar pásztorainak síró tiiinkója s a szabadon vágtató lovasainak kurjantása szólna, mintha egybecsapódna benne a kuruc tárogatók rikoltása a francia néphimnusz — a Marseilles ütemeivel . . . 1848. március tanítja: nincs ellentét a jog és a szabadság között. Olyanok azok, mint a szeretet annál nagyobb, mennél szélesebb területet melegít át a szivek világában, a jogból is mennél többen részesülnek, annál nagyobb a nemzeti erő, annál hatalmasabb a nép, annál boldogabb a haza, annál tekintélyesebb kultúrában, vagyonban az állam! Hiába a nemzet állami függetlensége, ha a nép szolga- járomban; de hiába is támad ellenünk a pokol minden hatalma, hogy megemésszen, mindaddig, Gallérokat □ □ □ □ □ Tükör fénnyel □ □ □ Hófehérre □ □ □ □ □ ■ttíÍMM | mig itt szabad és egyenlőjogu polgárok élnek, nem akad itt egyetlen muszkavezető! A mi nemzeti szabadságunk egy a polgári egyenlőséggel! Ezt üzeni a Mának március 15!.. Ma a márciusi ünnep, nem emlékünnep hanem bűnbánati nap. Bűnbánati, mert a vérrel megfizetett hősök életével megváltott szabadság a tékozló unokák kis- lelküsége mellett prédául esett a silány, sovány érdekek zsoldosait árulásra biró hatalomnak: a megkezdett uj állam-épület félbemaradt falait nem a villám tördeli, villám vágja, nem a földrengés ingatja, hanem falánk patkányok aknázzák alá, hogy odvaikban meghúzódjanak az uj demokratikus idők szele elől. Valami mélységes szakadék tátong közöttünk és a nagy márciust megteremtő titánok között, több annál a 66 évnél, mely időben elválaszt a március forró levegőjétől, mélyebb, áthidalhatat- lanabb annál az erkölcsi szakadéknál, mely az apja nevét megtagadó tékozló fiút eltántorítja az édes apja sírjától. Ezt, ezt a mélységes űrt, ezt a távolságot látom én, amint sivár sötét torokként ráásit a mi ideig tartó ünnepi lelkesedésünkre, a mi nemzeti kokárdás és „es- küszünk“-ös márc. 15.-énkre. Ez litja meg a szivemet. Böjt van. Talán igaz volna az ünneplésünk, ha hamut hintünk fejünkre — foünbánaíul ? . . Március 15 nem egybefejezett történeti tény, nem egy lezárt megirt esemény. Nem! Március 15 egy kivívott, vérrel is megöntözött hadállása a mi nagy nemzeti törekvéseinknek, melyek a Bocskay és Rákóczink hajdúit és kurucait tüzbe vezették. Ezt a hadállást fenn kell tartanunk ! Sőt ebből tovább kell harcolnunk ! Ruhafestő, vegytisztító és fehérnemű gőzmoső gyára Szülmár, Kossuth Lajos-isa 10. sz. Küiföidimintára berendezett villany és gőzgépek. Állandóan több mint ötven munkást foglalkoztat
