Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)

1914-06-27 / 51. szám

Független politikai újság A szaimárvármegyei függetlenségi és 48-as párt hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: Dr. Nagy Vince Szatmár-Németi, 1914. június 27. Szofnbat. Második évfolyam. 51. szám Előfizetési ölj: Helyben: egész évre 10 korona —* fél „5 rí negyed „ 2 „ 50 Vidékre: egész évre 12 ,, — Séi „ 6 „ — negyed „ 3 „ — Egyes szám ára — ,, 10 fillér. Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és szombaton délután 6 érakor Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákőczi-utca 39. szám. Telefon szám 86. Nyilttér sora 40 fillér. Ä mai politikai életünk igen tanulságos korszakát éljük. Csak tudnánk tanulni belőle. Mert amennyire szegény események­ben, épp annyira gazdag igaz­ságokban; amennyire csendes a felszín, annyira mozgalmas élet rajzik, nyüzsög a mélyen. Csak figyeljünk a parlamentté szélesült munkapárt országgyü- lésdijére, csak pillantsunk be a bizottsági tárgyalások termeibe, esc' hallgassuk meg a kolozs­vári munkapárti ünnepen elhang­zott beszédeket s az a csüggedés, mely körülbogozta telkünket, le­kötötte reménykedésünket, az erő büszke, bátorságos érzésévé iz­mosul. Még kétségeskedünk, hogy a mostani tatárduiás, néproniás, léíekmétclyezés idején a magyar ellenzék nem maradt meg régi kormánybuktató erejében, kilob- bant a regi tüzes lelkesedés, nem tudja a néplélek amaz ünnepeket teremtő, tenni, harcolni, kész alvó erőit felébreszteni, amelyek az eddigi ellenzéki csatározásokból országos megmozdulásokat nö­veltek. Erős ma az ellenzék, tán erő­sebb, mint a leghangosabb cse­lekvésének idején. Félelmes. A csend félelme a hatalma. Maeter­linck szellemes lélektani rajzából lehetne állításomhoz a találó alap­igéket kiválasztanom, midőn leírja, hogy az emberek semmit sem tudnak oly nehezen elviselni, mint a — csöndességeí: azért zajonganak, ujjonganak, vagy jajgatnak, mert félnek a csend­től. Ä hagyományos inasíütyöl- getésnek, mely utcáink csendjét felveri, a csend-borzalma a diri­gense. Ez a csendes ellenzék hatalom. Félelmetes hatalom. Avagy mi másról tesz bizonyságot az a lá­zas, kapkodó munka, mely egyik törvényt a másik után rendezi sajtó alá túllicitálva a legtermé­kenyebb rémdráma-irón is. Bűnö­sök kapkodnak) idegeskednek igv, akik védeni akarják magukat | s a nagy védekezésben leplezik 1 le a legkönnyebben megtámad­ható gyengéjüket. Kezükben a hatalom. Ännyi pribék ólálkodik I ott a mi megszentségielenitett nemzeti templomunk körül, any- nyi Frommerpiszíoíy, sőt — ne feledjük el, jő lesz ezt emlékezet­ben tartanunk annyi gépfegy­ver csöve mc” . üt reánk a tör­vényhozás at knaiból, hogy ket- I tőt mindé’’;, kétséget kizáró­lag meg kelí állapítanunk, és | pedig, hogy akik bent vannak ! félnek, és hogy nem hisznek ma­guk sem annak a munkának népszerűségében, amit csinálnak. Nem. Mert ha abban a nagy munkában valóban nemzeti ér­dek vezeti őket, ha most semmi más cél nem lebeg előttünk, mint a mi vármegyénk intézményének beiefaragása egy modern jogál­lam épületébe, ha a nemzet ere­jének tekintélyének s a nép bol­dogságának növelése a céljuk: miért a kapkodás s miért evédel- mi intézkedés a „nemzeti mun­ka“ műhelye körül ? De odabenn nem nemzeti munka folyik. Kínzó kamara van ott, melyben szent jogok, sza­badságok hevernek kinyúj­tóztatva a kinpadon. Äz ilyen munka siessen és féljen a csönd­től. A gyilkost is az eszmélteti fel, midőn a kiszakadó sóhaj után rátérül az áldozatra a halál csöndje. Csak gyártódjon az a sok ön­védelmi törvény. Csak fonjátok a sövényt magatok s a tövisko- szorut a jog és szabadság nem­tőjének a feje körül, még a csend is nehéz nektek. Hátha ez a csend milliók vád­jának el nem fojtható felzugásává váltakozik, hátha az alvó orosz­lán, melynek szépen operálgat- játok a körmeit s csapoljátok a vérét, felébred a ti gyilkos nar­kózisotokból s megrázkódva régi erejéhez jut ? Mert jártak itt már más le­gények is. A Básták Kolonicsok, Karaffák, Haynauk csinálták már azt a munkát. Csendet csináltak s a csend ölte meg. A csend, mely vihart ringat ölében. Csak tovább adagoljátok a morfiumot, csak tovább csapoljáíok-szivjátok a vért ebbői a magát megadott nemzetből, van még hatalom, melynek kezétől meg nem fuia- modott egy bűnös sem. Ez a csenddel fog izgatni; a csenddel fog vádolni s a csenddel fog megölni titeket. A hóhér nem tud aludni, mert ébren a lelki­ismeret. . . Megálljatok! Majd találkozni fogtok ezzel a büntető hatalom­mal. Mi pedig várjunk — csendben. Legyen ez a csend a komoly, a halálosan komoly s mind a ha­lálig erős, hangtalan inegfogadás, eltökélés csendje, melyre csak a szív dobban meg erőteljesebben, csak a vér pezsdül tüzesebben,., csak az izmok feszülnek meg konokabbal. E csendben áradjon ki reánk a kurucok tüzes szent lelke. A hang pedig, mely e csendet meg fogja törni, legyen majd a tetemre hívás félelmesen hatal­masan zugó idéző szava, legyen majd a hóhérokra halál s a ha­lott szabadságra a feltámadás szava. Duszik Lajos. Ruhákat □□□□□□ f Hájtájer Pál Saját üzletek Legszebben □□□□ PP\| Ruhaíestő, vegytisztító és fehérnemű Szatmár, Kazinczi-u. 17. Ätilla-u. 2. Legdivatosabban □ I U ll Ij gó'zmosó gyára Szalniár, Kossuth Lajos-mca is sz. Debreczen, Nagykároly, Mátészalka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom