Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1913-10-15 / 8. szám
Szatmár-Németi, 1913. október 15. Szerda. Első évfolyam. 8. szám. Előfizetési dij : Helyben: egész évre ÍO kor. — fill. félévre 6 » —■ » negyedévre 2 » 80 » Vidékre: egész évre 12 » — » félévre 6 » — » negyedévre 3 » — » Egyes szám ára — » 10 » Független politikai újság. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. NAGY VINCE. Megjelenik betenkint kétszer szerdán és szombaton : délután 6 érakor. : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utca 39. az. :: Telefon szám 86. ■— Nyilttér sora 40 fillér. —■ WH Sirámok. A Royal-szállodába vitték be azt a vasúti kalauzt, aki egy kole- rás beteggel utazott. Ott fogják tartani a megfigyelési idő alatt. A Royal-szálloda a pályaudvar mellett fekszik. Utazók és más egynapos átmeneti utasok nagyszámmal látogatják. Este jönnek, reggel mennek. Reggel érkeznek, este tovább utaznak. Egyikőjük sem tudja, nem sejti, hogy a szomszéd szobába a hatóság bekvártélyozott ,egy embert, akiről bizonytalan, hogy nem ko- lerás-e. A szegény kalauz szobájába — akinek adja Isten, hogy semmi baja se legyen, — bemegy a szállodai szolga — kihozni a cipőjét, ruháját; bemegy a szobaaszony — bevinni a mosdóvizet, ágyneműt; bemegy a szobapincér — felvinni a reggelit, ebédet, vacsorát. És a szolga, szobaasszony, pincér — bemennek a másik, harmadik szobába, kiszolgálják a másik, harmadik vendéget is. Ha van a kalauz szobájában kolera-bacillus, az egy félnap alatt már hatósági közbenjárás mellett tovább utazik a szolga, szobaasszony és pincéren keresztül az utazó ur meg a sertéskereskedő ur tudattalan felhasználása mellett Budapest, Mára- marossziget, Fehérgyarmat, Mátészalka és Bikszád felé. Ingyenjegy- gyel, arcképes igazolvány nélkül Ezt igy nem lehet csinálni. Ezt elnézni sem lehet. Már legelső számunkban irtunk a megfigyelő helyiség sürgős szükségéről Az ilyen intézkedést tovább halogatni lelkiismeretlenség. Ne játszanak az életünkkel! Ne akkor csináljanak megfigyelő-házat, amikor már elmúlik a kolera, — lekaszálván nálunk is a maga áldozatait. — Haladéktalan intézkedést követelünk. Vége a szüretnek. Szomorú, gyenge szüret volt a Hegyen. Jég, peronoszpóra, esőzés, lisztharmat rendezték a szüretet már jóval előbb, kiki a maga idejében. Az utolsó éjszakákon dér és fagy ült reá a szőllős dombokra. Javított valamit a must minőségén, de rengeteg sokat elvett a mennyiségéből. Az árak azonban nem emelkedtek. Ilyen kevés must réges- régen nem termett szőllőinkben. Gondolkoznunk kell a dolgon, hogyan kell minden oldalról megvédeni és minél termőbbé tenni a szőllőket. Végre is Szatmárnak tekintélyes gyümölcsöskertje, termelési helye a Hegy. Ha már a természet csapásaitól nem óvhatjuk meg magunkat, igye- heznünk kell az egyéb lehető veszedelmektől elbástyázni a szőllő- hegyet. A termelési eszközöket, a vincellér-kérdést, a munkabér-viszonyokat, a tulajdon-védelmet kell rendezni mielőbb és minél részletesebben. Mert ma a szőllősgazda ki van szolgáltatva a vincellérek önkényének s a napról-napra bizonytalanul és indokolatlanul váltakozó munkabérek aránytalanságának. Óriási termelési költségek mellett nemcsak a rósz, de még a közepes években sem mondható produktívnak nálunk a szőllőterme- lés. S amit az Isten meghagy, azt istentelen kezek letolvajolják a mai hegyi közbiztonsági rendszer mellett. Napirenden van a hegyközség újjáalakításának kérdése. Szó van esetleg kertségek alakitásáról. Fontos dolgok ezek. Okos meditálás után a helyesebbet, célravezetőbbet kell választani. De nagy szükség van egy vincellér-szabályrendelet alkotására is, amely a gazda s a vincellér közötti jogviszonyt minden részletében szabályozza. —- Szükség van hatósági támogatással egységes munkabérszabályozásra. Éá szükség van a vagyonvédelem mostaninál intézményesebb biztositására. Szőllőérés idején felemelt látszámu fegyveres őrök beállítására, esetleg lovascsendőrök alkalmazására, akik éjjel járják be a Hegy legkülönbözőbb vidékeit. Tegyük a Szatmárhegyet nemcsak nyaralóhelyéé, — amivé még szintén azután kell tenni, — hanem azzá, ami igazi feladata: a város gazdasági erőforrásává. •* Az a vasi főszolgabíró arra kérte a vármegyét, hogy tegyen lépéseket a kivándorlási tilalom felfüggesztése iránt, mert az ő vidékén nagy a nyomor és szegénység s a nép csak Amerika felé kacsintgat reménykedő szemekkel. A kép általánosítható. Nyomor és szegénység általános az országban. A hitelforrások vagy elapadtak, vagy mesterségesen vannak eltömve. A főszolgabíró ur ötlete fricska a kormánynak. (3 nem adhat tanácsot a magas minisztériumnak, nem követelhet jóléti intézményeket, hát annyit kér legalább, hogy nyissák meg az emberzsilipeket az uj világ felé. De a kormánynak kötelessége volna befelé fordítani szemeit. Az eskiidtbiráskodás, sajtószabadság, gyülekezési jog megnyirbálása helyett közgazdasági ankétet, éhség-ankétet, nyomor-ankétet, gyomor-ankétet kellene tartania. Nem a társadalomra hagyni a könyöradományozást, hanem államhatalmilag intézkedni az elszegényedés, a tönkremenés, a testi és lelki pusztulás megakadályozásáról. Hol késnek e feszült pénzügyi világban az inségkölcsönök, munkássegélyek, népjóléti intézkedések éz intézmények ? Miért ad privát vállalatok adósságainak apasztására horribilis ösz- szegü szubvenciókat a kormány ? Miért támogat roszul spekulált urakat adósságaik rendezésében a helyett, hogy az igazi szegény, az igazi éhező nép felé fordulna, akit nem a hirtelen megvagyonosodás balul kiütött kísérlete, hanem a természet verése sújtott le a lábáról ? És ez a kormány mer ideális kormányzásról beszélni? És ezt a kormányt támogatják, ezért a kormányért lelkesednek azok, akik a „nép barátaidnak hazudják magukat? És most mondja Tisza István, hogy soha ilyen csend és nyugalom nem volt az országban? A levertség, az elernyedtség nyugalma ez. Csak az üres gyomrok korgása hallik. Csendesen szorulnak ökölbe a kezek. Vigyázat, mert egyszer felemelkednek ! ,T_ 7—10 Siartóft £ászió a „SfCigyöüoz“ — Szatmár. Vegyszerek, kötszerek, különlegességek, fertőtlenítő szerek, gnmmi-áriik, fényképészeti lemezek, papirok, kartonok nag'y raktára. — Kodak gépek raktára.
