Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1913-09-20 / 1. szám
Szatmári Est 3 sabban szemügyre vehessünk mindent és hogy a tőletek nyert bajokra a megfelelő óveszközöket eltanuljuk. Biztosíthatlak benneteket, hogy a mi népünk nem lesz olyan gyáva, hogy egy ilyen társadalmi rendben éljen, a mit ti 2000 éven át nem tudtatok megváltoztatni. Mi alig félszázada élünk benne és már is torkig vagyuuk vele. Párisba jöttünk és jövünk a legtöbben mert ez volt mindenkor a ti korhadt Európátoknak a tanítómestere. Itt látjuk a múltat, a sivár jelent és az igazi törekvést, a minden embert boldogító jövő csiráit. Ti európaiak ide jöttök mulatni, szórakozni és megbámulni a fényűzést, benneteket az időtöltés, minket ösztönszerüleg is a tudományszomj vezet. Mi reggel jókor kelünk Párisban, ti akkor feküsztök le. Ti itt szemeteket gyönyörködtetitek, mi az emberiségnek dolgozunk párisi jelenlétünkkel. — Mert higyjétek el came- rade az irástok igazat mond: »Keletről jön a fény.« Szinte kábultan hallgatták a vérbeli szegény ábrándozó franciák és én még szegényebb európai japánbarátunk kifa- kadásait. Leverten vonultam haza ferdeszemü barátommal quartiernkba közbe-közbe el- morfondirozva, — igazad van, mi tehetetlenek, gyávák vagyunk, mi csak kiabálni tudunk, cselekedni mint látjuk, ti tudtok. Igazad van: »Keletről jön a fény.« Berger József. Virág-állványok, fáskosarak, úti bőröndök és kupé kosarak RAGÁLYINÁL. Madártávlatok Szatmárról. s Budapest, 1913. szeptember 15. JEgy kis bevezetésféle. Sok helyet nem igen kapok ennek az újdonsült lapnak szűz hasábjain, de magam sem akarok bőbeszédű lenni. Apró fotográfiákat szeretnék iderögziteni, egészen piciny fényképeket, amilyennek a fővárosi madártávolból rajzolódik egy figyelő szem lencséjére Szál már. A figyelő szem, ne vegyék zokon: az enyém; ne vegyék zokon, mondom, és ne rójják föl szerénytelenségnek, nagyképűségnek, vagy ludjistenminek, ha hébe-korba úgy állok önök elé, mint aki figyeli az ottani dolgokat. Egyébként is kénytelen vagyok a szemem elé ernyőzni a kezem és kémlő állásba helyezkedvén fürkészni: mi történt Kiskunmajsán, Makón, Beregszászon és Csicsószentágotán, a mesterségem kényszerít erre a folytonos figyelésre. No és Szatmárral szemben ezenkívül még az is kötelez, hogy a város szülötte vagyok. A görnyedő Atlaszok. Ahány ember csak feljön Szatmárról egy-két napra, mind elfogom — persze ha utamba akad — kikérdezem, faggatom, mint a politikust az interjún. Mi újság odahaza 9 Mit csinál ez, az, amaz 9 Milyen az élet 9 A felelet egyforma, egyöntetű, úgyszólván szóról-szóra ugyanaz. Ha nagyon reális akarnék lenni, azt mondanám, hogy a válaszadás mindig egyetlen rezignált, fanyar, szkeptikus zsargon-szócska. Egy szó, ami azt jelenti, hogy: nyomorúság, ami azért mégis több és kevesebb, több mert vigasztalan nyomorúságot fejez ki, kevesebb mert humort, kesernyés, de nevettető akasztófahumort fedez a fogalom. Nem írom le, mert aki ismeri e szócskát, úgyis kitalálja, aki meg nem találja ki amuny sem ismeri. Megtudom tehát, hogy Szat móron közrosszullét van, mindenki sir, lamentál, vagy m áss al lamentál latja el, hogy nem jól érzi magát. Ez körülbelül mindenütt igy van, de ennyire iyy csak Szatmáron s még nehány futóhomokra épült magyar városban. Elijedek, amikor képzeletben megrajzolom a madártávlatomat. Kissé fantasztikus, de igaz fotográfia áll elő. A gazda gok. vagy nevezzzk őket a sserencsétlenebbik nevükön, a háztulajdonosok, görnyedve állanak, mint a közimert képen Atlasz. Minde- nik a hátán hordozza a glóbust: a saját házát. A vállán, meg a meggyötört, izzadt tarkóján. A háta mögött áll nyakába szija- zoti dobbal a Bank, kezében pörgetésre emelt dobverőkkel, amik azonban örökösen lendülő állapotban maradnak, lecsapni egyáltalán nem mernek. Miért 9 Mert egyetlen pergésre megrezzennek az Atlaszok, leejtik hátukról a szörnyű terheket s a romok maguk alá temetik a dobost ... Ez igy képletesség, de miután megértették, bocsássanak meg érte. Fenyeget az árvíz. No igen, az árvíz. Hogy miért hozakodom elő ezzel a régi bajjal, ami el se jött, holott azóta újabb bajok is voltak már, amik nem maradtak odahaza 9 Eszembe jutott, igy a köznyomoruság után s el kell, hogg mondjam. Eszembe jutott, mert vala- honnen emlékszem, lehet hogy a történelemből, Rómának abból a korából, mikor Hannibál a kapuk előtt állott, de nem merek hitet tenni erre, mert kérkedés lenne história-tudásommal. Valahol történt, talán nem is egy városban, hanem ötvenben vagy kétszázötvenben, történt, hogy veszedelem jött, egyre fenyegetőbben, Nos, hiszen már ián sablon is az a mondat: A veszély legnagyobb perceiben látszott csak: hogy mi lyen nagy a magisztrátus . . . Ez a mondat, igen ez a mondat esett bele a torzító tükörbe a szatmári veszedelem napjaiban. Iszonyú, hogy meg volt gyötörve, milyen szomorú volt, félszeg, púpos, félvállas, és savanyúan kacagó! Mosolyogni meg elpityeredni lehetett rajta. A magisztrátus ! ... ■ No igen, megalakult a vészbizottság. És amikor a legnagyobb volt a veszély, akkor mutatkozott csak igazán nagynak a város vezetősége. Már csak öt centiméternyire volt a Szamos vize a kőfaltól, Berendeli már beomlott nyolcvan ház, tulahidon tengerré lapult a piszkos áradat és a magisztrátus — ezen a napon választotta díszpolgárrá Tisza Istvánt. Milyen gáz a földgáz? Pár soros garmond-hir járta be a napokban a pesti sajtót. Földgáz Szatmáron. Bővebben: a Holtszamos medrében Phleps ur, kincstári kutatnok a földgázhoz hasonló összetételű gázokat fedezett föl. Hasonló összetételű gázokat talált — igy emlékszem — tehát meg fog indulni az állami kutatás. Mintha arra való volna ez a hi- recske. hogy mosolyt csaljon (milyen pompás ez a magyar frázis: mosolyt csalni) a szatmári blazirlak arcára. Hát még sincs veszve Lengyelország. Hát van még reménység. Lesz pénz, vagyon, ipar, fűlés-világitás, pótadótlanság, mert a sármási energia-kutak Szatmárig ágaznak, teljesen ingyen, még a vezeték sem kerül pénzbe, a természet építette, anélkül, hogy előzetes kölstségvetést nyújtott volna be a városhoz. No én azt hiszem, Phleps uréknak nem sikerült a csalás. A mosoly-csalásra gondolok, mert a kutató urak jóhiszeműségében nincs okom kételkedni. De Szatmár petyhüdt, keserű, proccos ábrázatai egyetlen grimász-vonallal sem szegényedtek az örömhír többszöri elolvastáli. Mindenki tudja, hogy azok a földgázhoz hasonló gázok a Holtszamos medrében hogyan keletkeztek. Phleps urék ur nem ismerik a tloltszamost, de a benszülöttek annál kitünőbben. S a benszülöttek évtizedeken keresztül látták gőzölögni azokat a félreértett gázokat. Évtizedeken keresztül, mondom, mialatt az egész város trágyáját, piszkát és szemetét odarakták ama táblák alá, amelyeken szigorú intelemként állott: »E helyen a szemét- lerakodás tilos.« KACZÉR ILLÉS. *■ — Művészi plakátunkat, amely az egész városban és a vármegye többi gócpontjában is kellemes feltűnési keltett, úgyszintén lapunk kisebb rajzait Bornemisza Gézával az országos nevű festümű- vésszel rajzoltattuk. — Református egyházmegyei közgyűlést tartott e hó 17-én Mátészalkán a nagykárolyi egyházmegye Berey József esperes egyházi és Kacsó Károly világi tanácsbiró elnöklésével. Özv. Doma- hidy Istvánná és Sárközy Ignác nyirpa- rasznyai lelkész elparentálása után az utóbbi helyére Gócs Károly varsányi lelkészt hívták meg. Részletes esperesi jelentés következett. Azután a jövő évi iskolalátogatókat s az épitőbizottság tagjait választották meg. — Xinai misszionáriusnő városunkban. Kunst Irén, az első magyar misszionáriusnő, ki néhány hónapi pihenőre vissza tért Kínából, Dr. Kovács István ref. lelkész meghívására szeptember hó 22-én, hétfőn ellátogat Szatmárra s d. u. 6 órakor a ref. nőiskola tornacsarnokában előadást tart missziói munkájáról. — Gyászhirek. özvegy Literáty Elekné született munkácsi Joó Ilona úrasszony hosszas betegség után tegnap reggel elhunyt. Általános részvéttel vette e hirt városunk közönsége, mert egy köz- becsülésben álló család feje és a jótékony- sági s egyébb közügyek fáradhatatlan munkása volt az elköltözött úrnő. Gyermekei: Grusz Lászlóné Literáty Erzsébet, Borús Ferencné Literáty Ilonka és Literáty Elek, valamint édesanyja özv. Joó Ignácné és unokái s a kiterjedt rokonság gyászolják. Temetése vasárnap délután 4 órakor lesz Bercsényi u. 24. sz. háztól. A szatmári Nőegylet testületileg jelenik meg s koszorút tesz koporsójára. Dr. Balássy Endre földbirtokos, Szilágymegye törvényhatósági bizottsági tagja, volt főszolgabíró e hó 15-én Érmindszen- ten hatvankét éves korában meghalt. Az elhunyt élénk részt vett a szilágymegyei közéletben s a függetlenségi elvek kiváló harcosa volt. Nagy József városi rendőrtisztviselő harminckét éves korában váratlanul elhunyt. Temetése csütörtökön ment végbe nagy közönség s a városi és rendőrségi tisztikar részvéte mellett. A gyászháznál dr. Kováts István református lelkész, a sírnál pedig Bereczky József segédlelkész mondottak búcsúztatót. Az elhunytban Nagy Lajos volt hidi vámhivatalnok fiát gyászolja. — Kik lesznek színészeink ? Heves Béla színházigazgató benyújtotta a városi szinügyi bizottsághoz uj társulatának névsorát s bejelentette, hogy nov. elsején kezdi meg téli időszakát. A szinügyi bizottság a névsor áttekintése után kimondotta, hogy a szezon kezdetétől számított egy hónapig fenntartja jogát a tagok egyik-másikának — különösen az ismeretlen uj tagoknak — kifogásolására. Heves névsora igy hangzik: Nők: Szeles Elza soubrette, Vajda Margit soubrette II., Vértes Nelly énekesnő, Levandofszky M. énekesnő, Paxy Margit ko- loratur énekesnő, Zöldy Elza hősnő, Füzess Anna szende, Zsigmond Mária naiva, Komor Emma anyaszinésznő, Bene Emma komika. Férfiiak: Heves Béla jellem, Kemény Lajos hős és jellem, Boros Emil bonvivant, szerelmes, Veér Mihály bonvivánt, lyrai szerelmes, Gaál Béla jellem, apaszinész, Zsoldos Andor burleszk komikus, Baktai hírek.
