Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)

1913-09-20 / 1. szám

2 Szatmári Est Rablótámadás egy vonat ellen. Zilah, szept. 20. A szilágysági vasút 6241. számú sze­mélyvonatát tegnap déli 1 órakor rablók y. támadták meg Oláhbaksa állomás közeié­iben. öt álarcos rabló ugrott a vonatra s revolvert szegezve az utasokat fosztogatni kezdték. Közben arra haladt a csendőrőr­járat, amelynek láttára a rablók leugrot­tak és elmenekültek. A vármegye bizalma. Szat- mármegye csütörtökön bizalmat sza­vazott Tisza Istvánnak és a kormány- hatalom többi nagyrészvényesének. Mellékes,hogy „egyhangúnak“ mond­ják házilapok ezt a bizalomnyilvá- jiitást, amikor néhány ellenzéki fel­szólalást maguk is regisztrálnak. A fontos az, hogy a megye bi­zalommal van az államosító urak iránt. Fontos ez Tiszára, mert Szat- márgye hivatalos bizalma nélkül, szegény, nem tudta volna, mit csinál­jon. És fontos reánk, mert igy meg­tudtuk, hogy vármegyénk hű maradt »ősi tradícióihoz«. — így fejezi ki magát helybeli munkapárti lap­társunk. Persze, persze. Hű maradt azok­hoz az ősökhöz, akik a szabadelvű utasítással küldött követüket, Kölcsey Ferencet 1834-ben visszahívták az országgyűlésről, s az örökváltság kérdésében adott előző liberális utasításukat visszavonták; és akikről a Szalai-Ballagi „Magyar nemzet tör­ténete“ úgy emlékezik meg, hogy amikor Kölcsey és Wesselényi sikra- szálltak a megyegyülésen a reakciós határozat ellen, »a gyűlésre becsődi- dett és lerészegitett nagykárolyi és gencsi bocskoros nemesek nem hall­gatnak rájuk s a szabadelvüség ügyéi másodszor is megbuktatják.« Igazán nem tudjuk, hogy az „Ólmos botok“ derék, jó szerzőjét, néhai való Szalkay Mátét idézzük-e, vagy inkább azt a Petőfi nevű fiatal­embert lesz aktuálisabb szóhoz jut­tatni, aki 1846. szeptember 7-én — tehát biztosan ilyen őszi megyegyü- lés apropójából — irta meg »Nagy­károlyban« cimü versét. Az ismert költeményt nem közöljük végig. Nem azért, mintha az érdekeltek harag­jától tartanánk, de nem akarunk al­kalmat adni rossz vicceknek, hogy nem eleven munkatársakkal dolgo­zunk. Azt a strófát azonban a többi közt mégis csak Petőfi Sándor irta, hogy: „Mily szolgaság, mily hizelgés! S mindig tovább mennek, tovább. Isten küldd e helóta népre Földed legszörnyübb zsarnokát, Hadd kapjon érdeme dijába Kezére bilincset, nyakába Jármot, hátára kancsukát!“ Píuj, be durva, csizmás legény volt ez a Petrovics-fiu! Hogy ki- röpitené most a nemes vármegye hajdúja a portálé alól, ha pantallós riporter alakjában be akarna menni a közgyűlésre referádát írni. FELJEGYZÉSEK. Párisi beszélgetés. Világvárosokban sohasem vonzott a város centruma pompás középületeivel, óriási forgalmával, nagy fényével. London­ban a Whitechapel, Berlinben a Moabit, Párisban a Batignoles és a banlieu érde­kelt. A sok pompa és fény látása szegény­emberben akaratlanul is elkeseredést szül, a külvárosok szegénysége az embertársai iránti jogos részvétet kelti fel. Diákkoromban a fawbourgokat kó­boroltam be, a nagy boulevardot csak azért róttam, hogy gyönyörködjem abban a nagy világforgalomban, amely páratlan látvány és bámuljam azt a nagy fe­gyelmet, amelyet a sarki rendőr egy kis pálcával a kezében fenntart, A Bois a Mi Mi Pinsonoktól kezdve találkozó helye az egész világnak. Van itt orosz nagyherceg, indiai maharadzsa, ame­rikai multi milliárdos, exotikus nevű mág­nás, előkelő kokott, zsirszagu balkán ifjú, avagy Haiti szigetről való indián, akik a tudományszomjuk kielégítése mellett az élvezetekről sem mondanak le. Engem mindezek látása nem elégített ki, hisz a középületek minden világvá­rosban egyformák. Páris külvárosai azok, amelyekben idegen tanulhat és a mely a legbiztosabb bourgeoisból is a legbigottabb forradalmárt neveli. Mig a boulevardokon a polgári lapo­kat árusítják addig a külvárosokban a La Bataille Syndicaliste-t, La Voix du Peuplet, L’ Awarchiet, L’ Avenir du Peuplet és La Guerre Socialet kiabálják és olvassák sö­tét kis bárokban vörös bor, abszint, vagy fekete kávé mellett kopott i'uháju munká­sok és munkásnők. A tömegnyomor a párisi külvárosok­ban a legszembetűnőbb. Ez itt már nem kiáltoz segítségért, ez itt már valósággal dühöng. A bar vendégei filozófusok, akik arról vitatkoznak, hogy a mai állapot tart­hatatlan, ezt az állapotot csak véres for­radalommal lehet megváltoztatni. Prole­tárapáinkat becsapták a bourgeoisk, ezek hatalomra jutottak, felforgatták a társa­dalmi rendet, mindent a maguk előnyeire és a magunk hátrányára. Ilyen külvárosi philozofáló társaság­ban vettem egy szép délután egy fiatal japán orvosnövendékkel részt. A vitatkozás hevében elvonul előttünk egy fiatal jegyespár vendégeivel egy kis temetkezési kocsihoz hasonló nyikorgó járműben, olcsó solde áruba kiöltözve a fiatal jegyesek vendégeikkel, összesen 8-an. Különleges és szinte szokatlan gesz­tusokkal kiséri rikácsolását a japáni camerade. — Nekem keleti embernek beszélhet­nek itt haladásról, látom én hogy ez mind csúf képmutatás. A pompás boulevardok mellett minden nagyvárosotokban húzód­nak el a mocskos külvárosok a dolgozó emberek kiabáló nyomorával. Nálatok még a tudományokban való haladás vagy fejlődés sem valódi, hisz ez is csak a kiváltságos minortásnak úgy­szólván magántulajdona. Szinte dühöngve folytatja barátunk szónoklatát. — Ezektől vettük mi át az úgynevezett kultúrát és megteremtettük nálunk is az eddig alig ismert nyomort, tömegszegénységet és most, hogy az oroszt egy kissé becsületre tanítottuk, ret­tegtek tőlünk, szövetkeztek velünk és sajtó tokban tömjéneztek. Mi keletiek a vesétegig ismerünk benneteket, ellepjük fővárosaitokat, Berlint, Londont, Párist, Newyorkot, hogy alapo­A VÁROS. — Makai Ágoston felmentése jogerős. Debrecenből távirati tudósítás hozta hírül, hogy a kir. ítélőtábla büntető tanácsa tegnapelőtt tárgyalta zárt tanács­ban Szatmár város tisztviselőinek ujrafel- vételi ügyét a Makai Ágoston lugosi ügy­véd bűnügyében, amelyet rágalmazás miatt inditoít ellene a kir. ügyészség, mert a vá­ros elleni polgári perében azt állította, hogy őt a vele érintkező tisztviselők félre­vezették. Tudvalevő, hogy a szatmári tör­vényszék és a debreceni tábla felmentette Makait azzal az indoklással, hogy jó hi- szemüen tehette állításait. Ezután uj bi­zonyítékokra hivatkozva az ügy ujrafel- vételét kérték az érdekelt tisztviselők. Ezt a kérelmet előbb a szatmári törvényszék, most pedig másodfokon a kir. tábla is el­utasította. Minthogy pedig további fellebb- vitelnek az ujrafeivétel kérdésében helye nincs, az elutasítás jogerős, Makai Ágos­ton felmentése is végleges. — Annyit jegyezünk meg, hogy e bűnügyi herce­hurca igy vagy úgy való befejezését meg­nyugvással kell venni. Végre is itt egy polgári perről és fontos városi érdekekről van szó, ahol nyugodtan kell a bíróságok ítéletét bevárni és nem helyes az ilyen ügyet érzékenykedő személyi mellékvá­gányra terelni. — Koleramegfigyelö ház. A városi főorvos régen zaklatja a tanácsot, hogy a járványkórház közelében egy külön telket és épületet szerezzen, ahol azok az egész­séges emberek volnának néhány napra el- helyezendők, akik kolerás egyénnel való érintkezés vagy pl. együttutazás miatt meg­figyelés alá kell, hogy kerüljenek. A jelen­ben ugyanis nincs hova ezeket elhelyezni. És igy történhetett meg a napokban,’hogy Királyháza felől érkező két gyanús egyént, holott négy-öt napig megfigyelésre itt’kel­lett volna tartani őket, a hatósági szemé­lyek — nehogy Budapest felé vigyék ezek a veszedelmet, — szépen felüítelték a visszafelé menő vonatba s elküldték Mára- marosszigetre, hogy ott hadd figyeljék meg őket. A közben esetleg történhető fertő­zésre senki se gondolt. És a városi tanács még ezek után sem intézkedett megfigyelő épületről. A tegnapi tanácsülésen is csak beszéltek-beszéltek róla, de döntés nem történt. Hát ezt nem lehet igy kezelni. Ez 24 óra alatt megoldandó kérdés. Azonnal in­tézkedni kell, mert lelkiismeretlenség volna az egészséges emberek közé bocsátani a bi­zonytalan egészségüeket, a talán fertőzöt­teket. Aközelbeu ólálkodó kolera nem lesz tekintettel a bürökralizmus lassúságára. — Mi lesz a kórházzal? ügy ér­tesülünk, hogy a belügyminiszter már alá­írta a kórházunk 200 ezer koronás állam­segélyét. Most valahol az államépitési hi­vatalokban hever az ügy. Ennek a mie­lőbbi elintézését sürgetni kell. Utána kell járni, kilincselni, zaklatni kell. És most kivételesen spórolni is lehet ennek a pesti utazásnak költségein. Hiszen díszpolgárnak választották meg Tiszát. Tessék hát — ha azóta nem szégyenlették el magukat — fel vinni neki azt a diszkoszlevelet, és ugyan­akkor egy kis komoly dolgot is elintézni fent: hazahozni a kész kórházépítést. Szüreti tűzijátékok, szőllőszedő ollók, meleg kerti mellények RAGÁLYINÁL. üiona crime szeplő és mitesser ellen kitünően be­vált szer kapható íBródy Síita DIANA drogeriáj ában Szatmár, Lóvay-palota. — Telephon sz. 369. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom