Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)
1911-04-09 / 15. szám
2 S Z AT M A I? április 9. megvetve és lenézve minden lennálló társadalmi rendet, — talán nem is volna hihető, ; ha élő példái nem volnának. Úgy él kénye-kedve szerint e rabló csorda, mint az erdő ragadozó vadja. Rabol, csal, lop, gyilkol és gúnyolja a társadalmi rendet. Gyermekeinket nem ok nélkül a i cigányokkal ijjesztgetjük, ha rosszak s talán jogosan fagy meg bennünk is a vér, ha az országúton magánosán : talál a romanichel karaván. Nemzetgazdasági szempontból még csak szóba sem jöhet ez a kóbor csapat. Sőt ha tudjuk, hogy kereseti forrása a lopás, a csalás, a rablás, lehetetlen be nem látni, hogy nemzetgazdaságunk és kultúránk haladásának csak hátrányára és nem előnyére lehet. Azt pedig, hogy egy független királyságban független vajdaságok is legyenek, azt még a Verbőczy Tripar- tituma sem foglalta paragrafusokba. Szomorú tény, de igy van ... És szinte megbotránkoztató hogy mindennek dacára sem az államkormány, sem az illetékes hatóságok nem akar- i nak mozdulni, nem akarnak komolyan ; lépést tenni a cigány kérdésben. Sőt ; — ami eléggé nevetséges is — ahelyett, i hogy az állam a szigor minden eszközével lépne föl, nevelésügyi kérdést csinál a cigánykérdésből. Hogy a I nevelésügyi kérdésnek aztán minő ered- j ménye volt, azt hiszem, azt eléggé j szomorú példák szószólják. Svájczban nem ismerik a cigány- ! kérdést, mert mihelyt fölmerül, azonnal megsemmisítik, Franciaországban 24 óráig sem élhet törvényenkivüli állapotban, mert vagy meghajlik a rend, a társadalom, a törvény hatalma j előtt, vagy 24 óra aiatt“tul van az ország határán. De sajnos, nálunk ezt keresztül vinni — úgy látszik — lehetetlen, mert a mi országunk határa messzebb van innen 24 óra járásnál s amellett a kóbor utonállók kitiltásával napi sajtónk bűnügyi krónikája is alighanem megszűnnék bünnügyi krónikás lenni. Pedig törölni kell kultur életünkből ezt a sötét foltot. Nemcsak a tisztességes élet biztonsága, be hazánk kül- ! föld előtti tekintélye is sürgetően köve- I teli azt. Engem gyermekkori emlékek fűznek India vad fiaihoz és mégis lelkem teljes gyűlöletével vetem meg őket; az állam csak távolról látja, 5 távolról ismeri ezt a haramia csapatot és mégis cdes fiaiul fogadja önön konkolyát. Ezen változtatni keli. Tes- j sék módot keresni a kérdés megöl- j dására, s ha ilyen nincs, az állam- kormánynak a legvégső esettől sem ! szabad visszariadni, meg kei] találni azt az utat, mely 24 óra alatt a határhoz vezet. Ezt komolyan követeli egy egészséges társadalom és komolyan követeli a kultúra, Ma és minden este a „KIS PIPA“ vendéglőben Belépti-űij nincs I Gazdaság köréből. A baromfi nevelés. Sok gondot ad a jó háziasszonynak a korai baromfi ültetés. De aztán meg is van ám a jutalma fáradozásának, ha- azt előre látván, ügyesen és szakszerűen végzi. A baromfi udvaron először jelennek meg a szép arany szinü, sziszegő kis libácskák és csodálatosan hirtelen fel is nőnek, mint faiusi szójárással mondják csakhamar anyányiak lesznek, de csak szakszerű nevelés és etetés után. Kedvenc étele a kis libának, a finom apróra vágott és tengeri liszttel behintett csalán, amitől hihetetlenül gyorsan fejlődnek. de nem erősödnek. Ezért a gondos háziasszony ügyeljen arra, hogy kis libák tápláléka ne legyen egyoldalú. Mindig több és több legyen az apróra vágott csalánon a tengeri liszt és növésükhöz arányitva vízbe áztatott tengerivel etetendők, mert igy az köny- nyebben emészthető. Feltétlenül szükséges a libáknak a zöldülő fiatal gyepen való legeltetés, de jól meg kell vizsgálni a legelőül szánt helyet, hogy nem-e terem az bürköt is, mert ettől egyszeri jóilakás után elpusztulnak. Azután következnek a kis rucák. Ezek nem annyira kényesek, mint a libák, mert bármilyen eledellel beérik, ha van elegendő vizük, ahol egész nap fürödhetnek. Vigyázni kell“ azonban, hogy a csalékony tavaszi napfény által melegített vízbe meg ne hűljenek, mert ez esetben összehúzza őket a görcs és egymásután hullanak el. Ajánlatos langyos vízzel telt teknőbe rakni őket, s igy nem félhetünk a katasztróVágyak. Te virágként fakadozó csókba . . . Temeted a vágyad, S szemeidoek sötét üregéből Öröm könnye árad . . . — Én, ha titkon keresztül ölelnek Áz ábrándos hurok, Ráhajlok egy rongy papirfoszlányra Es csak irok . . . irok . . . 0 Tavaszi sorok Zöldéi újra az akácfa. Lelkemben is újra kikelet támad, Letépdeste róla a hajnalpir, A megkopott szennyes gúnyákat. Lettens, a mi rég nem voltam : Ábrándgyülölő, élői vágyás: Szivembe a jobb jövő sugara Mindig mélyebb, mélyeim gödröt ás. . . . S vájjon a tél jégleánya Nem lopódzik — e visza nyáron, Hogy letépje, ravasz, tolvaj módon Kötni — indult fehér virágom 1 ? . . , ! _____ Boross Sándor. Mikor elhagytalak. Mikor elhagytalak kis falu határa. I Éppen harangoztak : Ava Mariára. Egyre távolodtam, mindjobban tetőlled, Mig a kicsiny harang búcsúzóul zengett. I De ó tova tűntek a szép gyermek évek, j iá fakult lett halványult kis falu a képed, Csak a harangszódat feledni nem tudom, Édes lágy dallamát most is egyre hallom. Medák Ilona. Álom. Csöndes, hangtalan, néma éjjeken — Midő.i a szellő fuvalomra kél — Itt vagy velem. Mellettem ülsz, s amíg beszélsz velem Lenge termeted köré fonódik Erős kezem. Álmodunk együtt, kettesben tovább. Járjuk a boldogság nyomnélküli Rózsás útját. S midőn megjön az első napsugár : Eltűnsz, mint pára. Elröppensz mint a Szálló madár. Berki Géza Elvállal mindennemül L * Legfinomabb sző vetekből fpH pdp* írni Bikák FÉRFI SZABD. war polghri ruhákat pontos gyors elkészítését, ifi (emelet.) SZ ATMÁR, Deák-tér 7 ifi a legjutáayosibb árakban.
