Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)

1911-03-26 / 13. szám

XXXVlt évfolyam

13-ik szám.

Szatmár, I9U. márc. 26.

SZATMAR

(GAZDÁK LAPJA)

TÁRSADALMI-, GAZDASÁGI- ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP.

ELŐFIZETÉSI AF •

Helyben : '.üdéken .

Egész évre 4 kor. Ei* ész évre 6 kor.

Egyes szám ára IC fillér.

Uray Géza.

(K. J.) A rideg, a borzalmas, kegyetlen kaszás ismét aratott. Nem nézi a kort, a társadalmi állást, a rokon- szenvet, a ragaszkodást, a szeretetet, amelylyel valaki iránt viseltetünk, hanem tör, ront, rombol, végzi kínzó művészetét személyválogatás nélkül- Hisz még sajgó, tátongó a seb, amit Dr. Török István elrablásával ütött szivünkön ; még hallható a lelki fájdalmunkkal egyenlő nagyságban álló testi kínjaink közepeit fei-feitörő jajj-sóhajtásunk. — Még nézzük az embereket, akik között meg szokott fordulni, keressük a helyet, ahol szokott járni, ha vájjon nem-e pillantjuk meg véletlenül elvesztett kedvesünket ; azt a pótolhatlant, akibe vetett "bizalmunk sokkal többet használt sebünk gyógyítására, mint a valódi hatásos ir. Azt még nem felejtettük el és már újra, újból uj sebtől vérzik a régi fájdalomtól be sem heggedt szivünk.

I

Szerkesztőség és Kiadóhivatal:

Deák-tér 3. szám.

Varosunk rokonszenves és mindenkitől tisztelt alakját ragadta ei f. hó 20-án körünkből a halál. Amilyen

I _|_'j." !■-’ B.'"

M<

>id*nn«.n ű diisk a kiadéhiritatban fnotsndék. Megjelenik minden vasárnap.

lárd elv.ü, megdönthetien, tiszta, fényes jellemű apostolát vesziti el. — Uray Géza volt az, aki szóvál, tettel,

becsületes volt élete, oly szép volt halála. Nem is volt beteg. Nem szenvedett. Nem gyötörték a földi ki nők, hanem elaludt szépen, fájdalom nélkül.

Még halála előtti napon, mint a szatmári ref. egyház főgondnoka, egyházi ügyben tanácskozott és ő lett megbízva, hogy egy kölcsönfelvételi ügyben a következő napon a minisztériumban eljárjon. Ezt a megbízást azonban nem teljesíthette, mert elutazása napjának éjjelén erős köhögési roham fogta el ; felemelkedett ágyában, de hirtelen visszahanyatlott és megszűnt élni . . . Nemes lelke elszállt porhüvelyéből. — Megszűnt dobogni az a jóságos, kegyes szív, amelyet annyi sok nyomorban sínylődő szegény áldott és áld. —- Szív- i szélhüdés ölte meg.

Uray Géza halála súlyos vesztesége övéinek, de pótolhatatlan a függetlenségi pártnak, amely rövid idő alatt immár második lánglelkü, szi- ;

áldozatkészséggel mindig azon küz- I dők vezérfia volt, akik az elnyomottak ! védelmezésére és szent hazánk javának előmozdítására szentelik éjetüket.

I

Már nem látjuk többé örökké j mosolygó, kedves, bizalom gerjesztő arcát. Nem fordulhatunk hozzá bizalommal ügyes-bajos dolgainkban atyai tanácsért, de emléke örökké élni fog j közöttünk, s naponként fel-felküldjük hozzá fohászainkat oda, ahol tudjuk, hogy előbb elköltözött elvtársával i együtt félve őrködik szentséges szent elvei fölött.

Életrajza a következő :

Uray Géza 1844-bet. született Tyúkodon. — A vármegyénél 1867- ben tiszti ügyésszé választották, s e hivatalában 1872. január 1-ig működött a megyei törvényszéknél. Mikor pedig a közigazgatást és a törvénykezést elválasztották egymástól, ő kormány kinevezésétől íüggő hivatalt nem vállalt, hanem mint gyakorló

I

Magamról.

Üres a lelkem, mint az ág,

Melyről lehűlt, minden virág.

Szivem sivár, kihalt méhes,

Nincsen benne semmi édes.

És mégis várok nyárt, telet,

Hiszem : valaki majd szeret :

Talán szeret.

Boross Sándor.

Aki ismeri a nőket.

Irta : Berki Géza.

Mikor Kévés Miklós haza ment délutáni sétájából a maga Ízlésesen berendezett legény lakására, az Íróasztalán egy levelet talált. Ismeretlennek találta a borítékon lévő Írást. De a finom határozatlan vonalak elárulták, hogy az ismeretlen levélíró : nő.

Becsengette az inasát.

— Ki hozta ezt a levelet ?

Egy leány. Választ is kért, de a nagyságos ur nem volt idehaza.

— Nem mondta kitől jött?

Az inas diszkrét mosollyal felelt:

Az e fajta leányok az ilyen titkokat nem szokták elárulni.

Kévés türelmetlenül legyintett-kezével.

— Jól van. Elég. Elmehet . . . Azaz maradjon. Készítsen ruhát. Átöltözöm. Kocsit is hozasson. Aztán elmehet. Megértett ?

Csak azután fogott a levél olvasásába. Megszokta már, hogy naponta levelekkel zaklatták, hát nem sokat törődött vele. Jó- nevü írónak ismerték, s az asszonyok tucatszámra keresték fel leveleikkel, s szerelmükkel ostromolták..Ő aztán ezeken a leveleken keresztül bele tekintett a nők leikébe s azt hitte, hogy megismerte őket. Úgy irt rólluk, ahogy ezekből a levelekből ismerte őket. Kíméletlenül, tehette. Megvolt hozzá a jogcíme. Az a sok-sok banális levél, mind az ő igazát, bizonyította. De megerősítette a meggyőződését az «ok mindennapos kaland, a melynek hősei, mindinegannyiaB fanatikus irodalomkedvelő, és könnyüvérü asszonyok voltak.

Nem ismerte az Írást, hát az aláírást nézte. Tűnődve gondolkodott. Ennyi volt: „Kertiné11.

Ilyen nevű barátnője nem volt. Elolvasta hát a levelet, Rövid volt, de érthető. Ennyi:

„Uram ! Tegnap a jégpályán megismerkedtünk s ön a lakásomig kisért. Bünös- i nek érzem magam, mert bucsuzáskor megígértem Önnek, hogy ma délután a férjem távollétében fogadni fogom. Ma másként határoztam ; kérem ne jöjjön el. Kertiné“.

Mikor Kévés elolvasta a levelet, gondosan összehajtotta, a bele tette a borítékba. Aztán odadobta az asztalra az irathalmaz közé. Arckifejezése nem változott. A legtermészetesebb tekintettel bámult maga elé. Nem lepte meg a levél. Gondolta, hogy igy fog történni. Ismerte az asszonyokat. Megrettennek & legcsekélyebb vésztől is. De