Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)
1911-03-19 / 12. szám
XXXVH évfolyam 12-ik szám. Szatmár, 1911. márc. 19. SZATMAR (GAZDÁK LAPJA) TÁRSADALMI-, GAZDASÁGI- ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP. ELŐFIZETÉSI AB ; ! . Helyben: Vidéken: Szerkeszti_ -g és Kiadóhivatal: Egész évre 4 kor. Eltesz évre 6 kor. Deák-tér 3' szám. Egyes szám ára IO fillér. Mindenné ű dijak a kiadóhivatalbse fiseteodők- Megjelenik minden vasárnap.---------------------------------_> Ol vasóinkhoz. A kultúra, a fejlődés és haladás korszakát éljük. Századunkat méltán nevezik a gépek és papir századának Az emberi tudásvágy, a szellemi életnek szünet való előre csak előre törekvése, soha nem lankadó tevékenysége kutatni, megismerni a természet meg kifürkészetlen titkait, újabb és újabb problémák megoldása és a létért való örökös küzdelem napról napra uj ideákat szülnek. De nem csak az ipar, a technika és természet világában találkozunk rohamos fejlődéssel. A kultúra terén is hatalmas arányokat öltött a haladás. Még nem régen az ország lakosságának 60 “/"-a volt írástudatlan, s ma már alig 25 u0 az írni olvasni nem tudók száma. Ez a jelenség az iskolán kívül élénken illusztrálja a sajtó és az irodalom szerepét a század történetében. Ma már az újság nem fényüzesi cikk, mint volt régen, hanem egy szükséges kisegítő tanító, szórakoztató eszköz. Újságolvasás nélkül kultur embert ma el sem képzelhetünk. A napi munkában, az élettel való örökös tülekedésben kifáradt ember alig ér rá a napi események, a naponként megújuló társadalmi, közgazda- sági és legtöbbször sajat énjét közelebbről érdeklő mozzanatok olvasására. De egy egész heti munka után a pihenésre szentelt napon szükségét érzi annak, hogy újságot vegyen kezébe, hogy tájékozást nyerjen az elmúlt hét eseményeiről és szükséges, hogy munkában elpetyhüdt idegeit a lélek táplálékával üdítse. A „Szatmár“ is e célt szolgálván, a mai naptól kezdve az eddiginél jóval nagyobb tartalommal fog megjelenni. Amidőn ezen elhatározásunkat olvasó közönségünknek tudomására hozzuk, szükségesnek tarijfrk megemlíteni azt is, hogy az utóbbi napokban lapunk beléletében is változás állott be, amennyiben a „Szatmár“ szerkesztősége a mai nappal változott. Minthogy sikerült városunk ismert publicistái közül nehányat munka társakul megnyernünk, igyekezni fogunk, hogy a mai kor színvonalán álló tartalmas és a közönség igényeit kielégtő lapot nyújtani olvasóinknak. * Hisszük, hogy a szilárd bizalom, mely- lyel az olvasó közönség lapunkat eddig is támogatta, a jövőben sem fog vál- j tozni és reméljük, hogy nehéz munkánkat siker fogja koronázni. Lapunk négy évtizedes múltja elég biztosíték arra, hogy úgy, mint eddig,, ezután is a puritán igazság szolgálatában fog állani. Szilárd törekvésünk lesz megtalálni és követni azt az utat, mellyel olvasóink jóindulatát kiérdemeljük. — A társadalmi kérdések helyes megvilágítása, irodalmi termékek közlése, gazdasági kérdések megvitatása, megbízható hírszolgálat, a nevezetesebb világi események regisztrálása lesz programunk. —- Olyan programúi, melynek van létjogosultsága. — -Topunk mindig törli ellenül kitartott ezen elvek mellett s ezután sem fog letérni a helyes útról. A „Szatmár“ mint eddig, hetenkint egyszer jelenik meg, s dacára a bő tartalomnak, — az eddigi előfizetési összegjnem fog változni. Főtörekvésünk lesz minél többet s jobbat nyújtani. Lapunkat be akarjuk vezetni a vármegye minden községébe s ezért éber Utón. Alkonyi szellő simítja lágyan Bánatos, borús arcomat; Megyek az utón, s egy régi vágyam Szivemben újra hangot ad. S lassan e vágynak zokogó húrja Rezgésbe hajtja lelkemet, S mikéntha látnám: egy asszony újra Lesújtón int, — hogy nem szeret! Itt lent az érzés lobogó lángja Csapkodja szivem roncsait; Tőrét, a Végzet szivembe vágja, S pusztulni, veszni megtanít. Es amig járom perzselő lázzal E búval lejárt rósz utat . . . Valahol messze ujjong a nászdal: Egy sáppadt asszony most mulat. sasi Nagy Lajos. Az első tavasz. (Egy államférfi hagyatékából) Emlékszel-e ? . .. Tavasz volt akkor is, mosolygó, napsütéses tavasz. Virágillattól volt illatos a rét. A kis erdő csupasz ágai rügyezni, levelezni kezdtek. S a gályák között dalos madárkák énekszóval hirdették a tavasz érkezését. Zöldéit, illatozott a rét, uj köntöst cserélt az anyaföld. A természet ébredni kezdett. Május volt . . . S a rügyező lombok alatt, virágillattól üde levegőben, hallgatva a madarak csicsergését, a frissen sarjadzó füvek fölött kart- ; karba öltve ketten jártunk. Te a nyíló rózsabimbó, s én az ábrándos ifjú. A reggeli fuvalom lenge szellője a m fürteinkbe kapaszkodtak elsőnek; s a lenyugvó égi bolygó mi ránk vetette utolsó sugarát. A mi nevetésünktől volt hangos az erdő, ami daliunktól visszhangzott a bérc. Jártuk a boldogság nyomnélküli utait. Úgy éreztük, hogy értünk mosolyog le a nap, nekünk nyitik a virág, nekünk csicsereg a párját hívogató dalos csalogány. Kég volt, — nagyon rég; emlékszeme ? Ott sétáltunk a csobogó patak partján, a keskeny levelű fűzfák között. Te virágot kerestél, én pedig a szúrós bokrok között szamócát. Puha kezedben bokrétát tartogattál, s én a meredek partról szamócával etettelek. Aztán tovább mentünk. Egy bokor alján érett bogyót találtál. Mohón nyúltál utánna, s egy tövis megszurta gyönge uj- jaidat. Fehér zsebkendőmet reá kötöttem vékony újadra, S mikor levettem — oh hamar meggyógyult — egy kis piros folt maradt a zsebkendőm fehér mezejében. Aztán leültünk egy terebélyes fa alá. Kavicsokat dobtunk a patakba, s hallgattuk a kavics nyomán hallatszó vizcsobogást. A patak túlsó partján munkások dolgoztak.
