Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)
1911-03-19 / 12. szám
2 S Z AT M A R március 19, figyelemmel fogjuk kisérni azok életét, hogy hü szószólói lehessünk megyénk érdekeinek. Bizalommal tekintünk a jövőbe, Tudjuk, hogy szükség van lapunkra, s hisszük, hogy nem végzünk feles- j leges munkát. Mielőtt útjára inditanók lapunkat. ' azon hazafias kéréssel járulunk olva- : sóink elé, hogy előfizetésükkel s lapunk terjesztésével legyenek segítségünkre, abban a munkában, amelyre válalkoztunk. A „Szatmár“ szerkesztősége. Színház. Vasárnap d. u. az Obsitost adták mér- .sékelt helyárakkal. Káldorral a címszerep- i ben. A fő női szerepet, Piroskát ezúttal Pongrác Matild adta. Igyekezettel játszott, j de alakítása messze mögötte maradt szerep eddigi kreálójának játékától. Matray túlzásokkal, de hatásosan játszott. Dénes Ella, mint mindig, szépen énekelt s érzéssel ala- j kitott. Az előadáson küiömben meglátszott : a vasárnap délutáni hangulat. Este a Hercegkisasszonyt ismételték j meg a ismert szereposztásban. Az előadás megfelelő volt. Kaldor rekedtségét Komá- j romi szép éneke kárpótolta. Jól énekelt j Burányi, Dénes, s jói játszott Szende. Hétfőn a Gyermekasszonyt ismételték mérsékelt helyárakkal félház előtt. A gyér számú közönség jól mulatott az előadás alatt. Ami legfőképen Sipos és Herceg érdeme, j Sipos a molnár inas, Herceg a plébános ; szerepéből csinált sikerült alakítást. Komá- j romi és Szende énekét a közönség számos j tapssal honorálta. Jól játszott Horváth •Denke, Káldor. Kedden a Postásfiu és a húga enekes j bohózatot elevenítették fel. A darab túlságosan ismert volta dacára is ért el némi sikert, ami a szereplők érdeme. A két fő szerepben Komáromy és Heltai nyújtottak kiválót. Komáromy szépen énekelt s ügyesen játszott. Kiváló volt Mátray (Pityke Pál), jól játszottak Hereegh, ifj. Bagi és Hercegné. Szerdán délután ünpepi díszelőadásul s ifjúsági előadásul Ocskay brigadérost játszották. Este Rákosi és Beötlii alkalmi darabját az Aranylakodalmat adták. Mindkét előadást megelőzte Mátray Lajos főgmn. tanár „Szabadság ünnepén“ című több képből álló alkalmi darabja. Az érzéssel összeállított s megrajzolt jelenetek tetszettek. Az esteli előadáson a szereplők igyekeztek az est fényéhez méltóan játszani. Vidor a Koltai ezredes, Zöldy Vilma az ezredesné felesége szerepéből csinált kabinet alakítást. Szép sikere volt Mátraynak (Krausz bácsi)Deltáinak (Mikulák Janó) Hercegnének (Katalin) és Síposnak egy lengyel ifjú szerepében. Földes Imre „Kuruzslőját“ adtaa színtársulat csütörtökön. A címszerepet Vidor játszotta sok átérzéssel, és sok művészettel. Czakó Miczi játéka a művésznő finom érzékéről tesz bizonyságot. Említésre méltók ifj. Bagi. Herceg és Zöldi Viima. Az előadást kevesen nézték végig. Komlóssy Emma a budapesti Népszínház volt tagja pénteken Strausz operettjében a Böregórben kezdte meg 3 estére tervezett vendégjátékát. A művésznő kedves megjelenése, pajzán játéka, s tisztán csengő gyönyörű hangja teljesen megnyerte a közönség tetszését. Meiette hozzájárultak az ösz- • játékhoz Mátray, Herceg, Heltai. Dénes Ella kitűnő koloratur hangja is hatásosan érvényesült. (b.) Heti műsor: Vasárnap d. u. tizenötödször „Cigány szerelem. Este Komlóssy Emma búcsú felléptéül „Varázskeringő Operette. Hétfőn újdonság harmadszor a „Buri- dán szamara“ bohózat. i I | J 1 Kedden „Heidelberg! diákélet“. Szerdán „Tiszturak a zárdában Operette, Gsütörtökön újdonság itt először „A medikus“ Bródy Sándor szenzációs életképe. Pénteken másodszor „A medikus“ Szombaton harmadszor „A medikus“. Vasárnap délután „Az aranylakadalom“ Rákosy Viktor és Beöthy László színmüve este „Kolumbusz báró“ újdonság. Maés minden este a JíIS PIPA“ vendéglőben Beiépti-aij nincs 1 HÍREK. Karcolatok. „Nem úgy van már, mint volt régen.“ Nem lobog ma már olyan vakító fénnyel a hazaszeretet szent lángja. Alig-alig pislog. Néha-néha fellobban egy pillanatra. Azután újra pislogni kezd. Mig egyszer végkép kialszik. A közönséges ember mindennapos küzdelme az élettel, haláltusája a végzettel, verejtékezese a kenyérért, fásulttá teszi az emberi lelket. Nem ér reá leróni a kegyelete adóját, a múlt idők nagy fiai, dicsőséges cselekedetei iránt. De meg nem is tudja mirdenik e nap történeti jelentőségét. Az a pár frázisos mondat, amelyet az iskola faKardos kalapja tartós! ...."""'MMH... ■■"■ ■■■■ ' ■■■■■■■" I-".—^ Hallgattuk a mezei munkásak egyszerű énekét. Szépnek találtuk s természetesnek. S mikor leszált az alkonyat, együttmentünk haza. Egyik kezedben könnyű egyszerű kalapodat s kötött sáladat tartottad, A másik kezeddel bele kapaszkodtál a karomba. Egyenes, felemelt fővel jártunk, s tekintetünkkel a pirosló égalját néztük. Nem törődtünk azzal, hogy cipőinket nedvessé teszi a fűre lerakodott harmat. Gondtalanok voltunk s boldogok. — Emlékszel-e ? . . . • Aztán elmúlt a tavasz, elmúlt a nyár s komor, borongós hangulatával beköszöntött az elmúlás néma szimbóluma: az ősz. De nemcsak a természetbe*, a réten, az erdőben uralkodott őszi hangulat, eljutott hideg lehelletével a mi boldogságunk hajlékába is. Nemcsak a fák leveleit dermesztette meg az ősz komor szele, a mi lelkünk virágának szirmait sem kímélte. Hirtelen jött s időnk sem volt védekezni ellene. Beteg lett az anyám. Én gyermeki kegyelettel, aggódó szeretettel siettem betegágyához. Megakartám gyógyítania mosolyommal, felakartam vidítani a nevetésemmel, megakartam könnyíteni a fájdalmát gyöngéd cirógatásaimmal. Hiszen talán mindennél jobban szerettem az anyámat. Ő megértett engem, megértette a lelkemet. Ismerte vágyaimat törekvéseimet. Ő tisztában volt velem, ő azt is tudta, mi voltál Te nekem. Te, aki szebbé, ragyogóbbá varázsoltad a messze idegenből hozzátok szakadt ifjúnak az életét. Aki elfeledtette velem azokat az égő sebeket, amelyek a meg nem értés nyomán fakadoztak, ifjúi lelkemben. Ti ketten, te meg az édes anyám megértettetek engem. Tél jött, ködös párás levegőjével. Meg bohókás örömeivel. Én csak a' ködöt, a párát éreztem. Hiányzott valaki, aki üdévé tette volna a nehéz levegőt. Aztán elmúlt az is. Újra zöldelni kezdett a mező. Már azt hittem, hogy a tavasz enyhítő, gyógyító I varázs erőt, életet önt anyám tagjaiba. Már azt hittem, hogy visszakapjuk őt az életek. Csalódtam. A napsugarakkal nem tért vissza az élet. Elvesztettem az egyedülit, aki rajtad kívül megértett. Aki szerető gondoskodásával, gyöngéd anyai szereiével célomhoz segített volna. Magamra hagyott. Rövid {ideig bánatomnak, szomorúságomnak éltem. Kedvetlenül bolyongtam naphosszat egymagámban. Nen élveztem a tavasz gyönyöreit. Nem vettem észre, hogy újra tavasz van, hogy itt van újra a kikelet, hogy itt a május... Aztán rohantam hozzád. Hozzád, aki még megmaradtál a számomra. Aki vigasztalhatott volna. Aki pétolta volna a veszteséget. Tiszta, őszinte, égő szerelemmel siettem hozzád. Epedő vágygyal, meleg, vágyakozó érzettel , . . Hidegén fogadtál. Arcodon a szelíd vonalakat, fagyes Hyugalon* váltotta fel. Kimért voltál s tartézkodó. Nem olyan mint azelőtt nem is olyan régen. Egy idegen leányt véltem találni nállatok. Elvállal mindennemű^ CSAPÓ LAJOS war papi munkák j férfi szabó. pontos gyors elkészítését, $ (emelet.) SZATMÁR, Deák-tér 7 i Legfinomabb szövetekből ij ..........— Részit Ij ! polgári ruhákat $ a legjutányosabb árakban.
