Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-25 / 52. szám
XXXV! évfolyam 52-ik szám. Szatmár, Í9I0. dec. 25. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP. ELŐFIZETÉSI AB : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. : Egyes szám ára IO fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal; Deák-tér 3. szám. Mindeniii,n ű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. A karácsonyi szózat. „Dicsősség a inagasságos meny- nyekben az Istennek és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat :•!“ Ezt a szózatot hallották egykor a betlehemi pásztorok, mikor az IJrnak angyala megjelenté nekik a Krisztus születését s elindulának ót megkeresni. S ez a szózat azóta minden évben fel-fel- csendül a beresztyénség karácsony ünnepén millió és millió ajakról, hirdetve a a Krisztus születésének, fóidrejövetelé- nek célját, amely nem volt egyébb, mint az Isten dicsőségének, a földön való békességnek és az emberekhez való jóakaratnak kinyilatkoztatása. Ezeknek a megvalósításán munkál az általa alapított keresztyénség immár majdnem kétezer éve. S ha az eredményt vizsgáljuk, szomorúan kell elismernünk. hogy bizony még nagyon távol van a kitűzött céltól, annak elérésétől. Oh mert az Isten dicsősségé- I nek magokban való megjelentésére oly | keveset adnak még ina is az emberek. Káromolni szokták az ő nevét, de magasztalni és dicsőíteni annál kevésbé, A keresztyén vallás, melynek célja az i Isten akarata szerint való élet, oly j közönyös dolog az emberek előtt. Eb- I * ben rejlik aztán a magyarázata annak, | hogy a legtöbb ember életében min- j I den feltalálható, csak az Istennek való j | szolgálat nem. Van ugyan a inai em- j beruek is Istene, akinek szolgál, csak- j hogy ez nem a Jézus által megismer- •tetett lelki valóság, bánéra egy hitvány | anyag —- a pénz. A mai embernek ez az Istene. Ennek szolgál és ezt di- : csőiti. Ezért képes feláldozni becsületet, tisztességet, mindent. Oh ezért van [ még messze, nagyon mbssze a céltól, melyet a ma született Jézus kitűzött elébe. S ha a békességet keressük az j emberek között, mennyire eredménytelen fáradozásunk, mert azt nem t,alakiunk vagy csak- nagy uí ritkán. Hanem i viszályt, egyenetlenséget, civakodást és ' gvülölséget azt találunk bőven úgy az egyesek, mint a nemzetek életében. — Avagy kérdem békesség az, mikor a gyermek képes megölni édes atyját, a testvér testvérét csak azért, hogy előbb hozzá jusson az örökséghez, vagy hogy minél többet kapjon abból ? ! Békesség az, mikor az emberek hirdetik fennhangon az egyenlőség, testvériség és szabadság igéit, de azért mindig arra törekesznek, hogy minél szilárdabbá tegyék azokat a válaszfalakat, melyek a faji, társadalmi és vallási külömbségek fundamentomán emelkednek ? ! Békesség az, hogy a királyok és császárok — mintha megértették volna az isteni szózatot és követnék azt — megtartják a világbéke konferenciákat, meg is kötik egymás közt a békét, de azért otthon raindenik fegyveres erejének megszilárdítására fordítja legfőbb gondját, nem pedig a békesség szellemének és a közjólémek ápolására ? ! Bizony csak olyan fegyveres béke ez, mely alatt csuda kogy össze nem ropoan a világ. — Es az emberekhez való jóakarat vájjon meg van-é az emberekben ? Oh a hol nincs béke, nincs ott jóakarat sem egymás iránt. Ennek igazolására elég rámutatni arra az elkeseredett küzdelemre, melyet ma is folytat a gazdag a szegénynyel, az erős az erőtlennel, a tudós a tudatlannal s elég látni, mint nyomja el könyörtelenül egyik a másikat, ahelyett, hogy segiAz uj messiás. Irta: Berki Géza. A nagy teremben, — ahol a XX. század apostola, az uj messiás fogja tartani egyetlen szabad előadását a vallási életről, a í vallási élet elfajulásairól, az evangyéliumi örök igazságról, — már nagy számban gyülekeztek a hallgatók. Nagynevű állam- | férfiak, írók, művészek, — előkelő megjelenésű főúri hölgyek, szinte testvéri vonzalommal látszottak elhelyezkedni a kevésbé előkelő megjelenésű embertársaik mellett, j így látszott, mintha a nagy egyházi férfiú í jötte ledöntötte volna azokat a válaszfalakat, ! amelyeket közzéjük a társadalmi rend, s bal^a előítélet épített. Mintha az a változatos j nagy tömeg egy közös hit zászlaja alatt, egy célért küzdve, egy ideáért lelkesedve belátta volna, hogy őket tesvéri kapocs fűzi egymáshoz, mintha érezte volna, hogy az érzelem közösség természetszerűleg magával hozza a társadalmi korlátok megdöntését. Az apostol megjelenése hihetelen lelkesedést váltott ki a tömegből. A lelkesedés| bői azt lehetett érezni, hogy ez a tömeg | egy megváltót vár ebben a szürke megjele- I nésü, igénytelen termetű emberben. Az volt | látható, hogy ez a tömeg megundorodott a I vallási élet fertőjétől s megakar tisztulni. A tömeg feszült érdeklődéssel leste az apostol minden mozdulatát. Az a nemes egyszerűség, az a tiszta, nyílt őszinte arc tiszteletet, ragaszkodást váltott ki a hallgatókból. Némán, visszafojtott lélekzettel várta a tömeg az apostoli tanításokat. És az apostol beszélni kezdett. Halkan, szárazon minden póz, minden erőltetettség nélkül. Hangjából azért melegség meggyőződés zsongott a fülekbe. Vontatottan beszélt. A régi népek, ókori embertörzsek vallási szokásait, vallási ceremóniáit magyarázta. A pogány nép.ek bálvány úuádásairól tartott szemléltető előadást. Színtelen, fásult hangmodorban. S az a tömeg, amelyik egy nagyszerű érdekességet, szinte látványosságot várt ez ember megjelenésétől, már már kezdett zúgolódni. A tömeg kíváncsisága nem nyert kielégítést, Az elégtiletlenség kezdett testet { ölteni. Az apostol pedig csak beszélt tovább. A pogányság és a keresztyénség közötti külömbséget taglalta. S mennél jobban beszélt, mentői inkább mélyedt bele az eszmék megvilágításába, akként változott át lénye Az az igénytelen termet szinte megnövekedett, az a sápadt fakó arc kipirult s azok a szelidkék szemek lángot löveltek. Hangja érces, színes lett, melynek lágy, dalamos muzsikája megremegteté a lélek húrjait. A szív hangjain, az érzelem muzsikáján szóllott. S a már-már türelmét vesztett tömeg ismét áhítattal leste az igéket. Az elégület- lenséget türelmetlenséget rajongó tisztelet, lelkesedés váltotta fel. ügy látszott, mintha a szivből jött hangok megtalálták volna az utat a hallgatók szivéhez. Az apostol a vallási életben találkozó testvéri kapocsról, s szeretettől beszélt. Az embertársi ragaszkodásról. Az önzés nélkül való emberbaráti s felebaráti szeretetről. Az embereknek az Isten előtti egyenlőségéről, s a halátbani egyesülésről. S hangja remegett. Szemei csodálatos m _______
