Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-25 / 52. szám
2 S Z A T M A R decz. 25. tene rajta. Elég meg hallani az elnyomottak keserű sóhaját, hogy belássuk: nincs itt még ma sem jó akarat az emberekhez. Épen ezért csak hadd hangozzék még mindig az a karácsonyi szózat „dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, e földön békesség és az emberekhez jóakarat“, hadd hangozzék mind addig, mig csak mindenki meg nem hallja, meg nem érti és a szerint nem igyekszik élni ! Hadd hangozzék épen ma Krisztus születése ünnepén, ki nemes példájával meg is mutatta nekünk, miképpen tölthetjük be azt, miképpen élhetünk Isten dicsőségére, felebarátaink javára és a magunk idves- ségére. BKardos kalapja tartós ! Színház. Hétfőn este Csákó és Kalap kitűnő előadását telt ház nézte végig. Az összes szereplők kivétel nélkül jól játszottak. Ugyancsak jó előadásban került színre kedden este az Obsitos. Az uj baritonistának kellett volna bemutatkoznia ez este, do lekésett és igy Kaldor ugrott be a címszerepbe. Nem tudjuk, milyen lehet az uj baritonista, de meg kel! vallanunk, hogy csöp pet sem sajnáltuk elmaradását, mert Kál- dor kitűnő játéka és szokatlanul jó éneke teljesen kárpótolt bennünket. — Dénes Ella a nagyasszony szerepében, továbbá a Billa- Mátrai-Heltai triász kitűnő volt. Csütörtökön „Buridán szamara“ ment premierben telt ház előtt. Bohózat. Voltaképpen utópisztikus társadalmi rajz, a hol a férj bevezeti szeretőjét felesége szalonjába és különösebb emóció nélkül élnek együtt - hárman. Fejtetőre állított helyzetek nem kergetik ugyan egymást, amint a darab vállfája talán megengedné, de a jellemből fakadó komikum állandó derültség- j ben tartja a közönséget. Már pedig, ha a I publikum mulat, a szerzők jól érzik magú- ; kát. Annál bautébb a második felvonásban J Georgesnek ingben való szaladgálása., amely | ! Ízléstelenséget nem is lehetett mindeu dis- j i sonancia nélkül a természetes helyzetek j keretébe bel íiileszteni. CLudalatos, hogy e bohózat felett. ! i gondolkodunk. Gondolkodunk és megértjük j I Lucien de Versannat (Vidor), mert ő tnü- ! j vész, — a haza-éle1 művésze, — no meg ! j nem is szerelmes sem a feleségébe sem a • I szeretőjébe, de végtelen gyengédséget érez ! ; mindkettőjük iránt. Michelinét (Horváth ! Lenke), a gyámieányál szánalomból fakadó ; j szeretettel veszi körül és boldoggá akarja I tenni. Nehéz feladat, mert a, művé- zieikü, : természetimádó Micheliné, aki gúnyolódó 1 j természetével sehogy sím tud. ille ve nem akar hozzáalkalmazkodni a szalon élet , konvenciós simaságához,— Georgesb i (Sipos) i az asszonyok „ke íves barátjába“ szerelmes, a ki csak sok kacagtató jelenet után ís- i merte fel, hogy az ő igazi boldogsága I ! Micheliné mellett van. Talán perfid állítás, ha azt. mondjuk, j 1 hogy ismerjük az asszonyokat. Lucien azon- ! ban szellemes csevegéssel meggyőz ezen állításáról. Életfilosofiájának morálját pedig i nem kutatjuk, hanem elfogadjuk. A darab [bét fő női szerepe Hoiváth j i Lenke és Zöldi Vilma (Vivette) vállain j nyugodott. Horváth Lenkét illeti a siker j ! legnagyobb része. Játékát ogy szóval ' jellemezhetjük legigazabban, — elragadó ; volt, és ezzel sokkal többet mondunk annál, j hogy a művészet és báj jellemezték a já- j tékát. Pazarul bánt velük, de teheti, mert j telik. Zöldi egy kokott szerepében a legőszintébb elismerést érdemelte ki. „Még 1 komprommittálja magát“, mondta egy bá- mulója.JÉs ez az igazi művészet, mert a színpadról fő az illúzió. Saary Margit a non salansz előkelő asszonyt a leghívebben mutatta be. Művészi erejét a társalgásban csillogtatta. Mindig úgy érttette meg magát, a hogy érzett es gondolkodott.. Ez az előadás művészete Pongrácz Midiid bajos é.s szép volt. Vidor a blazirt de nem unott Lucient ragyogó bonhomiával adta. Sipos jóízű voit és természetes. Soha sem felejtettük el, hogy az asszonyok „kedves barátját“, a z.sur fiút látjuk. A kisebb szerepekben elegáns volt Vájná é.s a többiek is csak segítették a szerzők diadal szekerét tolni. i. Karácsonyi csillag... Karácsonyi csillag! béke követe, Figyel-e rád minden lélek, követ-e ? Vagy pedig csak a magasban ott ragyogsz, Nem néznek rád sem kicsinyek, sem nagyok ? Szeretetnek szent jelvénye, szép csillag! Lélek-egén rég feltűntél, rég virradt, Mégis azért kisért sötét éjszaka, A kevélység felhőt borit a napra ... Reménységnek tündér álma, szabadság! A szolgaság járma mért vet árnyat rád ? Testvériség uralomra mikor jut, Öröm fénye mikor váltja a borút? ... Eltűnődöm s fájdalom dúl lelkemben, A Megváltót ott látom a kereszten, „Feszítsd rneg“-et kiált most is sok ajak, A gyémántot elfedi a sok salak . ,. Az érdemet megnecsülni nem erény, Könyök harcban nem nyer babért a szerény, Ki testvérét a porba letiporja, Arra száll ma a dicsősség himpora . , . fényben ragyogtak. Arcáról bár tűzben égett, : szelídség, jóság sugárzott le. Arca szinte átszellemült. Feje fölött látni vélték a glóriát. Beszédében annyi meggyőző érv, hangjában annyi melegség, őszinteség, szemeben annyi jóság, szelíd érzés rezgett, hogy a tömeg megbüvöltea, elhaló lélekzettel égő szemekkel, lázas arccal, epedő mohósággal leste a krisztusi tanításokat. A nyugodt, vértelen arcok kipirultak, a szemek, mint türkisz ragyogtak — villámlottak. A tömeg lelkesedése folyton növekedett. Már . . . már a rajongó tömeg odarohant a szónoki emelvényhez, hogy ruháját érinthesse az újkori messiásnak. Már . . . már a lelkes tömeg ruháját csókolta az Isteni tanok hirdetőjének. De az apostol megváltoztatta beszédének irányát. Az előbbi szeretet, — amely hangjából áradt — mintha most keserűség, nemes harag, az emberi gyarlóság felett érzett szent fájdalom váltotta volna fel. Tompán érctelenül [hangzottak a nagy teremben a feddések, s óvások, melyek az egyház férfiú ajkáról elhangzottak. Mert az apostol vádolt. Vádolta az egyház vezetőit, elöljáróit, kárhoztatta a hiveket, amiért az evangyéliumi örök igazság helyett az emberi gyarlóságok, léhaságok s gonoszságoknak adtak men- helyet lelkűkben, s az Isten igéi helyett a trágárságok, fajtalanságok terjesztőivé lettek, amiért az Istenség imádata helyett az emberi gyarlóságoknak faragtak bálványt s annak hódoltak. Példákkal . . . esetekkel illusztrálta a bűnt, a fertőt, a melybe sodortattak, Kíméletlenül ostorozta a hibákat. Biztos, nyugodt lélekkel mutatott reá a hibákra a bűnökre. A tömeg meglepetve, megdöbbenve bámult maga elé. Majd kérdőleg tekintettek egymásra. Szemükből szinte kiviláglott a csodálkozás, a meglepetés. Nem tudták, talán nem is akarták elhinni, hogy egy embernek legyen annyi bátorsága, hogy a szemünkbe merje mondani azokat a hibákat, amelyeket elkövettek. Nem akarták hinni, hogy az emberi gyarlóságok felett érzett mély keserűség váltotta ki az apostolból e merész szavakat . . . Most látszott csak, azokból a hideg, merev arcokból, — hogy az a lelkes tömeg, az a rajongó hallgatóság, amely szinte vállaira emelte az egyház egyszerű apostolát, csupán a hangulatok emelő hatása alatt állott akkor, amidőn leikesédének ily módon adott megnyilatkozást. Egy hangulatokra épitett vár volt az, amely kivan téve a változó viszonyok szeszéjeinek. Most látszott csak, hogy az a testvér szeretet, az a nemes vonzalom, amely a hallgatókon uralkodni látszott szintén nem volt egyéb, mint az emberi lélek egy pillanatnyi felbuzdulása, a szívnek magába szállása. Némelyeknél álarcz volt, amellyel a világ szemébe akarták hinteni a port, mutatván az embertársi szeretet magasztos cselekedetét. A lepel alól, amely eltakarta ez emberi gyarlóságokat, szinte rikitva tűnt elő a szürkeség, ! a rideg valóság. Most, amikor az apostol szinte kihívó | merészséggel mondta szemükbe gyarlóságaElvállal mindennemű^ papi munkák CSAPÓ LAJOS ill Legfinomabb szövetekből 1 -------- készít — FÉ RFI SZABÓ. polgári ruhákat pontos gyors elkészítését. $ (emelet.) SZATMÁR, Deák-tér 7 ifi a legjutányosabb árakban.
