Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-27 / 48. szám
XXXVi évfolyam nov. 27 zarn Mindennrnm dijak a kiadóhivatalban fisetendők. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Deák-tér 3. szám. Helyben : Egész évre 4 kor Vidéken : Egész évre 6 kor. Egyes szám ára iO fillér. Választás napján. A megüresedett huszonegy bizottsági tagsági állásra hatvanöt ember pályázik, kiket részben jelöltek, és akik nagyobb részben önjelöltek magukat. Ebből a nagy számból, látható, hogy erős küzdelem lesz a jelöltek között. Felfognak vonulni az Összes pártok és összes jó barátok, hogy diadalra vigyék jelöltjeik nevét. Betetőzése lesz ez a nap a három hét óta tartó szakadatlan korteskedéseknek. Régen nem volt ugyanis olyan nagy harc a jelöltek között, mint a mostani választás előtt. Akár csak az országgyűlési képviselő választások előtt, úgy folyt a mfinka némelyik jelölt, vagy önjelölt érdekében. Akcióba léptek az összes jóbaráíok, az összes lekötelezettek, az egész família, hogy hangulatot keltsenek. A „szervező bizottság“-ok, a „több polgár“-ok igyekeztek beiebeszélni a választópolgárokba az ő jelöltjüket. Némelyik jelölt lakásán éjszakákon át folytak az értekezletek, mások érdekében pedig a bor a korcsmákban. Csak egy dolog hiányzott a választást megelőző harcból, mely pedig ugyancsak számottevő az eredményre nézve. Ez a polgárok önzetlen bizalma, Az az önzetlen bizalom, melynek csak a njai napon kell megnyilatkoznia, hogy diadalra vigye azok nevét, kik nem hiúságból, hanem azért akarnak bemenni a városi közgyűlésbe, hogy ott a polgárok javára dolgozzanak. Mint már számtalanszor, úgy most is figyelmeztetjük a választókat, hogy ne üljön fel az < egyes jelöltek üres Ígéreteinek és csábos szavainak, hanem adják szavazatukat azokra, kik eddigi működésükkel is rászolgáltak arra, hogy városunk életében vezető szerepet vihessenek. Legyen az az illető bármilyen politikai pártállásu, avagy a társadalom bármely rétegéből vaib, a fő, hogy meglegyen benne az erkölcsi biztosíték ! arra, hogy nem hagyja cserben a polgárok ügyét. Ha olyan embereket választunk, kik kötelességük tudatában hiven teljesitik feladatukat, nem lesz majd példa a jövőben arra, hogy egy városi közgyűlésen 7 bizottsági tag jelenjen meg, Jó eredményt csak akkor várhatunk, ha az összes polgárok leadják szavazataikat az érdemesek mellett és nem I hagyják át a teret az önjelöltek bará | tainak és csekély számú mindenféle eszközzel összeverbuvált híveinek. Kardos kalapja tartós! Rendőrszeilem. Forr, lázong, panaszkodik és zokog ebben az országban, akinek Fortuna istenasszony nem mosolygott már a bölcsőjére, vagy később tanúsította kegyes pártfogását. Két kéz munkája kevés, a lázasan tulcsigázott agyvelő tevékenysége nem produkálhat annyit, amennyi a megélhetéshez szükséges. Látjuk a kiválasztottakat, amint duslakodnak a fényűzés faífineriájával összeválogatott nyalánk- i Ságokban, melyek alatt asztaluk roska- : dozik s amint a gobelinekkel tele termekből rávetjük tekintetünket az utcára látjuk a meztelen nyomort, amint égbekiáltó jajveszékeléssel keresi az előle bujdosó igazságot, a munka révén való megélés lehetősége, a kongó gyomor csillapítását vagy — megcsalását. Mert a szegény ember megcsalja a gyomrát. A viszonyok megtanították rá s ma már a gyomor [megcsalása valóságos művészetté fajult, amelyben a munkás, akár kézzel, akár fejjel dolSósné. Irta: Berki Géza. Sósáé, a kövét kés, gömbölyded asszony, erősen, szinte ösztönszerüieg belekarolt az ura karjába. Szótlanul elmélázva haladtak egymás mellett. Sós, — az öregedő, hajlott termetű nagykereskedő, valami ujab üzletibefektetésen elmélkedett, amelyből majd képes lessz fedezni a háztartás súlyos gondjait, no meg a felesége költséges paszióit. Az asszony is elmélázva, szótlanul haladt az ura mellett. Csúf, esős őszi este volt. Az utcák néptelenek, unalmasak. Az eső lassan permetezett. Az emberek is akik elvétve elsiettek mellettük, olyan szokatlanul rossz kedvűek voltak. Mintha az időjárás mostoha ridegsége hatással lett volna az emberek kedélyére. Sósáé is olyan kedvetlen volt. Összehúzta magán kabátját. Szinte fázott. Az utca elhajlásánál, a viliaDylámpa reá vetette sáppadt fényét egy fiatal emberre Az asszony megismerte. Alig volt 25. éves. S az asszony arc?. — az a sáppadt, húsos arc — kipirult. S ezért karolt bele szinte menekülve az ura karjába, Ösztönszerüieg közelebb huzódot hozzá. A fiú alkalmazott volt abban a bankban. ahol az uránik részvényei voltak, Ke- meesei Béla, közönséges szürke alak volt. Semmitmondó fakc arccal. De az asszonyt mégis érdekelte. Folt valami a megjelenésében, az alakjában, ami vonzóvá, megnyerővé tette. Más asszony talán észre sem vette volna ezt a szürke alakot, de az azszonv mégis érdeklődéssel viseitetettirántaHiszen nem szerelemből, érdekből ment férjhez. Csupán a pénzéért vették el. Nem volt szép leány. Nem rajongták körül az udvarlók, mint amyi más hasonló korú leányt. Fiatalsága üres, s színtelen volt. Az apja gazdíg iparos, az anyja egyszerű polgár asszony. Csupán vagyonuk volt Egyébbe! nem töröttek. Arra törekedtek különös előszeretettel, hot menjen férjhez. Mikor Sós, a kissé éiemedett korú, törekvy kereskedő megkérte, szívesen fogadták. A leány is örömmel beleegyezett. Nem érzett ugyan a jövendőbeli férje iránt semmi különös szeretetet, de .nem is undorodott tőlle. Mit várhatott a jövőtől? Ő azt hitte hogy az ifjúsága szürkeségét, ürességét, kissé változatosabbá teszi, ha főkötö alá kerül. Mit tudta ő, hogy a házassághoz egyéb is kell. Hiszen ő sohasem érezte a szerelmet. Tavasza sivár, fénytelen volt, s nem vágyott a nyár perzselő heve után. Azalatt a tiz év alatt, amióta férjnél van, nem nagyon volt változatos az élete^ Mogszokta az egyhangúságot még leány korában, s ^em igen bánkódott miatta. Jól él, szépen ruhászkodott, s megvolt a rendes kényelme. Gyermekük nem volt s igy hát perelt a cselédekkel, no meg a szabónőkkel. A házaséleíükbe csupán Kemecsey B ''hí megjelenése idézett elő némi változást, ü 1 h vesen ostromolta az asszonyt s az / TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP.
