Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-27 / 48. szám
2 S Z A T M A R nov. 27. gozik:, a legnagyobb tökélyt érte el. Nem élelmi, hanem csilapitó szerekkel küzdik le a kegyetlen ellenséget: az éhséget. — A haza, melyről az iskolában, j zsenge ifjú korunkban oly sok szépet, ! magasztosai hallottunk, úgy tart itt minket, mint a csalfa szerető. Tudjuk, hogy megcsal, de mégis vonzódunk hozzá. Csak, amikor szenvedésünk már | tetőpontját érte el, mondunk le róla s ! vándorbotot fogunk a kezünkbe. Seregestül, csapatostul vándorolnak j ki véreink Amerikába, hol dolgozni tán j még többet kell, mint idehaza, de job- j ban sokkal jobban fizetik meg munkájukat. De sokszor az átok, melynek súlya i idehaza reájuk nehezedett, még ten- gerentul, messze idegenben se hagyja el őket. Gondoskodnak aról azok, kik, j mig itthon éhezve, ázva-fázva tengették nyomorult életüket, cózári önkénynyel fordították sorsukat mostohára, hogy odakünn se legyen békességök. Hatal- i műk ugyan nem éri el a távozottakat, de vannak itthon maradt rokonaik, ezeket zaklatják, hogy erézzék az idegenbe . szakadt, övéikről gondoskodó család- íentartók is. A kivándorlást a megélhetési viszonyok megjavításával nem tudják megakadályozni, de azt megnehezíteni, ahhoz már kitünően értenek. Szabad idehaza éhen veszni, de idegenben jóllakni : tilos. Már rósz szemmel nézik azt is, ha az itthon éhezőket a rokonok idegenben szerzett pénzzel támogatnak. Nem tréfálunk, tessék csak elolvasni ezt a levelet, melyet nehány elkeseredett szeghegyi lakos az „Atlas“-hoz, egy magyar kivándorlási szaklaphoz intézett: íme a levél: „Az Amerikából hozzánk küldött pénzes leveleket elfoglalják. A hatóság : postahivatal és államügyészség az hiszik hogy e levelek F. Missler brémai cégtől származnak és hogy tartalmuk kivándorlásra csábió iratok, azért kobozzák el őket. A pénzeket, melyeket nekünk az említett cég minden levonás nélkül közvetít, rnindazáltal nem kapjuk kézhez, hanem a postahivataltól a bírósághoz, onnan a községi elöljáróhoz, szóval: Ponciustól Pilátushoz kell futkosnunk, mig sok utánjárásra, nagy későn, a minket jogosan megillető pénzhez juthatunk. Meg kellene fontolni, hogy ily akadókos eljárással nem az illető céget, hanem csak minket, az átvevőket zaklatnak. A helyett hogy a hatóságok örülnének, hogy a kivándoroltak megemlékeznek otthon maradt hozzátartozóikról és pénzüket hazaküldik, amely pénzből jelenleg már so.v község tartja term magát és indul virágzásnak, a rendórszellern mindenféle akadályt gördít e szokás ellen. Hát csakugyan annyi már a pénz hazánkban, hogy nincsenek már ráutalva azokra az összegekre — óvenkiut körülbelül 300 | J millió korona — miket a kivándoroltak hazaküldenek, vagy azt akarják az ilyen ésszerűtlen eljárással elérni, hogy mi j is kivándoroljunk ?“ Kezdünk lassacskán a rendőrállam j , felé közeledni. Garázda tisztek nyugod- j tan iuzultálkatnak mindenkit, aki utjokba I téved, még tisztességes nőket is, a ren- ! dórok nem mozdulnak, de a „vak ; kódis“-t be kell kísérni, aminthogy azt ; a szegény fiótást, aki ínségének enylii- ! tésért némi segélyt kap, nem szabad | szem elől téveszteni és meg kell büntetni, ha mással nem. hát azzal, hogy | zaklassák. Ezzel is megnehezzitik, hazánk dicső- : ségére, a kivándorlást. Színház. I Hétfőn este a Tatárjárást adták. Ezut- : tál mutatkozott be Lorentey szerepében B. j Szabó József az uj baritonista, ki évekkel I ezelőtt a Magyar színháznak volt tagja. — i Első fellépése nem járt sikerrel, raertazon- ' felül, hogy rekedtsége miatt énekelni nem tudott, játéka is nagyon hideg volt. — Dénes Eíla és Bállá Mariska a régi jók vol- | rak, valamint jó volt Heltni is, de a harmadik felvonásbeli betéttel, — melyet he- | lyén valónak nem találunk, — elrontotta az egész hatást. — Herceg a tábornok sze- ; repében kitűnő volt. — Ami pedig az előadást magát illeti, az már rosszabb nem is lehetett volna. Annál jobb volt a Keddi előadás, mikor is Roda Roda kitűnő katona vigjátéka, i a Csákó és Kalap került színre. Gördülé•4. a lépre csalt madár ijjedt vergődésével igyekezett menekülni a veszedelemből, Tudta, érezte, hogyha soká igy tart, nem fog tudni uralkodni magán. Félt tőle és vágyott utáuna. Valami ismeretlen melegség ömlött el egész lényén, ha a férfi közelében volt. Az pedig érezve fölényét — a him erőszakosságával . támadott. Igyekezett mindig közelében lenni. Utánna. járt. Most is — mint rendesen — ott várta | az utca kanyarulatánál. Tudta, hogy ilyen- | kor szoktak haza menni a kettesben a szia- | házból. Nem messze laktak s gyalog, sétával mentek haza. Mikor mellette elhaladtak, a fiú nagyot j köszönt. Az asszony könnyű fejbillentéssel i fogadta s zavart mosollyal üdvözölte a fiút. Az hozzájuk csatlakozott. Rendesen igy cselekedett. Eleinte száraz, unalmas dolgokról beszélgettek. Csak mikor már ahoz az utcához értek, amelyben Sósék laktak 1 indult meg élénkebben a társalgás. Alapjában véve a téma nem volt valami érdekes. ! De az asszony olyan élénken vitatkozott, hogy nem lehetett félbeszakítani. Meghívták tehát egy teára a fiatal embert. Odabent folytatták a vitatkozást. Az j hevesen magyarázott, s az asszony gömbölyű karjával köröket Írva a levegőbe, szintén erősen védte álláspontját. Sós par percig magukra hagyta őket. Bátran tette. Bízott feleségében. Helyesebben szólva uem is gondolt arra, hogy ez aémi veszedelemmel is járhat. A fiatal ember felhasználta az alkalmat. Kiaknázta a véletlen nyújtotta helyzetet. Erősen ostromolta az asszonyt. Az zavartan védekezett. Erezte, hogy mindinkább erőtlenedik. A férfi szomjas, tüzes ajkát pedig észtveszve tüne. A férfi a lakására hívta. Az asszony hevesen tiltakozni próbált. Bár érezte, hogy nem őszinte. Mikor Sós bejött, teljesen fel volt indulva. De a férj nem vett észre semmit. Nem figyelte a feleségét Nem vette észre, hogy azok a vizes szenük, hogy fénylettek, hogy azok a sáppadt ajliakkogy remegtek, nem vette észre, hogy azok a kövérkés arcok, hogy kipirultak. Mikor elbúcsúztak, a férfi még egy utolsó rohamot intézett a már már behódolni készülő vár ellen. Hevjsen szorította meg az asszony puha kezét 3 erősen a szemébe ! nézett. A folyosón pedig merészen a fülébe súgta : — Tehát holnap ötkor ! ?! . . . Várom ..!... Az asszony kábult fejjel ment be a lakásába. Egész éjjel nyugtalan volt s hánykolódott. Harcra kelt benne a hagyományos, nyárs polgárias tisztesség, meg az aszony I bűnös ösztön. Hajnal felé aludt el. Álma, miként ébren- j léte, nyugtalan volt. Későn kelt s kimerült volt. Egész nap levert, csüggeteg volt. Fél a délutántól. Ezerszer elhatározta, hogy nem . . . nem megy el a találkára. Ezerszer megfogadta, hogy tiszességes asszony marad, hogy nem csalja meg az urát. De mikor eljött az este, kint a város fenséges némasága, bent a tágas szobák ijjesztő némasága, unalmas egyhangúsága telepedett reá a szoba rideg félhomályára, öntudatlan, ismeretlen vágytól hajtatva, lázas fejjel kapta magára köpönyegét, s idegesen, lüktető halántékkal suhant végig a néptelen utcán, s pont öt érákkor, remegve, reszkető kézzel nyitotta ki a garzon lakás előszobájának üvege3 ajtaját . . . Elvállal mindenne m ü É pe~ papi munkák pontos gyors elkészítését. $ CSAPÓ LAJOS! Legfinomabb szövetekből : feszit FÉRFI SZA8Ó. (emelet.) SZIA LMAR, Deák-tér 7 tar polgári ruhákat $ a legjutáayosabb árakban.
