Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-20 / 47. szám
XXXVI évi oly am 47-ik szám. Szatmár, !9I0. nov. 20. ixóarcaETjüsr ab r Helyben : 'Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. 5gyes arám ára 10 fillér. Szerkesztőság és Kiadó Deák-lér <J. szám, ;vfe- sí \ 'jfinden«i“t; ű dijak a fciarUihiystalbon fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. i _ ______ Vá lasztások előtt. A jövő vasárnapra tűzte ki a központi választmány a városi bizottsági •tagok választásának terminusát. Huszonegy uj embert küld ezen a napon Szatmár város választópolgársága a törvényhatóságba, hogy ott képviseletében hozzászóljon a városi ügyek irányításához, őrködjön a város vagyona, jóléte és belbékéje fölött, felülvizsgálja a tisztviselők működését. Huszonegy nagyon fontos állás vár betöltésre, melyért nem fizetés, hanem ennél egy sokkal nagyobb, egy sokkal szebb, egy sokkal szentebb honorárium, a választó polgárok közbizalma jár. Akit a polgárok közbizalma, becsülése és szeretető ezen díszes állásba emel, annak minden tekintetben ki kell érdemelnie ezt a kitüntetést. Úgy múltjával, mint jövőjével. Nem feltétlen kelléke a közbizalom letétemenyesének, a megőszült, avagy kopasz fej, sem pedig az öregségtől roskadozó lábak, még kevésbé azon körülmény, hogy az illető ősapja Előszó.*) . Lassan-lassan kiderül, hogy mennyi sok árvája maradt Mikszát Kálmánnak. Közöttük van ez a könyv is. — Jó napot, Almanach ! — igy köszöntötte 1888-iki előszavában az Almanach megszületését. A falusi gyermek ínyencségével élvezte az ósdi címből kiáradó jázmin szagot. „Almanach ! Úgy hangzik, mintha a dédapját szólítaná valaki ..." A terv mindenképpen a kedvére való volt. Igen, legyen egy hely ahol minden ősszel egyszer összetalálkozik egy csapat magyar iró, mint egykor a Fáy András fóthi szőlőjében. 1888-tól 1910 ig huszonhárom előszót irt az Almanach elé. Ezek a cikkek hasznos világítási előtanulmányai lesznek annak, aki meg fogja festeni Mikszáth irói arcképét. Ha szerette is az Almanach ötletét, eleintén ugyancsak húzódott a neki szokat*) Mutatvány az „Almanach“ 1911, kötetéből. j városbiró, vagy kurátor volt valaha i nemes Szatmár városában. Úgyszintén nincs szükség a törvényhatóságban a stréberekre, kik csupán pöffeszkedési vágyból, nagyzási mániából tolnák fel magukat a polgárok „közbizalmába.“ A választó polgár jk legjobban tudják azt megítélni, hogy kiket küldhetnek a törvényhatóságba. Kikben bizhatnak, kik voltak ügyeiknek állandó, elszánt és tántorithatlan hívei, kik állották a sarat, mikor kellett, ki küzdött a közért és kiben lehet bízni, hogy a jövőben sem él vissza a polgárok bizalmával. Olyan, férfiakat válasszunk és csak azokra adjuk szavazatainkat, leikben meg van :z erkölcsi | garancia, hogy helyt tudnak állani, i ha keli. Ki hivatásának tudatában | van és nemcsak a címért áhítozik, ; hanem dolgozni is akar és fog. Válasszunk tetterős, agilis és köz- szereplésükkel eddig is megelégedésre működött olyan embereket, kik nem lesznek útjában a modern haladásnak, hanem szorgalmas munkásai a haladó és fejlődő Szatmár városának. lan munkától, egyik-másik előszava legalább arra vall, hogv a kiadó ugv harcolt az iró] val a kéziratért, miüt J.ikob az angyallal. I Azonban később, midőn az előszavai országra j szóló derült feltűnést keltettek, nr gkedvelte ! a műfajt és' tréfásan megállapítod a, hogy j addig addig vergődött a különböző genrek között, mi» végre kiderült, hogy ő az előszavakra született. Az Almanach olvasói abban az élvezetben részesültek, hogy a fóthi kolna verandáján együtt ülhettek a szincerizáió Mikszáthtal, A gazda fölényét csak a jóizü iróna árulta el. mely állandóan ott lappangott a szája szögletében, miközben gyöngyöző szüreti igazságokat töltött a vendégei poharába. Az Írókról és az irodalomról beszélt, persze mindig a vérbeli adómázó könnyedén kötekedő és kerülgető, szándékos naivitással stilizált modorában. Igazában azonban soha magyar iró nem viselkedett komolyabb tisztelettel a tehetség iránt, még pedig nemcsak a maga. ! A stréberség folytán -AuIeTtenül bepohyant, vagy a még a 19-ik század korhadt eszméit képviselő tagokat rostálja ki a választó polgárság és válasszon újakat helyébe. A törvényhatóságija emberek kellenek és nem dróttál mozgatható tehetetlen bábuk. Szatmár város törvénnhatóságára a közei jövőben nagy munka vár. Ezt a nagy munkát pedig csak azok végezhetik el közmegelégedésre, kiket a választók bizalma küldött oda. Vigyázzanak tehát a választópolgárok, hogy kikre adják szavazatukat. Éljenek is mindannyian a szavazás jogával, mert úgyis ez az egyetlen alkalom, mikor a nagy adóterhek ellenében a város ügyeibe is beleszólhatunk. B. Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága hétfőn délután 3 órakor egy rendkívüli és egy rendes közgyűlést tartott, Csaba Adorján főispán elnökletével. A rendKardos kalapja tartós! hanem a mások tehetsége iránt is, mint ő. Sokka! többet olvasott, mint közönségesen hiszik és ha az országon végighömpölygő fekete betiiáradásban valami tehetség csillant meg, azt rögtön kihorgaszta magának. Az irodalomb.:n látta a mai nemzeti élet legértékesebb, talán egyetlen értékes megnyilatkozását, Az írókban látta a nemzeti hadsereget és a, magyar diplomáciát, mely erőt ad az országnak és tisztességet szerez neki a külföldöm Az ö egyébként oly éles és józan szeme a régi diéták honfiainak kegye!etes büszkeségével szemlélte az irodalom fejlődését. A kritikája csak kétféle volt : dicséret és hallgatás. Gyakran fölpanaszolta ugyan, hogy az újságok, amelyek hasábokat szentelnek Kruinply Nándor orsz. képviselő sületlen megnyilatkozásainak, nem foglalkoznak eleget a magyar könyvekkel, („most már Gyulai Pál is jó volna !“) egyébként azonban azt vallotta, hogy az irodalomnak ma nem gyomláló vasra, hanem öntöző kannákra van szükkége. Az igazi kritiku TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP.
