Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-20 / 47. szám
2 S Z A TM.ÁE nov. 20. kívüli közgyűlésen a Joó-féle ingatlan j megvételét egyhangúlag elhatározták. A rendkívüli közgyűlést a polgár- j mester havi jelentése vezette be. A ; jelentésből kiemelendő, hogy a Fehér- i ház helyén építendő városi bérházhoz : az Első szatmári téglagyár r, t.-nál egy millió nyolcszázezer db. téglát lekötött a városi tanács, nehogy az eset- : leg bekövetkező téglahiány az építkezést : akadályozza A polgári fiú iskola a jövő ; évben fölállittatik s az uj adóhivatal épületét is elkészítik. — A közgyűlés a jelentést tudó- I másul vette. A közgyűlés elhatározta, hogy a pénzügyigazgatóságnak Sza! marra való áthelyezése iránt fölir a pénzügyminiszterhez és megújítja ajánlatát, hogy 12 évig ingyen helyiséget ad. A feliratot küldöttség fogja átnyújtani. Az elhunyt Wállon Ede helyére árvaszéki kültagnak Jankovils Jánost és az elhunyt Osomay Imre helyére az elemi iskolai gondnokságba Ferenc Ágostont választották meg. A néhai Hermán Isiván hagyatékához tartozó s a németi határban levő 5 hold í ingatlant 3845 K-ért megvették ; a külső j vásártéren a betegsóggyanus állatok részére egy fabódé felállítását, továbbá j a béltisztitó telep felállítását elrendelték Kovács Lajos németi ref. lelkész részére 1200 K személyi pótlékot kiutaltak; a németi g. kath. egyháznak 300 K építési segélyt megszavaztak; a Pannónia j fűtési készülékének átalakítását elren- ! delték és erre nézve Heufel Sándor j ajánlatát elfogadták, s végül kimondták, i hogy a Szamoshid megerősítése kérdésével kapcsolatosan felmerült azon eshetőségből kifolyólag, hogy a hid beton burkolattal láttassék-e el, vagy pedig a hid nyugati oldalán a vasút részére egy külön nyilas létesittossék, a szükséges terveket megrendelik. Ez utóbbi íárgygyal kapcsolatosan dr. Glatz József fölszólalt s szükségesnek vélte, hogy inár ez alkalommal foglalkozzék a közgyűlés az uj Szamos-hid építésének kérdésével. Azonban az uj hid kérdését egyelőre levették a napirendről. — Szerintünk helyes let volna komolyan foglalkozni az uj híd építésével ; mert kétségtelen, hogy a második közúti hidra már most szükség van, és még inkább lesz ezután, mert a forgalom nőítön-nó. A régi Ind kibővítése nem fog sokat változtatni a helyzeten. Majd meglátjuk. — Hozzájárult a közgyűlés a vasúti és ' villamvilágitási bizottság azon előterjesztéséhez, hogy a szatmár-ardődi h. é. vasút vágányától a villamtelepen egy iparvágány épüljön. Bugyi Gyula kérvényét, hogy részére a nyugdíjalapba tett befizetése és ezelőtt 30 éve visszatartott fizetése kiadassák elutasították. Színház. Hétfőn este a „Sasfiókot“ adták Zö’di Vilmával a címszerepben. Az előadás a lehető legrosszabb volt. Vidor volt az egyedüli, ki FSambean szerepében valamikép kiemelkedett A többiről jobb hallgatni. A közönség, mely a Sasíiókot már tiz kij tűnő előadásban nézte végig a múlt sze- ! zouban, ezúttal hangos nevetéssel kísérte a j fő-fő szereplők vergődését. — A kisebb szerepek azeméiyesiiői közül miudazáital í ki kell emelnünk Dinnyési Juliska, Horváth I Lenke és Burányiné ügyes játékát. Vájná ! ezúttal is kitűnő Ferencz császár volt. Ked de n a „Muzsikus leány“ I negyedik előadását fél ház nézte végig, aminek oka a bórietszüaet volt. Szerdán. Egy uj vígjáték, „Tlioo- I dór és tarsa* került bemutatóra teli ház | előtt kifogástalanul gördülékeny ciőadás- j b.in.. — Valódi f’nv.eia vi Máték, meg van | benne minden, amin mulatni lehet és a | dis*üA-ágok sem hiányzanak belőle. Száma sincs a darabbau előforduló lehetetlenségeknek, a közönség mégis annyira beii-képzeíi magát a különböző komikus helyzetbe, hogy egé'-z este nem fogy ki a | nevetésből. A szereplők kivétel nélkül jak volíak. | Holtai «./ u tal muiatkozott bo először na- . gyebb szerepben és fényes sikere veit. A közönség nagyon szívesen fogadta és többször nyílt szinon megtapsolta. Nehéz szc- j répát ügyesen oldotta meg. — Á cím szereplő Vidor, továbbá Sipos, Mátray és Herceg, mint rendesen, most is kitűnően megálltak helyüket és sikerre vitték a da- I rabot. A nők közül Dinnyési Juliska tűnt j ki kedves ügyetlenségével, ámbár ez a sze- i rop nem teijes-m az ő egyéniség Üioz való. i Zö di Vilma csak a második felvonásban. I volt jé, azontúl kissé nehézkes és hideg. Horváth Lenke, kit már szeretnénk egy : nagyobb szerepben látni, nagyon bájos kis l asszony volt. Jaíéka ügyes, a színpadon, otthonias, kedélye fesztelen, egyszóval valódi naiva. — Roos, Bagi, Kuu és Szabó 1 megfelelőben illeszkedtek bo az előadás —1" j ■ i az ő szemében mindig az olvasó közönség mék-ösztöne marad, mely börüldöngi sz élő rózsát és elkerüli a viaszból gyúrt virágot. Kritikai éle csak egy adomájának volt, az a magyar doktorokról szólt, akik Ferenc császár korában lepecsételt palackokban hozatták lseidből a levegőt, hogy kibocsás- sák a betegszobákban. Panaszait — irodalmi állapotokról beszélni nálunk4 annyi, mint panaszkodni, — legszívesebben a kiadói szájába adta. Singer és Wolfaer olykor aggodalmasan csóválja a „két fejét“, hogy az irók szaporodnak, a könyvek pedig nem fogynak. Egyik előszavában valósággal kesereg azon, hogy a a megifjult nemzet mennyire közömbös az irói iránt. Pedig a régi nemzeti korszak idejében de mást ígért. Most azt mondja a legjobb katonáinak: „Győztem, hát nem kelletek többé !“ Olykor töprenkedve áll a szakadás előtt, mely az uj Magyarország politikai életét elválasztja az irodalomtól. Ő maga, amint belekeveredett a pelitikába, tüstént ki is ábrándult megint belőle, de éppen az az igyekezete, hogy hidat verjen a szakadás fölött, bizonyítja, mennyire vonzotta öt mindenkor a politika. Le leszállt oda, mint a köszáfi sas a rétre. Úgy vélte, hogy a magyar írónak öröklött jussa v n a politikához. A fatális Kiumply Nándor pedig mégis csak sokat foglalkoztatta. Ez a semmiházi elvitatja az Írótól a politikus hivatottságát. Mikszáth bosszankodik ezen és talán észre sem veszi, hogy éppen az § bosszúságé ad némi jelentőségei Krumply- éknak. Az iró ma a politikában dísznövény, mint Trencsénben a szölőtö, — sóhajtja, Mikor kerül össze megint az irodalom és a politika P „Majd ha magyar lélek lesz az irodalomban és idealizmus a politikában 1“ Utolsó előszavában melyet a tavalyi Almanach elé irt, bemutat egy öreg úrat, aki megcsömörlötte az örökös politikát és ki akar vándorolni az országból. — És melik országra gondol ? (— kérdi a kivándorlótól az iró.) — Nem tudom még. Éppen ebben nem vagyok elhatározva. Olyan országott szeretnék . . . — Ahol enyhébb az éghajlat, — szóltam közbe. Szomorúan mosolygott. — Egy olyan országot, — szóit, — ahol még mesélnek az emberek. Nem Mikszáth nagy és végső honvágya ez az irodalom után ? Talán megérezte, hogy a politika fogja megölni (a halálos fáradtságot választási körútjáról hozta haza) és az irodalom fogja halhatatlanná tenni. Az emlékműnek, mely őrizni fogja az ő nevét, egyik köve lesz ez a könyv. A magyar közönség régóta megszokta már, hogy Mikszáth-Aimanachnak nevezze, ezentúl címében is viselni fogja első szerkesztőjének nevét, mint a Maréchai-Niel-rózsa egy hires katonáét viseli. Egyébként pedig az marad a Mikszáth-Almanach, ami a régi Almanach volt és aminek első szerkesztője szánta: a fóthi szőlő, ahol minden ősszel egyszer összetalálkozik egy csapat iró, egy kis ország, ahol még mesélnek az emberek. Herszeg Ferenc. Elvállal mindennemű^ sor papi ti iá \ J öH ^ Legfinomabb s z ö v e t ek íjől ......üst © a z 1 t FÉ RFI SZABÓ. 9BT polg'ári ruhákat pontos gyors elkészítését $ (emelet.) SZATMÄR, Deák-tér 7 $ a legjutáuyosabb árakban
