Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-30 / 44. szám

XXXVi évfolyam

44-ik szám.

Szatmár, Í9I0. okt. 30.

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP.

■ !

__■■■_. . . ■ —........»...............

EL

Ő T12 £ T Y‘ 8 T 41-: ;- ^Melyben : Vidéken :

Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor.

Egyes szám ára IO fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal

Deák-itir 8. szám.

Mindem)*» ű dijak a kiadóhivatalban fizetendők- Megjelenik minden vasárnap.

Október 31.

Egy nap választ el még csupán attól a naptól, melyet világtörténeti fontosságú határponttá avattak azok a kalapácsütések, melyekkel Luther a wittembergi vártemplom ajtajára kiszegezte híressé vált 95 tételét. És ezzel a nappal kapcsolatban felujul emléke évről évre annak a hatalmas szellemi mozgalomnak, mely uj életet, teremtett a vakhit világába tévedt emberek között. Igen uj éietet. Mert, rombadöntve az emberi tekintélyt, mely kénye-kedve szerint uralkodott az ember lelki élete íelett, — visszavezette az embert igaz Istenéhez, saját értékének tudatára emelte s visszaadta szivének legféltettebb kincsét, a hitet, mely csak akkor lehet igazi, élő és tiszta, ha az emberi lélek mélyén gyökeredzik és minden emberi beavatkozástól szabad és független.

S ha 400 év után most visszagondolunk, mennyi könnypatakba, vérbe, emberáidozatba került, inig e hit kivívta győzedelmét, ha keserű emlékként visszahangzik fülünkbe az ezrekre menő martyrok jajszava, özvegyek panasza, árvák kesergése, akaratlanul is felmerül lelkűnkben a keserű kérdés: miért kellett ennek igy

j lennie ? miért kellett még a hitért is í szenvedni, embervérnek folyni ? hisz'

; ez nem földi kincs, nem hatalmi érdek

i mely az embereket egymás gyűlölőivé, í sőt gyilkosaivá is képes tenni ?! Igen,

| nem hatalmi érdeknek kellett volna : lennie, de sajnos, az emberek kezében j azzá változott. A hatalmat pedig nehezen engedi ki kezéből az, akinek sikerült azt egyszer megszerezni. Ezért kellett a könny, ezért kellett a vér, az emberáldozat.

De bár sikerül is a hatalomnak erőszakkal elnyomni egy ideig az igazság szent ügyét, mégis örökre vérbe fojtani nem lehet azt, mert a föld porából is égre tör az igazság. így történt ez a reformációval is. Hosszas elnyomatás, üldöztetés után diadalt aratott s ma már áldóan hinti szét

sugarait a/; átfSla mggt1nett Vattán a

főid minden népeire.

Hej, de sok időbe került ez; hej sokat áldoztak azért a gondolatért, hogy az emberi lélek szabadon szálljon Isten trónja elé; —■ hogy lerázzanak minden alkalmatlan gyámkodást, mely akadályozta a lélek szabad szárnyalását. Egyedül Krisztus segítő hatalmának érezték szükségét .... Vájjon - ezt érezzük-é ma is, vájjon ragaszkodunk-e Krisztushoz, követjük-e

tanításait, megbecsülve mindenkiben az emberi méltóságot ?! Bizony ezekre a kérdésekre még ma sem adhatunk teljesen igenlő feleletet, ma, midőn pedig már a XX. század felvilágosodásával dicsekszünk. Nem, mert lehet, hogy műveltebbek vagyunk, mint az előttünk élő emberek, de szeretetünk semmivel sem nagyobb azoké- nál. A reformáció legnemesebb gondolata, lényege nem öltött testet, — hiányzik. Nem becsüljük az embert egymásban. Egyéni érdekeink elérésére képesek vagyunk manapság is ép’ úgy megölni embertársunkat tes- tében-lelkében, mint hajdan. Hiányzik közülünk a szeretet. Ezért van szükség még ma is reformációra, sőt szükség lesz arra mindaddig, mig a mi életünk egészen Krisztusi élet nem lesi, míg <. mi hitünk annyira meg nem tisztul, hogy a szeretet- cseleKe- - deteiben megnyilvánulva el nem jön valahára, az egész világra az Istennek országa. Csak mikor az megvalósul,, akkor lesz véglegesen befejezve a reformáció munkája, mert akkor már igazán tiszta Krisztusi lesz a mi hitünk és életünk.

Kardos kalapja tartós!

Legendás idők.

Irta : BERKI GÉZA.

A fiatal Ricsei Kovács Menyhért pedig nem igen hasonlított atyja urára, ü már nem lelkesedett a lovakért. Nemesebb passziói voltak. Külföldön tanult, beutazta a világot s több nyelvet kifogástalanul beszélt. Aztán természetbúvár is volt . . . Mikor megkapta az örökséget, árendába adta. Ő pedig hódolt a maga paszióinak. f Utazni kezdett. A gazdaságai egyáltalán nem törődött. A lovakat, amelyek mindegyike vagyont ért, olcsó áron adta el. Előtte nem volt értéke ...

Utazgatott. Megismerkedett a szellemi aristokracia tagjaival. Okos embernek tartották. Természeti gyűjteménye mintaszerű volt. Az ősök véréből nem maradt, meg látszólag semmi,

Mikor 30 éves vo,s megnősült. Elvette egy külföldi tudós leányát. Ez is olyan s zellemi frigy volt.

De az ősök vére nem veszett ki egészen belöile.

Egy Ízben birtokára utazott. Az volt a szándéka, hogy eladja az ősi birtokot s véglegesen kiköllözik külföldre. Azért jött haza, hogy megkössék az átadási szerződést. Csak annyit tudott, hogy egy nő veszi meg. Tamássy Mártonná. Özvegy asszony. Par 1 hónappal előbb halt el az ura. Alig két ! esztendei boldog házasság után. Azért óhajtja megvenni e birtokot, hogy visszavonulva a ! világtól, csupán a gyászának s emlékeinek I éljen . . .

Ricsei Kovács Menyhért felkereste az , asszonyt a szerződés megkötése végett. A | megbízottak megegyeztek ugyan már a rész- ) letekre vonatkozólag, csupán az aláírások hiányoztak.

Az asszony gyászruhába fogadta. Az alig huszonhárom éves asszonyt megviselték ugyan a kiállott szenvedések, de az arczán elomló fájdalmas vonás, szelid megalázkodás olyanyira rokonszenvessé tették, hogy Ricsei Kovács Menyhért szive

megdobbant. Az ősök elkorcsosodott unokája, a természetbúvár, a világfi érezte, hogy az ö eddigi élete, ténykedése c^ak álarcz volt. Felébredte benne a férfi. Érezte, hogy az ősük vére kering ereiben . . .

Az asszony eleinte tartózkodóan viselkedett. Igyekezett csupán összejövetelük tuiajdonképeni tárgyára szorítkozni. A férfi ügyesen terelte át a csevegést más mederbe. Naponként meglátogatta az asszonyt. Vigasztalta. Mennél jobban akart válaszfalat építeni kettőjük közzé, annál jobban lerombolta azt . . , Idők múltával az asszony is megkedvelte a komoiy, nemes vonásu müvélt férfit s szívesen beszélgettek együtt.

A vonzódás mindkét részről szerelemmé fejlődött, A szunnyadó tűz életre kapott. A férfi belátta, hogy a külföldön levő feleségével sohasem lehetne boldog. Szakítani akart vele. Megírta a felesége apjának nyílt őszinte szavakkal .. . Pár hónap múlva kezei közt volt az elválást kimondó ítélet. Szabad volt.