Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-09 / 41. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁR : He|ybe" = Vidéken: Egész évre 4 kor. Egész évre 6 Egyes szám ára IO fillér. kor. A városok. A magyar városok századokon át őrei, letéteményesi voltak a nemzeti kultúrának, a magyar állameszmének, a nemzeti gazdagodásnak és bármily nehéz viszonyok közepette is mindenkor becsületesen, a hazához, az államhoz való hűséggel állották meg helyüket. Sokféle és nehéz kötelesség hárult e jetentőségtefjes helyzetből kifolyólag városaink vállára, amelyek különösen anyagi téren oda vitték a dolgot, hogy ma Magyarország százharmincnyolc városa között alig akad egy-kettő, amely rendezett, kifogástalan anyagi állapotban van. Néhány évtized óta mindent megkísérelnek ezen anyagi zűrzavarokkal küzdő városok az irányban, hogy mind szaporodó, mind súlyosodé bajaiktól megszabaduljanak. Különösen az állami támogatás élt szemünk előtt megszabaduló eszközként. Hiszen némi állami segélyt folyósít is az állam városaink részére, azonban e segélyek a városokra nehezedő terhekkel szemben oly soványak, oly csekélyek, hogy mikor a bajoktól való megszabadulásról van szó, szót sem érdemelnek. Szerkesztőség és kiadóhivatal Deák-tár 3. szám. Mindennftrm dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. Az évi kongresszusok nagyarányú és sokirányban orvoslást hozó reform- terveket dolgoznak ki, de eddig leg- j többnyire meg nem hallgatás volt a sorsuk és maradt minden a régi za- j varos, khaotikés állapotban. Az ez évi kongresszust Temesi varott tartottak meg a varosok. Soksok értékes anyag került megbeszélés I alá. Köztük egy igen érdekes tervezet I a városi tisztviselők fizetésrendezéséről. Ez a törvényjavaslat, amely legfontosabb tárgya volt a bizottsági ülésnek, egyszerre orvosolni fogja a városi tisztviselők bajait és véget vet az aránytalanságoknak, zűrzavarnak a tisztviselők fizetése terén. A tisztviselői fizetések szempontjából a javaslat három csoportra osztja a városokat. Az első csoportba tartoznak a törvény- hatósági városok, a másodikba a rendezett tanácsú városok 6000-en felüli lakosszámmal, a harmadikba pedig a 6000 lakosnál kevesebbel biró rendezett tanácsú városok. (A határozat azonban csak két osztályt különböztet meg; th. és r. t. városokat.) A törvényjavaslat szerint ez a minimális fizetés, ennél kevesebbet nem kaphatnak a városi | tisztviselők, de többet bármely városban I pótlékok cimén. A törvényhatóságoknak megmarad I a joguk arra, hogy a városok tiszt- j viselőit ezeken a kereteken belül elhelyezzék a fizetési osztályokba. Egyik 1 legfontosabb újítása a javaslatnak az fontos kedvezmény, hogy a törvény hatósági bizottságok egy osztállyal magasabb fizetést szavazhatnak meg a városi tisztviselőknek, anélkül, hogy ; ezék magasabb állasba kerülnének. A ; javaslat tervezője itt különösen figyelembe vette azt a körülményt, hogy a városi tisztviselők előmenetele különben is igen nehézkes és igen csekély. A városi ügyészek, mérnökök, orvosok és állatorvosok magáoprakszisát engedélyezhetik a törvényhatóságok/ Az összes városi tisztviselők előléptetése ép úgy történik, mint az állami tisztviselőké. A rendezett tanácsú városok kötelesek tisztviselőiknek nyugdíjalapot létesíteni s ezzel szemben mentesek lesznek a törvényhatósági pótadótól. Kordos kalapja tartós! A vallomás. Az orvos a fejét rázta. A gyermek el volt veszve. Bizonyára bélbaja volt. Roszul táplálták, nehéz leveseket adtak neki, tej helyett bort, vagy még annál is roszabbat. Az a szegényes kunyhó elárulta lakóinak tudatlanságát a hygieniát, gondozást illetőleg. Labro, az apa, szikár, érdes külsejű ember, merev, zárkózott arccal hallgatta az orvos kijelentését, de a sokkal finomabb majdnem szép anya megrémült, kérő pillantást vetett az orvosra. De az nem hallgathatta el az igazságot: — Történnek néha csodák — mondta. — De már csak valami csoda mentheti meg ! Távozása után, mintha hirtelen árny borult voina a szobára. Labro egyetlen szó nélkül kissé félre ült, az anya a bölcső mellei. maradt, átkarolva azt karjaival és a gyermeke fölé hajolt. A kicsike már alig lé legzett, me;ev arcocskájába már csak a fájdalmas rángások hoztak némi életet. Az anya eleintén semmire sem gondolt, agyát megbénította a rémület, de aztán a felébredt emlékek sebzett madárként rep- destek az agyában. Labro be volt hiva 28 napra a katonasághoz. Egy napon egy vadász tért be pihenni a kunyhóba. A kezei fehérek voltak, a mosolya édes, a szavai behízelgők. Mennyire más volt, mint Labro, a kihez a szegény asszonyt hozzáerőltették ! A vadász távozása után az asszony álmodozásokba merült. De a vadász visszatért és valahányszor eltávozott, az asszony most már édes könyeket sirt. Szomorú, sötét életét fénysugár derítette fel és eszébe jutott a gyermekkora; a fiatalember mosolya arra a csodás fényességre emlékeztette, a mi a templom színes üvegein átszürődve körülragyogta őt, mikor első áldozására készült ; a hangja azt a megkapó, édes érzést ébresztette benne, mint az orgona és a szent énekek. Bizonyos extázis szálta meg a szerencsétlen asszonyt és nem tudott a boldogság hivó szavának ellentállni ... De a vadász aztán elmaradt és nem jött vissza többé ; megszületett azonban a gyermek, az ő gyermeke és szép volt, mint a vadász ! Az asszony felzokogott. Halálretegése felébresztette benne a hitet. A lelkiismeret kezdte furdalni : a büntetés lenne-e az, a vétkéért ? És a fülében csengtek az orvos szavai, hogy gyermekét már csak valami csuda mentheti meg. És e két gondolattól nem szabadult többé, Hogy a csoda megtörténhessék, nem kellene-e cserebe önmagát feláldoznia ? Ha megfogadná, hogy mindent bevall a férjének, ha gyermeke nem hal meg ? De a gyermek arca egyre jobban kékült és az anya belátta, hogy sietnie kell; áldozatot kell hoznia, mielőtt kérne valamit az egektől. És mégis habozott a vallomással. Ha Labro megölné, mi lenne a gyermekével ? Lázas agya megkisérlette a gondolkodást: Labro nem gyanakszik-e már igy is ? A gyermeket sohasem dédelgette, nem szerette, az asszony észrevette, hogy titokban gonoszul pillant reá ... Ha megtudja fele•J-
