Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-09 / 41. szám

2 okt. 9. SZATMÁR A vértanuk napja. Elfojtott sóhajtás, titkon ejtett könny, gondolatok, melyeknek csak szárnyaik voltak, de némák, hangta­lanok, ez volt a fönséges ünnep, mellyel emlékeztek. A sötét múlt reá­nehezedett a jelenre s a szemek előtt a kilenc bitófa, a testet ölő, apró ólom- ; golyók, mint megelevenedett, sötét : rémképek meredeztek, melyből csak a megdicsőültek fejei köré a képzelet fonta glória aranyos sugarai törtek elő. S a fénysugarak fénykévévé nö­vekedtek, a fény ereje nagyobbodott s bevilágított a jövőbe. Az arany su­garak világosságot és melegséget árasz­tottak, melyben egyesült a múlt nap­jait, a dicsőült hősöket, a szabadság mártírjait megbecsülő magyar nemzet minden igaz gyermeke. Hatvanegy esztendős emléket őr­zőnk és ápolunk ... A fojd, melyet tizenhárom hős vére áztatott, a sza­badság mezejének termőföldjévé vált, , melynek párája, lehellete száll a Kár­pátok övezte országban, ez éltet és emel föl. Az elfojtott sóhajtást az imádság, a valamikor csak szárnyaló gondola­tokat, a dicsőséget hirdető előszó vál­totta föl, nem sírunk titkon könnye­ket — a könnyek ideje lejárt — a hősök emlékének szebben, méltóbban áldozunk, ha szellemükben folytatjuk a munkát a haza szabadságáért és nagyságáért. Minden esztendőben hitet teszünk. Október 6-ika az emlékezés napja, egy-egy újabb határkő, melynél a hősök emlékéből nagyobb erőt me­rítve, újabb bizodalommal haladunk, törünk az ő általuk kitűzött cél felé, ; melynek alapját a kilenc bitó és az apró, testet ölő ólomgolyók vetették meg. Városunk ez évben is a szoká­sos kegyelettel ünnepelte meg a vér­tanuk napját. — Reggel istentisztelet volt a különböző felekezeti templo­mokban, melyeken a még életben levő öreg honvédeink is részt vettek. — A ref. főgimnáziumban rendezett gyászünnepélyen Regéczy Sándor ta­nár tartott magas szárnyalásu beszé­det. — A tanítás az összes iskolák­ban szünetelt. Fel avatási ünnep. Fényes ünnepség keretében, díszes kö­zönség részvételével ment végbe okt. 4-én városunkban, a Tanítók házának, 126 tanító- gyerek otthonának felavatása, A felavatás előtt a gyűlés tagjai reggel 8 órakor a szatmári ref. templomban isteni tiszteletet hallgattak, majd 9 órakor részt- vettek a székesegyházban. Ő felsége név­napja alkalmából tartott ünnepi szent misén. A díszközgyűlés fél 11 órakor vette kezdetét a városháza tanácstermében impo­záns nagy közönség részvételével. A gyűlést Kótay Lajos elnök nyitotta meg s küldöttség hívta meg a gyűlésbe Csaba Adorján főispánt, mint a kultuszmi­niszter képviselőjét s dr. Boromisza Tibor megyés püspököt. Az ünnepséget a tanitóképzők növen­dékei által előadott Hymnus vezette be, majd Kótay Lajos egyesületi elnök magas- szárnyalásu megnyitó beszédet tartott. Az elnök beszéde után Rozsos István igazgató árvaalap létesítése iránti indítványát, sége bűnét, bizton elkergeti őt. Eh. mit ! Hát menni fog. Ha a csoda megtörténik ma­gával viszi a gyermeket, ha pedig nem, úgy j is mindegy. Valami hirtelen ösztökélni kezdte j valami magasabb sugalat. Igen . . . vallani j fog, vallania kell, hogy a csoda megtör­ténjék . . . Egy benső hang súgta ezt neki ... A gyermek hörögni kezdett és az anya felugrott. — Labro! — szólt és ugyanakkor előre ment és térdrehullott a férje előtt. Labro mozdulatlanul, sötét tekintettel nézett reá. És az asszony vallani kezdett. Elmondta, hogy férje távollétében egy va­dász járt nála . . . gyakrabban vissza­tért és . . . De férje hallgatása, mozdulatlansága megdermesztette, elhallgatott. Felpillantva férjéhez, annak csak ajkait látta és úgy tet­szet előtte, azok nem haragot, de mintha valami vad örömöt fejeznének ki, mintha mosolyognának ... A csend tűrhetetlen volt előtte. És újra beszélni kezdett, mohón, lá­zasan, majd vádolta, majd mentegette ma­gát nagy magányával, szomorúságával, de mivel férje még mindig nem szólt, újra el­hallgatott és kezeibe rejtve arcát, dadogta 1 végre: — Nem tudom már . . . Nem tudom többé . . . Könyörülj rajtam ! — Tovább . . . végezd be ! — szólt Labro. És az asszony bevégezte: — Pierre ... a gyermek ... A gyer­mek . . . csupán az enyém! A fejét lehajtva, az arcát a kezeibe rejtve várta a szegény nő, hogy a büntetés és a csoda, mint a villámcsapás, egyszerre 'megnyilatkozzék és Labro hangja tényleg menydörgésként csapott le reá : — Haszontalan ! — kiáltotta. — Én tudtam ezt! És égő arccal a nő felé hajolva, vadul ismételte : — Tudtam! Azért kell meghalnia ! Tudtam ! Megmérgeztem őt! És Labro kiegyenesedve, vadul, dia­dalmasan nézte, mint vánszorog az anya a bölcsőhöz és esik össze ájultan gyermeke holtteste mellett. J- R. mely szerint egy szatmárvármegyei tanító árva díjtalanul felvétessék az internátusba, egyhangúlag elfogadták, A „Tanítók háza“ létesítésének törté­netét Neubauer Elemér igazgató ismertette. Dicsérettel emlékezik arról a nemes áldozatkészségről, melyet a létesítés ügyében a szatmári tanítóság s a vármegye tanító­testülete hozott. A gyűjtésekből közel 20.000 korona folyt be. A város hagyományos nagylelkűségét, mely közgyűlésén Csomay Imre nemrég elhunyt bizottsági tag indít­ványára a a házíelek megvásárlására 25.000 koronát szavazott meg. A Széchényi társulat 600 kor. évi szubvenciót nyújtott. A kultusz­minisztériumból dr. F&lussy Árpád volt fő­ispán évi 2000 kor. segélyt eszközölt ki, A vármegyei törvényhatóság 1000 koronát engedélyezett a Tanítók háza fölsegitésére s az alispán körlevélben szólította fel a köz­ségeket szép sikerű adakozásra. Dr. Kelemen Samu nagy lendülettel vitte előre az épít­kezés ügyét, midőn a Szatmári kereskedelmi s iparbanknál 160.000 korona kölcsönnek folyó számlára való engedélyezését eszkö­zölte ki A Tanítók házát mint építő bizottsági elnök Bodnár György kir. tanfelügyelő adta át rövid beszéd kíséretében. Egyesületi aleínöknek Székely Árpád nagybányai állami elemi isk. igazgató válasz­tatott meg, A jövő gyűlés helyéül Nagybányát jelölték ki. Vladár Ferenc köri elnök indítványára tizenegy disz-, illetve tiszteletbeli tagot vá­lasztottak. A közgyűlés befejeztével az ünneplő közönség a Tanítói internátus helyiségeit tekintette meg, majd a vármegyei tanitónők által rendezett kézi munka kiállítást Csaba Adorján főispán nyitotta meg. Délben bankett volt, melyen mintegy 220 an voltak jelen s számos pohárköszöntő hangzott el, Este a színházban hangverseny volt amelyet nagyszámú és fényes közönség hall­gatott végig. Hankisz Blanka szépen szavalta Mátray Lajos tanár eszmedus alkalmi prológusát. Majd a tél tündére cimü csinos szinmüvecs- két adták elő a tanitónőképezdei növendékek általános tetszés mellett. A hangverseny második részét Hermann László zenedei igazgató hegedű- és Bendi- ner Nándor oki. zenetanár zongorajátéka képezte. — Hermann László tetszést keltett finom játékával: a hatalmas művészetéért méltán csodált Bendiner mester pedig ismét lázba ejtette a lelkes közönséget. Hangverseny után a Társaskörben volt kedélyes tánc vigalom. Városi közgyűlés. A városi törvényhatósági bizott­ság hétfőn délután két közgyűlést tar­tott, egy rendest és egy rendkívülit. A rendkívüli közgyűlést, amelyre több ingatlanvétel volt kitűzve, meg­E1 vállal mindennemű^ CSAPÓ LAJOS ^Legfinomabb szövetekből papi munkák FÉRFI SZABÓ. készít polgári ruhákat pontos gyors elkészítését, ifi (emelet.) SZATMAK, Deák-tér 7 * a legjutányosabb árakban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom