Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-18 / 38. szám

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁB : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal Deák-tér 3. szám. Mindenn»rrű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. Az élelmiszerek drágasága ellen. (V. L) Az az óriási drágaság, amely az élelmiszerek terén mutatkozik, sok gondot okoz a hatóságoknak. Javasla­tok és tervek születnek, amelyekkel útját akarják állani az élelmiszerek rohamos drágulásának. E javaslatok és tervek közül újabban különösen a külföld több városában a hatósági ár­iimitáció eszméjével foglalkoznak. Ezt a rendszabályt tartják a legalkalma­sabbnak arra, hogy a fogyasztóközön­séget az indokolatlan áremelkedések­kel elkövetett visszaélések ellen sike­resen megvédje. A javaslat az, hogy a hatóság az illető iparosok termelési költségeit fi­gyelembe véve, a főbb élelmicikkek, mint a hús, kenyér, tej maximális eladási árát az illető termelők, illetve kereskedőkre nézve általánosan, köte­lező érvénynyel megállapítsa. A idea tulajdonképen nem uj keletű, mert már a különböző külföldi és hazai ipartörvényekben is megtalálható. A drágaság ellen ajánlott áriimitáció egy­szerűnek és éppen azért célravezető- 1 nek látszik, úgy, hogy nem egy kül­földi városban komoly tárgyalás, de sőt hatósági kísérlet tárgya is. Ha azonban a kérdést közelebbről vizsgáljuk, úgy azt látjuk, hogy a he­lyes hatósági ármegállapítás különö­sen két olyan előzetes kérdés megol­dásától függ, amelyek különösen a városok mai fejlettebb gazdasági és kulturális viszonyai között helyesen aligha oldhatók meg. Nevezetesen a hatósági ármegálla­pítás feltételezi, hogy a hatóság min­denekelőtt pontosan megállapítsa az illető élelmicikkeket termelő, illetve árusító iparos anyagbeszerzési költsé­geit, vagyis azt az árat, mely alapul szolgálna a hatósági ármegállapításnak. A helyes hatósági megállapításnak másik nehézsége a tényleges üzemi költségek megállapítana. Ahány ipa­ros, annyiféle körülményt kellene itt figyelembe venni. Egészen mások a nagyiparos üzleti költségei, mint a kisiparosé, stb. A hatósági áriimitáció további ne­hézsége a minőség meghatározása, minthogy a hatóságilag megállapított árral együtt az illető élelmicikkeknek kötelező minőségét is meg kellene állapítani. Ez azonban a legtöbb és a T ragikomikum. Irta : CSEHOV ANTAL, Előbb megijedt ugyan, de mikor meg­tudta, hogy Brisgalov nem felebbvaló, ha­marosan megnyugodott. — Hiszen azért mégis elmehetnél hozzá, hogy magadat kimentsed, — mondá, — kü­lönben azt hiszi, hogy nyilvános helyen nem tudsz megfelelően viselkedni. — Hisz éppen ez az ! Én bocsánatot kértem, de ő oly különös volt. Egy tisztes­séges szót sem mondott. Igaz nem is volt érkezése a beszélgetéshez. Másnap Cerviakov felvette legújabb uniformisát, szépen megfésüíködött és el­ment Brisgalov tanácsoshoz, hogy magát kimagyarázza. A fogadó szobában sok volt a kérelmező, a tanácsos is ott volt már és sorra átvette a kérvényeket. Miután pár em­berrel végzett, Cerviakovhoz került. — Tagnap a színházban, — kezdte ez •— ha emlékezni méltóztatik. tüzsszentetlem és véletlenül, egészen véletlenül épen Ex- cellenciádra, bocsásson meg Exc . . , — Ugyan micsoda bolondság, — Isten tudja mit akar. — Mivel szolgálhatok ? — fordult a tanácsos a legközelebbi kérelme­zőhöz. Még csak beszélni sem akar velem — gondolta Cerviakov és elsápadt. Tehát haragszik. Nem, ezt nem hagyhatom ennjd- ben . . . meg kell neki magyaráznom . . . Mikor az utolsó kérelmező is eltávo­zott és a tanácsos vissza akart vonulni szo­bájába, Cerviakov utána ment és mormogta : — Excellenciás Uram ! Ha bátorkodom terhére lenni, úgy csupán a megbánás visz rá . . . Én, mint bizonyára tudni méltózta­tik, nem szándékosan tettem . . , A tanácsos siralmas arcot csinált. Ön egyszerűen lóvá akar tenni Uram, — szólt és eltűnt az ajtó mögött. — Lóvá tenni ? — gondolta magában Czerviakov, ugyan miért mondja ezt ? Taná­csos és ily egyszerű dolgot nem tud fel­fogni. Különben, ha ily magasan hordja az orrát, többet nem is mentegetődzöm. Vigye az ördög! írok neki egy levelet, de nem egyek el hozzá többé. Istenemre mondom, hogy nem ! így gondolkozott Czerviakov és haza­ment, De a levelet a tanácsoshoz nem iria legfontosabb élelmiszereknél igen nagy nehézséggel jár. A hatósági ármegállapítás csak ott lehet eredményes és kivitele csak úgy lehetséges, ahol a kultúra és ezzel karöltve a közönség igényei egysze­rűek és lehetőleg azonos jellegűek, és ahol többé-kevésbbé elzárt kis társa­dalmi körzet közélelmezéséről van szó vagy pedig más viszonyok között az áriimitáció csakis ott lesz helyénvaló, ahol azzal szemben a fentjelzett ne­hézségek fenn nem forognak, ez pe­dig csakis a hatóság által kezelt, vagy legalább a hatóság közvetlen és ma­gánjogi természetű rendelkezése alatt álló üzemek és intézményekre nézve áll fenn, mert csak ott tudja a ható­ság a tényleges termelési és üzleti költségeket pontosan megállapítani s ezeknek ismerete alapján a reális eladási árakat megszabni és egyszersmind gon­doskodni, hogy a megszabott áraknak megfelelő áruminőség is betartassék. Az ilyen áriimitáció nem lesz Írott rendelet, hanem olyan pozitív intézkedés amely mig egyrészt végrehajtható, másrészt a fogyasztó piacra tényleges hatással van s a közélelmezés érde­keit valóban szolgálja. meg. Törte rajta fejét sokáig, de csak nem tudta kisütni. így hát másnap mégis csak személyesen ment el a tanácsoshoz, hogy kimagyarázza a dolgot. — Tegnap alkalmatlankodtam. Excel- lenciádnál, — hebegett, amikor a tanácsos kérdőleg ránézett, — nem azért, hogy kine­vessem Excelienciádat, mint mondani mél- tóztatoít, hanem, hogy kimentsem maga­mat. Én tüsszentettem és véletlenül éppen Excellenciádra, de nevetni nem akartam. Hogy is szabadna nevetnem ? Ha nevetnék, hol maradna a magas személyiségeknek járó tisztelet . . . — Hordja el magát! ordította hirtelen a tanácsos, aki elkékült és egész testén reszketett. — Hogyan? — dadogta Czerviakov, odáig az ijedségtől. — Takarodjék, — ismételte a taná­csos és dobbantott hozzá a lábával. Czerviakov belsejében valami megsza­kadt. Nem hallott, nem látott, úgy retirált az ajtóig és ki az utcára Öntudatlanul ke­rült haza, lefeküdt a pamlagra, anélkül, hogy levetette volna az uj egyenruhát és meghalt. (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom