Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-24 / 4. szám
XXXV. évfolyam 4-ik szám. Szaímár, i9C9.jan. 24. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS POLITIKAI LAP. KLŐPIZKTJSSI A íí ; Helyben : Vidéken : Egéé* évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. VERÉCZY ERNŐ. Szerkesztőség : Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Műidéin»*-» ű tümk a kiadóhivatalban fizetendők Megjelenik minden vasárnap. Amerikai testvéreinkhez! Irta: LENGYEL ZOLTÁN orszgy. képviselő. (Megjelent a Bevándorló cimü new-yorki hirlap karácsonyi számában.) Egy időben úgy megijedtünk, mint a vérét vesztő ember. A nagy szállító hajók tömegekben szállították át a magyart a tengertulra. Valóságos népvándorlás indult meg. Egész vidékek kezdtek elnéptelenedni. Gazdasági fejlődésünk megakadt. A német és angol hajóstársaságok verekedtek rajtunk. Szervezetünk előbb észrevétlenül, később nagyon is észrevehetően gyengülni látszott. És ha ez sokáig igy tartott volna : pusztaság Jett volna szép Magyarország, mint a török hódoltság után. Ez a kivándorlási láz már megszűnt. Gazdasági okok idézték elő főképpen, azok is szüntették meg. A nagy amerikai fellendülés és a mi gazdasági elmaradottságunk csinálta s az amerikai válság állította meg. Most már a hajók kevesebbet visznek és több embert hoznak. Azelőtt a kivándorlók vittek hirt miróíunk, most a visszavándorlók regélnek tőlünk elszakadt testvéreinkről. Az elvérzéstől való ijedtség s a kivándorlásban való egyoldalúság megszűnvén • most már nyugodtan beszélhetünk az amerikai magyarság dolgáról. Tapasztalatok állnak mögöttünk. Szemlélődhetünk. Levonhatjuk a következtetéseket. Eltekintek a pénzügyi vonatkozástól. Kivándorlóink rengeteg milliókat küldenek haza. Ez igaz. De sokat vittek ki is. És még többet jelentett az az elveszett munkaerő. Ennél is többet az emberanyag: sok-sok derék honfitársunknak örökre való kiválása a nemzettestből. Nem kutatom ezúttal az okokat sem. Könnyű megtalálni: a magas munkabérek, a vállalkozó szelleműek részére Amerikában nyíló széles terület, a hajóstársaságok agitációja s ezenkívül sok embernél a tönkreme- nés, a büntetéstől való félelem, az uj élet után való vágy. Jó, vagy rossz okozta távozását: kikapcsolom ezúttal. Vegyük a helyzetet állandónak. Mondjuk, hogy a magyarnak ezentúl két hazája van., Egyik, melyben otthon van, de nincs szabadsága. A másik, amelyben szabad, de nincs otthon. Az egyik, ahol, úgy ahogy, magyar a közgazdasági élet, de kevesebb a munkaalkalom és kisebb a kereset, a másik, ahol nem magyar a gazdasági élet, de jobban és többet lehet keresni. Magyar fajunk sok nehézséggel küzd a világon. Kis nemzet vagyunk, rokonok nélkül. A világhatalom védelme, a világgazdaság nagy össze- ; köttetései nem adnak szárnyakat az : egyéni igyekezetnek, találékonyságnak, nem akinek támogatást s munkának úgy, mint az angol fajnál. Be vagyunk ékelve a szláv és német fajok világharcának tűzvonalába. Egy ezredév óta a népvándorlás, a tatárdulás, a keresztes háborúk, a török veszedelem, s most a germánok s a déli és északi szlávok küzdelmei hazánk testén futnak keresztül. Össze vagyunk kötözve idegen és erősebb fajokkal, amely lekötöttség, mig egyrészről erős záloga a külső bonyodalmak elkerülésének, másrészről azonban fejlődésünknek nagy akadálya. így a magyarság élete örökös harc és nehéz megpróbáltatások sorozata. Hogy el nem pusztulunk: fajunk életerejének fényes bizonyítéka. Hogy mégis fejlődünk: a jobb jövőnek biztosítéka. Gyarmatunk nincs. Az élet ezernyi vonatkozása azonban sok embert kényszerít arra, hogy idegenben pró háljon szerencsét, más országban keresse boldogulását. Ezek eddig szétszóródtak. elveszlek ránk nézve, beolvadtak más nemzetekbe nyomtalanul. E tekintetben tehát az Egyesült Államokban való tömörülés nagy jó- 1 tétemény. De egyébként is. Sokat tanul az, aki ott él. Amit mi oly igen nélkülözünk: a demokratikus világfelfogást szívja be egész tisztaságában, megtanul dolgozni, vállalkozni, nem ijed vissza többé az élet küzdelmeitől, megacélozódik karja és szive. A magyar ott kicserélődik s ha visz- i szatér : a munkának és a szabadságnak lesz bátor harcosává. Nagy tisztelője vagyok az angol fajnak. Csodálattal nézek reá. Sokat igen.sokat tanultam tudósaiktól, Íróiktól, kereskedőiktől, iparosaiktól, mű- 1 vészeiktől. Sokat, még többet kellene tanulnia az egész magyarságnak. De innen hazulról nehezebb. Ott — valóságos iskola. Az életnek, a tapasztalásoknak gazdag iskolája. Ezért tartom azt, hogy bár minél , élénkebb lenne közöttünk a kölcsön- I hatás. Ennek rossz oldala nincs. Az I angol a mi fajunkra csak hasznot hozhat, veszedelmessé sohase válha- tik, mint a német és orosz. Az amerikai magyarságnak tehát beláthatatlan fontosságú a hivatása. De csak addig, mig fajunkhoz, nemzetünkhöz hü, mig el nem szakadt teljesen nyelvben, érzésben, gondolatban tőlünk. Attól fogva lehet gazdag, előkelő, tisztelt, körülrajongott, de magyarságunkra elveszett. Nagy a hivatásuk a magyar lapoknak is. Ők ott az őrtüzek. Nyelvük fentartói, magyarságunk élesztői, a szellemi összetartozandóság kapcsai,
