Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-12-20 / 51. szám
2 8 Z A T M A R decs. 20. jességén megvalósult, az ott a másikban előtte reves fának pislákoló zsarátnok-szeme. Advent: szolgaság, félelem, lenyűgözött szellemi, lelki erők tehetlensége. Karácsony: szabadság, bizalom, fiuságra jutott lelkek határtalan lendülete a végtelenségbe. Ami az egyikben lázas seb, vérező fájdalom, az a másikban balzsam, vigasz és enyhület. Mindakettő vágy Ő róla, Ő hozzá, Ő felé. De az a vágy eltikkaszt szájat, szivet, elernyeszt tagot, ideget. Ugyanaz a vágy a karácsonyi csillag lényénél menyből aláhuló harmat. Tisztán nyugszik meg mindenen. Ellentétes erők holt pontra jutása, egymást irtó áramlatok kiegyenlítődése. Szomjuhozott remény, epedett vágyódás testetöltése O benne, általa, aki is a Krisztus! Igazság — szeretet. Minden megvalósult, Minden valóra vált. Igazság, szeretet hatalma nyugszik meg a lelkeken. A köny, mely barázdát szántott az arcokon, elszállt, elenyészett, mint a Genezáreth-tenger hajnali párája. A sirás, sóhajtás, mely nyögve barangolt s felsírt az égre, Libánon cédruserdejében a magasztalás zengő hymnusára változott. Legendák, álmodó mesék tanyája, a rideg szépségben pompázó komor égbolt feltárta a látó szemek előtt végtelen távlatát; mithoszok hősei, rajongott félistenek, az Olymposzt rejtő csillag szegekkel kivart szürkés égpalást eltűntek belőle mind. És lett uj ég, mely keresztül bocsátotta kristálytiszta rezgő étheren az emberszemeknek tudássugarát egészen odáig a láthatatlan, megfoghatatlan, személyes Istenig, addig — mig a végtelenségben elmerült szembe köny szökik s a lélek a megihietődés percében áhitva suttogja : ez Ő, az Isten, az Atya. És lett uj szív. Adventben vérző seb, kínszenvedés lángja, hulláma által körülnyaldosott, emésztett — most Karácsonyban idvesség, öröm, béke és szeretet kristályvizében feredik, a benne lakozó érzelmek, indulatok által át meg átforgatott, megművelt talaj, mit az Istenkéz égi maggal hint be. földről az ég felé, — sáfárkodások pályatere a föld, hol az igazság, szeretet— a Krisztus országa nő. Felette az oltalom, a kiterjesztett sátor; az ég — az Istenség áldása. Áldott karácsony az átkos advent után! Áldása beépítve iskolák, templomok, az irgalom s könyörület házainak hideg kőfalaiba, beoltva szépbe, igazba, szivek rejlekébe, lelkek redő- | jébe, a családok tűzhelye meleg fé- I nyébe. Onnan előtör sóhaj, fohász f képében, harsogó dicsősség-hymnussá erősül, átjár ég s földet egyaránt a Megváltás ünnepén, ha a lélek meg bírja érezni s által tudja élni. És lett uj lélek. — Adventben béna, nyomorúság, vétek által lenyűgözött, tehetetlen, rettegő és félénk — most az egyszerű szegénység darócruhájában, bár vézna, roskatag testi termete, körötte, felette összecsap az ellenséges világ hullámverése vérző fejjel, halo- vány arccal küzd; küzd a lemondás, önfeláldozás, a hit, az igazság, a szeretet és bocsánat fegyverével, vértje fehér áttetsző lepel. Hogymi lakik benne: látni azt a szive fenekéig. És lett uj földi Rajta az ember többé nem múlandóság — s enyészet délibábjátéka, hanem az isteni életnek s a szebb jövőnek, Isten országa eljöveteléért fáradó magvetője. Lába alatt a föld — merre elhalad — a nemes munkában hullatott verejtékétől megtermékenyül,' a szabad, halhatatlan lelkek a világ, a bűn s halállal vívott irtó tusák között emelkednek Haj, advent van a magyar ég alatt! Nagy, végzetes, fájó és keserű. A szi- ! vekben elhamvadt érzelem, burkán : eladott igazság benttörött tövise rág gennyedő sebet; a magvető bamba közönnyel túrja a termő rögöt, vágyik i hantja alá, hol rátapod durván a késő I ivadék. A műhelyekben nem pislákol | a hit, feszülő izmoknak szellemtelen I rengeteg ereje bambán viseli a munka jármait. Az iskolákban avult képzetek, lélektelen, üszkös igazságok száraz ' emlőin nő fel a jövő nemzedék. A hazaszeretet oltárainál az áldozó papok zsoltár serege alkuszik, miglen előadja magát a megváltást. Haj ! Advent van a magyar ég | alatt; — a sziveken, a rögön, hanto- | kon a lelkekben s templomokban. Nagy, végzetes, fájó és keserű. Lesz-e megváltása ?! Lesz-e karácsonya ?! Csak az tudja, aki mindenről híven gondot visel. Karácsonyi történet. Száll az idő . . . Száll az idő . . . s most is, mégis Gyöngy-harmat hull, szivünk vérzik, Korán hervadt remény lombra Nem jön tavasz itt már soha ! . . . Nékem is volt boldogságom ! , . . Sírba hullt a fényes álom, Keresek a földön, földben, Felzokogok, omlik könyem . . . A dalt zengő angyal karban, Suttogja egy angyal halkan : „Apám ! anyám ! ne sírjatok, Boldog lettem, angyal vagyok“. . . Könycsepp csillog a szememben, Bánatosan azt felelem : „Szülőidnek készíts helyet, Hogy lehessünk mi is veled!“ . . . Dombi Lajos. Betlehem csiilagsugáros mezején pásztorok üitek nyájaik mellett. Gyönyörű éjjel volt. Szellő se rezdült. Valami csodás sejtelemmel volt tele a levegő, melyet illatossá tett a sok mezei virág s a távoli olajfák virága. Keletnek bűbájos éjszakája volt ez ! A költő ilyenről álmodik, midőn képet sző a túlvilág gyönyöréről; a festő ilyennek festené, ha a színek birtokában volna, a paradicsomot. A sötétkék égről csakúgy ragyognak le az aranyfényü csillagok ! Aki rájok tekint, kétszeresen érzi, mily hosszú az ut a tudás felé; kétszeres biztonsággal hiszi, hogy a titkok titkáig eljutni úgysem képes í E csodás, elrejtett világ titkáról beszélget két ember, a jövőnek ábrándképekkel színezett országáról. Pásztor mind a kettő és a Dávid családjából való. Már éjfél felé közeledik az idő. Látni | a csillagok állásából. A zsarátnok sem pis- I log a hamu alól. I Az egyik, kinek neve Absán, igy szól társához: — Érzem, hogy különös dolog fog velem történni. A múlt éjjel is különöset álmodtam. Láttam a Messiást! Ott ült a Genézáreth tavának partján és uj dolgokról beszélt. Egyszerű, szegényes ruha volt rajta. Hidd el, közel van az időnek teljessége! A másik, kit Habiráhnak hívtak, le- csüggesztett fejjel hallgatta e beszédeket. Megfoghatatlannak találta, hogy a Messiás még a legmerészebb álmokban is úgy jöjjön elő, mint társa előadta. Szemrehányó hangon igy szólt: — Avagy nem ismered-é az Írásokat ? Nem hallottad-é, hogy király lesz az, nagy és hatalmas, ki meghódítja e világot s kárpótolni fog Babylon szenvedéseiért ? Éa azt hiszem, az nem a Messiás volt, a kit te láttál! Különben is miről következteted, hogy az volt ? 1 — Feje fölött ott ragyogott az istenségElvállal mi n cl enne m ü é pr papi munkák CSAPÓ LAJOS FÉRFI SZABÓ. ÉLegfinomabb szövetekből ©S2ilt i^r polgári ruhákat ; I ; __ " ■ ; ; po ntos gyors elkészítését ijí (emelet.) SZ ATM Alt, Deák-tér 7 ."ipa l égj Hiányosabb arakban
