Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-11-15 / 46. szám
XXXIV. évfolyam 46 szám. Szatmár, 1908. nov. 15. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI AR : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ Dr. VERÉCZY ERNŐ. Szerkesztőség: Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. ű dijak a ku*dohivataiban fizetendők Megjelenik minden vasárnap. A városi tisztviselők fizetésrendezeséhez. A közelebbi törvényhatósági közgyűlés égy bizottságot küldött ki a városi szervezeti szabályok módosításának s ezzel kapcsolatban a tisztviselői fizetések rendezésének előkészi- tésére. Ebből következik, hogy a tisztviselői fizetések rendezése nem sok idő alatt szőnyegre kerül. Miután a közgyűlés rendszerint a bizottsági javaslatok értelmében szokott határozni, óhajtandó, hogy a bizottság megállapodása ebben a fontos kérdésben nyomattassék ki s a bizottsági tagoknak jó előre küldessék meg, nehogy egyszeri hallásra legyenek kénytelenek a bizottsági tagok szavazatukat leadni. Az ilyen kérdés sok érdeket érint. Nem elég annak elbírálása, hogy egyik másik állásban megfelelő-e a javaslatba hozott fizetés, hanem össze' kell hasonlítani más fontos ügykörben működő tisztviselők részére javaslatba hozott fizetéssel, mert csak igy lehet a fizetéseket igazságosan és a lehetőségig közmegnyugvásra rendezni s a bizottsági tagok is csak a kérdésnek ily alapos átvizsgálása után szavazhatnak nyugodt lelkiismerettel. Erre tehát már előre felhívom a polgármester ur figyelmét. De felszólalásomnak nem az volt a főcélja, mert hiszem, hogy a polgármester ur e nélkül is hasonlóan járt volna el, hanem a fizetés rendezés helyes megoldása szempontjából szükségesnek tartom, hogy a kiküldött bizottság minden állásponttal foglalkozzék, tehát azokéval is, a kik nincsenek benne a kiküldött bizottságban s igy ott nem is adhatják elő álláspontjukat. Azt akartam én is, hogy álláspontomat a bizottság megbírál ása alá bocsássam. A régibb fizetésrendezésnél a kiküldött bizottságban én azt az álláspontot képviseltem, hogy a tisztviselők részére korpótlékok állapíttassanak meg, vagyis, hogy a megválasztott tisztviselőnek a fizetése a szolgálati idővel emelkedjék. Akkor ez nem volt keresztül vihető, mert nem is fizetésrendezés történt, hanem a költségvetésbe felvett összegnek fizetésjavitásként, a fizetések arányában való kiosztásáról volt szó. Akkor tehát ilyen gyökeres változ- toztatást nem lehetett tenni, amit beláttam s álláspontomnak érvényre emelését, vagy legalább annak megkísérlését elhalasztottam. Most, amikor a szervezeti szabályok is módosítás alá kerülnek, eljött ennek az ideje s ezért felhívom erre a kérdésre a kiküldött bizottság figyelmét. Aki a tisztviselői életet figyelemmel kiséri, az tudja, hogy bármily csekély fizetéssel ellátott hivatali állás ürül meg, arra —- tőleg újabb időben — tömegesen jelentkeznek a pályázók, de észreveheti azt is, hogy a megválasztott egyén egy pár év múlva már a békétlenkedők sorában van azért, mert nem lépett elő s fizetése nem javult. Nem csodálkozom rajta. Emberi tulajdonság. Az emberek nagy része úgy rendezi be háztartását, hogy a fizetése arra rá menjen. Ritkán látjuk a berendezkedésnek azt az egyedül helyes útját, hogy valami előre nem látható kiadásokra félre is tétessék. Ezt az utat kellene követni, de kevesen követik. Mikor azután bekövetkeznek az előre nem látható kiadások, vagy ilyenek hiányában is újabb kiadások kerülnek fel, amelyek előre láthatók voltak ugyan, de amelyeknek fedezéséről a tisztviselő nem gondoskodott, mert nem tett félre semmit, akkor kész az elégedetlenség, ami azután a hivatalos működés rovására megy. De különben is úgy van az, hogy az igények, a szükségletek akaratlanul is növekednek s amivel ki tudott jöni a tisztviselő öt évvel ezelőtt, most nem tud kijönni, pedig azt hiszi, úgy látja, hogy mit sem változtatott a háztartásában. Az ebből származó elégedetlenséget, békétlenséget el lehet oszlatni azzal, ha minden tisztviselői állásnál megállapittatik az alapfizetés, amelyre a tisztviselő megválasztatik s kimon- datik, hogy a fizetés ugyanazon állásban eltöltött bizonyos évek után meghatározott százalékkal emelkedik. Ki lehetne pl. mondani, hogy öt évenként emelkedik a fizetés 15 vagy 20 0/0'ot> de csak három egymásutáni öt évben, hogy a túlságos emelkedés is meg- előztessék. Vagy lehetne minden állásnál három fokozatot megállapítani, úgy, hogy mindig a legalsóbb fizetésű fokozat töltessék be s a magasabb fokozatba öt év elteltével jutna be a tisztviselő. Bár melyik ut választatik, az a cél, hogy a tisztviselő ne maradjon ugyanazon fizetésben, el lesz érve s ezzel útját vágjuk a békétlenkedésnek, mert mig ez bekövetkeznék, előlépés hiányában is nagyobb fizetésben részesül a tisztviselő. Ilyen szellemben rendezte az állam is a hivatali fizetéseket s ott, ahol előléptetésre ritkán van alkalom, mint a városoknál, a rendezésnek ez a módja még inkább kívánatos. És ez nem csak a tisztviselők érdekeivel indokolható, hanem a méltányossággal is. Egy becsületes, munkás tisztviselő abban a szakmában, amelyben öt évet töltött el, a teendőket jobban és gyorsabban tudja vé
