Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-10-18 / 42. szám
XXXSV. évfolyam 42. szám. Szatmár, 1908. okt. 18. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI Alt : . Szerkesztőség: Petőfi-utca 1. szám Helyben: Vidéken: ' FELELŐS SZERKESZTŐ: ^ j Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Égész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. ! Or. VERÉCZY ERNŐ. • ű dijok a ksadóhivitaiban .tifcetentíói Egyes szám ára lO fillér. Megjelenik minden vasárnap. A magyar politikai helyzeten majdnem kizárólag a választási reform kérdése uralkodik. így is marad sokáig. S a mint látszik, ez a kérdés is úgy lesz megoldva, hogy megoldás után kezdődik majd a több évtizedes harc. A kérdés helyes megoldása nehéz. Elméletben úgy áll, hogy igazságos és demokratikus alapon úgy kellene a jogokat kiterjeszteni, hogy ezzel a magyarságot, államiságunkat fölfelé is, lefelé is] megszilárdítsuk. Fölfelé az által, hogy minél szélesebb rétegeket vonjunk be az alkotmány sáncaiba, lefelé akként, hogy a parlament ezután is és szükségszerűen magyar maradjon és e parlamentben a hami- sitatlan népakarat jusson kifejezésre. Vagyis: nem szabad olyan reformot sem csinálni, mely a császári hata'om letéteményesének, a kormánynak, mindenre többséget biztosit, de olyat sem, a mely a magyarságon csorbát ejtsen. Nekünk ugyanis kétfelé kell védekeznünk s a hódításra területet nyernünk. Egyfelől fölöttünk az idegen hatalom, a melylyel szemben védelmet a parlamentnek kell adnia, másfelől itt vannak a különböző népfajok, a melyeket meg kell tartani állami egységünk és faji hatalmunk keretében és nem szabad engedni, hogy a széthúzó, kifelé gravitáló törekvések tért nyerjenek. Nézetem szerint mindkét irányban kezünkben van az eszköz a legjobb megoldására. Erőssé tehetjük a parlamentet, ha a választók száma nagy lesz, és megtarthatjuk magyarnak, ha a kerületeket jól osztjuk be. Egyéb nem kell és egyéb nem is használ. A kerületek beosztásáról s a vármegyék kikerekitéséről több kevesebb hitelességgel nyilvánosságra került tervezetekkel nag}'jában meglehetünk elégedve. Lelkiismeretes és beható tanulmány képezi ennek alapját, csak egy hiba van. A kerületeket jól beosztani nem lehet anélkül, hogy előbb a vármegyék mai helytelen rossz viszonyain ne változtassunk. A jó kerületi beosztást tehát meg kellene előznie a megyék rendezésének. Ez esetben azonban lényeges nehézségek támadnak a reform keresztülvitele szempontjából a parlamentben. Ezért ugylátszik e tekintetben vagy egészen vagy csak egyelőre sokat engednek az elméleti kiváhsá'gökbót. Ez pedig nagy kár. A parlamentnek ily esetben felül kellene a helyi kicsinyeskedésen emelkednie s egy ilyen átfogó, nagy többséggel rendelkező kormánynak kellene, hogy elég bátorsága és tettereje legyen arra, hogy e részben a helyes álláspontból egy tapodtat se engedjen. De míg itt engedékenység jeleit látjuk : addig a javaslat anyagi intézkedéseinél annál szigorúbbak. Pedig ép itt a hiba. A pluralitás vagyis a négy művelet: az összeadás, kivonás, osztás, szorzás utján rekonstruált alkotmányt nem veszi be a magyar ember gyomra. Ellenkezik egész jogfejlődésünkkel, ellenkezik az igazság követelményeivel. Az egész magyar alkotmány az egyenlőség elvén alapszik. A nemesség egyenlően volt jogosítva hajdanán, később a főrendiház kialakulásával, mikor a főnemesség fejszerint, a köznemesség pedig képviselet utján gyakorolta jogait, lényegében ez a helyzet nem változott. Voltak jogokkal felruházottak, voltak jogtalanok is, de egyiknek több joga nem volt, mint a másiknak. A pluralitás ellenben épen ezt az alapelvet forgatja fel. Egyik embernek kétszer, másiknak háromszor annyi jogot ad, mint ma van. A másik osztályból csak tíznek ad egy emberre valót. Lesznek tehát háromszoros, kétszeres, egyszeres, egytizedes emberek. Harminc szegény Írástudatlan magyar ér annyit, mint egy gazdag vagy egy tisztviselő. Ez az igazságtalanság és aránytalanság az, mely fegyverbe szólít néposztályokat és népeket. S ha igy megy ! át: fegyverben is tart. Belső nyugal- ! munkát dúlja föl és békés fejlődésünket zavarja össze. Soha, de soha nem is lesz nyugalom, mig ez igy marad. Nem megyek be a dolog lényegébe ezúttal. Csak a kilátásokat raj- zolgatom. S csak egy konkrét megjegyzésre szorítkozom e cikk keretén belül. A magyar középosztály egészen megvan babonázva. Elvakitotta a jelszó, hogy a javaslat a magyarság és az intelligencia érdekeit szolgálja. És ezt elhitték. Pedig nem úgy van. Ez a javaslat nem olyan jó, hogy a magyarság érdekeit ne lehetne jobban is. megvédeni. És a magyarság helyzete nem olyan rossz, hogy hatalmát igazságtalan eszközökkel is kellene védenünk. Be van igazolva, — a magyarul irni és olvasni tudástól, a négy elemi osztály elvégzéséhez kötött választói jogosultságtól eltekintve is — hogy a puszta irni és olvasni tudás maga is jobban védi a magyarság érdekeit, mint a pluralitás. Bevan már az is igazolva, hogy a városi kerületekben, a melyek úgyis egészen magyarok, a pluralitásra semmi szükség sincs. És igazolva van az is, hogy a pluralitás egyedül és kizárólag nem magyar érdek, hanem csakis — kormányérdek. A tisztviselők és a nagy adófizetők, tehát a mindenkori kormánytól függő elemek túlsúlyát mozdítja elő. Ha pedig igy van : akkor világos, SZATMAR üj csatatér.
