Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-09-06 / 36. szám
2 S Z A T M A R szept. 6. * tott egyénnek, vagy az iskolai hatóságnak adhatja át. Az iskolai hatóság a gyermeket megdorgálhatja, vagy iskolai elzárással fenyitheti." Sőt tovább megy a novella. Intézkedik arra az esetre is, ha a gyermek környezete nem nyújt biztosítékot a gyermek helyes irányú nevelésére, akkor, amidőn azt mondja, hogy „ha a gyermek eddigi környezetében erkölcsi romlásnak van kitéve, vagy züllésnek indult, a hatóság a gyámhatóságot értesíti és ha a gyermek érdekében halaszthatatlanul szükséges, a gyermeket ideiglenes felvétel céljából a legközelebbi állami gyermekmen- helybe szállítja. A gyámhatóság a gyermek nevelése iránt az erre nézve irányadó szabályok értelmében intézkedik.“ c) A „felső korhatárt a novella 16-ról 18 évre emeli fel s kimondja azt, hogy a fiatal korú nem húsz, hanem huszonegy évig tartható javító intézetben.“ d) „Módot nyújt a bíróságnak és a kihágást elkövetett fiatal korúnak ügyében Ítélő közigazgatási hatóságoknak arra, hogy a rövid tartamú szabadság vesztés büntetést, köztudomású lévén annak sok esetben romboló hatása, lehetőleg mellőzhessék.“ Ezek azok a főbb elvek, amelyek célja a fiatal korúak javítása és nevelése. Megvalósíthatók, illetve végrehajthatók azonban csak úgy lesznek, ha egyrészről az állam gondoskodik az előfeltételek (intézetek, gyermek- menhelyek, elkülönített fogházak) megteremtéséről, másrészről a nagy társadalom is szeretettel karolja fel a gyermek nevelés nagy és magasztos eszméit 1 . - ■— - ■ TT"T~- . -I——- i_rr: A székhely kérdése. Hovatovább határozatban nyilvánul meg újból és újból amaz óhaj, hogy megyénk székhelye Szatrr.arra tétessék át. Ez a ki- | vánság már igen régi. Valószínűleg egyidős azzal a berendezkedéssel, mely megyét, megyei székhelyet állapított meg általában, Szatmármegyét Nagykároly székhellyel különösen. Szatmárnak ez a mellőzés soha se volt kedvére való s minden kínálkozó alkalmat megragadott, hogy a székhelyhez való igényét hangoztassa, legalább feledésbe menni ne engedje, ha már a valósítás felé alig-alig tehetett lépéseket. Nem tehetett pedig Nagykárolynak hatalmi túlsúlya miatt, i mely hatalmi túlsúly nem kultúrájában, avagy | földrajzi fekvésében rejlett, hanem sokkal j inkább azon egyszerű tényben, hogy ott j lakosának a Károlyi család némely befolyá- ! sós tagjai. Szó sincs róla, ezen ok csak az újabb ! időben vált túlnyomóvá. A nemesi világban ! talán alárendelt szerepet játszott azon sok akadály mellett, melyek útját állták annak, hogy egy szabad királyi város egy nemesi megye székhelyévé legyen. Miután azonban I 1848-tól ez akadályok ledőltek, a staíu.-quo fentartását Szatmár hátrányára és sokszor | hangoztatott igénye dacára csakis a Károlyi grófok befolyásának lehetett tulajdonítani. Pedig nincsen érv, melyet meggyőző erővel lehetne felhozni ellenünk. Eltekintve attól a kicsinyes ellenvetéstől, hogy a hiu- | ság, a kapzsiság szelleme szól belőlünk, mikor mindenáron ei akarjuk kaparintani a székhelyet, csak két szempontot kell felemlítenünk álláspontunk igazolására. Egyik: városunk kulturális túlsúlya, másik : fekvés- beli előnye Nagykároly felett A kuliura halad mindenütt és minden tekintetben. E szabály alól Nagykároly se képez kivételt, sőt örömmel konstatáljuk, ; hogy ugyancsak fejlődik, erejének minden I parányát felhasználja haladására. Ám azért • még csak összehasonlítást se lehet tenni a ! két város művelődési viszonyai tekintetében. I Fölösleges elsorolnom mindazt a sok intézményt, intézetet, berendezést, amelynek , mindnek van valamelyes köze a kultúrához I s amely Nagykárolyban nincs meg, vagy csak csirázik. És az idő haladása nem nivellálja e nagy különbséget, mert mi magunk is rohamosan fejlődünk, amint ez természetes törvénye is úgy a gazdasági, mint a | kulturális életnek. Minél magasabb fejlett- ! ségii a műveltség, annál gyorsabb a tovább ! fejlődés. Ha pedig ez igy van, csak teriné- I szeles, hogy a székhely kérdésében objektiv j mérleggel mérve nekünk kell igazat adni. í Elvégre magának a megyének elsőrangú érdeke az, hogy székhelye hozzá méltó, I reprezentálásva képes, első város legyen. Ezenkívül ott van a nagy különbség városunk és Nagykároly fekvése között. Nagykároly egészen a megye szélén fekszik, Szatmár úgyszólván a mértani középpontban. Már pedig iniudott, ahol valamely terület igazgatásáról van szó, első követelmény az, hogy a központ ne csak adminisztrative, hanem földrajzilag is középpont legyen. Megköveteli ez úgy magának az igazgató szervnek, mi it főleg az igazgatott területnek, embertömegnek érdeke. Egyrészt ez a szempont tette Pozsony helyett Budapestet az ország fővárosává. Ezt a szempontot tételes jogunk is szemmeltartja, pl. a körközségek egyesülésénél. Ugyanígy az egyházjog az egyházmegyék szervezésénél. Szóval o kivánalom oly természetes, mint talán semmi más. És mert e kívánalomnak nem Nagykároly, de Szatmár felel meg, természetes azon óhajtásunk is, hogy úgy a kulturális, mint a fizikai helyzet konzekvenciáit az illetékes tényezők levonják ; egy kis körzet érdekét ne helyezzék feléje egy Éjjel. A csillagfényes éjszakában Bolyongok némán, egyedül; Nyugalmat nem nyújt puha ágyam, Az álom végkép elkerül. A lelkem elszáll kis lakodba, Hol talán üdvről áimodol, S száz édes csókkal megrakodva, Hajnalra visszavándorol. sasi Nagy Lajos. Domokos Magda. Irta: Ágh Endre. Most már szabad ezt elmondanom neked, mert elfeledtette őt veled az idő, az, a mely folytonosan haladva, mindent eltemet. De hogy elfeledted, azt hittem, boldog is leszel. Hogy egy ideig voltál is, szintén Krisztina nőnéd leveleiből tudom, azokból a levelekből, a melyekhez te is Írtál olykor egy-két sort, virágjaidról, újabb szérelmedről. Azokból tudtam meg, hogy az, a ki Dezső helyébe jött tanítónak a faluba, milyen derék, szorgalmas ember, jobb, mint Csorna volt, mert nyíltabb, mindent megmond, a mi őt es titeket érdekelhet. És azokból a levelekből tudtam meg azt is, hogy te szereted őt. Ugy-e, mint Csorna Dezsőt ? Te tudhattad azt legjobban, de én azt hiszem, hogy a te második szerelmed is csak olyan lehetett, mint volt az első, Csak az élet ne volna olyan, hogy több benne a báuat, mint az öröm ! Boldogan éltetek esküvőtök után mostanáig. Elhiszem én azt; jómódban is éltetek, hiszen Krisztina nőnéd halála után amije maradt, az egy időre mind a tietek lett. Az a szép kápolnatéri ház, a nagy kert, föld is hozzá. De elvették tőletek. Hogy a nőnéd testámentum nélkül halt meg, a mi közeli rokonsága volt, hnegtámadot titeket az örökségben, — nem kellett volna nekik, hiszen gazdagok voltak ők, — de hát el nem nézhették azt, hogy az ő jussukon egy más — egy fogadott leány boldog legyen. Elvették a házat, a kertet, a földek egy részét is, ti abba a kis falusi tanitói lakba költöztetek s veletek költözött be oda a szegénység, a nélkülözés is. A szegénység pedig oly sokszor szokott a boldogtalanság szülője lenni. így volt az nálatok is. A mikor mindenetek volt, csak eléldegéltetek, de amikor férjednek hiányzott a jó A szatmár-németi-i összes iskolák nagytekmtetü Igazgatói által az 1908 9. tanévre előirt iskolai könyvek, hasznaitvalamint: szótárak, térképek, hangjegyek, körzők, rajztömbök, füzetek sebben nálam szerezhetők be. — .......... ..................... és iij állapotban, és táskák minden létező kivitelben a legelőnyö- ~ Kész szolgálattal és hazafiui tisztelettel : WEÍSZ ZOLTÁN könyváruháza, zennmüi aktára- es papiikerosuedese, a rsf. giiHnásiurrtmii Szatmár-németi, szénben, a ki:, kath. g aii. k’jzj Üzleti évi jövedelmem egy megállapított hányadának jótékonycélra való fordítása folytán, a szegényebb sorsú érdem tanulók — az illető intézet utján — általam is anyagi segélyben részesülnek.
