Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-08-16 / 33. szám
2 S Z A T M A R aug. 16, menti reform is szentesítve lesz, miután ezzel már úgyis junktimba hoztátok a végleges házszabálymódositás ügyét. Ha ellenben a katonai kérdést nem oldjátok meg: akkor nem lesz választási reform sem, de lesz uj kabinet, uj választás, a mostani törvények alapján, amely nem a ti javatokra fog kiütni. Más szóval ma a létszámemelés a hatalom további bírásának ára és előfeltétele. Ezzel létre jöhet az egységes pártalakulás, megmaradhat a kabinet, tengődhetik tovább a parlament megbízatása végéig, tehát 1911-ig. Más föltétel alapján azonban nem. És hogy minden más elkövetkezhessék, arról ti j magatok gondoskodtatok eléggé. A j közös vámterület meghosszabbítása, a rossz kiegyezés, a kvótaemelés, az adóemelés és sok minden után nincs ki féljen tőletek? Megadtatok mindent, amire az előző kormányok voltak kaphatók és éhesek voltatok és még éhe- sebbek vagytok. Le vagytok járva. A hitet bennetek elvesztette az ország s ezzel elvesztettétek az erőt és ellenálló képességet, hogy egy újabb fölfordulást csinálhatnátok, amire ti úgy se gondoltok. Ez a logikai okfejtése a kérdésnek. Az uj junktim odafönn megvan. A kormány tehát ezt a csatát is elvesztette már előre. A rossz kiegyezést is az önmaga által teremtett kényszer- helyzettel okolta. A létszámemeléssel is ugyanezt fogja tenni. Fölveti a vagy-vagy kérdést a pártok előtt. És a többségi pártok megfognak hajolni. A pártok tölvetik az ország előtt is. Hogy ez mit fog rá felelni: nem tudom. De bizonyos, hogy ők 1911-ig ezt a feleletet nem is fogják provokálni. Ha idejében jöttek volna a választási jog reformjával: ez a helyzet be nem következhetett volna. Mig eléggé meg nem puhultak, mig a szolgálatkészséget teljesen ki nem próbálták, mig a függetlenségi közvéleményben volt valamelyes erő: ezt meg se kísérelhették volna. Az uj nemzeti küzdelmet, az uj bonyodalmakat fölidézni Bécsnek nem lett volna tanácsos. De most? Kényszerhelyzet csak egy van s ez a koalíció. Erő is csak egy van : s ez odafönn van. A megpróbáltatások sorozata betelt. Végén vagyunk a játéknak. A függetlenségi párt összes programmpontjai gyakorlatilag is föl vannak adva. A próbákat kiállották. A bankügyben folytatott szélhámoskodásnak nem ül föl senki. A katonai kérdés tehát az utolsó. És hiába mondják a biblia szavaival: Uram, ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár, mert Bécsben már biztosan tudják, hogy a vége csak az lesz: mindazonáltal ne az én akaratom legyen, hanem — a tied ! Ferencz József uralkodói művé- j szetének teljes a sikere. Az osztrák jubileum évében, a szabadságharc — hatvanadik évfordulóján Kossuth Lajos fia utján szedeti rendbe Magyarországot. A szólásszabadság elfojtása és a nemzeti ellenállás lehetőségének elpusztítása után a mai többségtől meg fogja kapni a kívánt katonákat is. Beteljesedik vágya : Ordnung und Ruhe, rend és béke lesz és úgy adhatja át örökségét utódjának. De váljon ugyanezt mondhatja-e Kossuth Lajos fia és a függetlenségi párt is? Aligha. És ugyanezt mondhatja-e az ország ? Az ország ? Hát ugyan ki törődik még az országgal ? Miniszterség, képviselőség, közjegyző- ség, püspöki, pátriarchai és más állások, javadalmak, haszonhajtó jogok és egyebek vannak, de ország, az nincs. Ami volt: ott veszett Mohácsnál. Ezt kellett elmondani azoknak, akik hiszik, hogy még — lesz. Vannak még ilyenek ? Lengyel Zoltán. Városi közgyűlés. tv.] Hétfőn, 10-én tartotta Szatmárnémeti szab. kir. város közönsége augusztus havi rendes közgyűlését Dr. Falussy Árpád | főispán elnöklete alatt. Maga a tárgysorozat alig-aiig vonzott érdeklődőket, pedig a polgármester havi jelentésén kívül, amelyből örömmel vettük tudomásul a tífusz megszűnését, volt két tárgy, amely különösen megérdemelte volna az érdeklődést; egyik a csatornázás és vízvezeték, másik a Pázmány-kouviktusnak adandó segély kérdése. E helyen a tárgysorozat e kőt igazán fontos kérdésével kívánok röviden foglalkozni ; a tárgysorozat többi pontjaival a „Város“ rovatban foglalkozunk. 15 évi vajúdás után végre ismét szó volt a közgyűlésen a csatornázásról és vízvezetékről, még pedig ezúttal komolyan, s j azért már most örömmel hajtjuk meg az elismerés zászlóját Dr. Vajay Károly polgár- mester ur előtt. Az előterjesztés kettős megoldást tár elénk: egyik az egész városra kiterjedő Evelin. Egyik barátom mondta el a következő szecessziós történetet: Hires szép lány volt annak idején Szentjánosi Evelin. A nagy szépségénél csak a kacérsága volt nagyobb, no meg apjának adósságai. Szakértők állítása szerint az a pár ezer hold annyira nem volt már az övé, hogy János ur akár a nemesi kúriája tetejét is adósságlevelekkel fedethette volna be bserép helyett. És Evelin pompásan beleszületett ebben a környezetbe. Századvégi leány volt a szó legcinikusabb értőimében, kinek fejét romantikus álmok talán sohase zavarták. — Összes ambíciói toaleítkérdésekben, báli sikerekben, nagy úri kedvtelésekben merültek ki s pár zajos év eltelte után minden lelki erejét egy vállalat érdekében öszpon- tositotta, melynek végén hatalmas kérdőjel gyanánt egy gazdag férj állott. Mert Evelin a gazdagságot tartá a férjek s a családi élet legkívánatosabb jellemzőjének. Saját bevallása szerint ő túl volt már a két szerető szív, meg egy kicsi kunyhó féle mesék korán. És szálló igévé vált egy mondása, melyet bizalmas körben szokott e tárgynál hangoztatni: — Szerető szivet nagyon gyakran találok — a házasság után is ; gazdag férjet ellenben ritkán és mindig a házasság előtt. Egészen természetesnek tartottuk tehát, amikor Evelin a Sándor Gáza élete- h&jójáv&l kötötte össze sülyedő bárkáját. Sándor Gézáról mindenki tudta, hogy nem Antonius, hanem Krőzusnak tartotta mindenki. Később kiderült, hogy egyik sem, csak jómódú földosur, aki megélhetne a maga becsületéből — de nem Evelin mellett. A természet és a logika törvényei mondtak volna csődöt, ha az, ami megtörtént, be nem következik. A férjnek még házassága előtt volt nehány függőbenlevő szerelmi ügye Ezektől s velük együtt egy csomó ropogós bankjegyektől megszabadulva, nászúira mentek. Hogy ez mibe került, csak a Sándor jogi képviselője tudná megmondani, aki eleljárt a felveendő kölcsönök dolgában. Mikor végre haza vetődtek, jobb ügyre méltó buzgalommal igyekeztek példáját adni az esztelen pazarlásnak s a felfordult háztartásnak. Rendnek, okosságnak sehol semmi nyoma ; hanem van nyílt ház, nagy estélyek, bálok, lóverseny, tengeri fürdő s minden, amiről Evelin annyi kedvvel álmodott valaha. Mindezek koronájaképe i a férj elkez- nett ész és szerencse nélkül kártyázni. Mint mondó, csak kárpótolni akarja magát, amiért nem szerencsés a szerelemben. Azonban a szálló-ige, melyet stratégiai művelteinek sarkpontjául választott, épen nem bizonyult csalhatatlannak s Evelin, akinek e tekintetben még az apai ^háztól volt némi tapasztalata, remegve látta az elkerülhetetlen katasztrófát. Látta s menekülni igyekezett, mint a patkány a sülyedő hajóról. Abban megállapodott, hogy neki még a nagy dobpergés előtt el kell válnia férjétől s biztos kikötőbe menekülnie, de hogyan ? Természetét tagadta volna meg, ha szándékát őszintén bevallja férjének és az ő segítségét kéri ki. Csinálhatta volna aztán botránynyal, házasságtöréssel s itt számíthatott volna is nehány barátja szives közreműködésére, de hamarosan ;tuladott e terven. Nem csak mert kétélű fegyver, de mert elvégre mégis csak érzett némi — nem szerelmet, de hálát férje iránt, aki pár év alatt leányálmaiból annyit valóra váltott. Végül roppant egyszerű mód jutott eszébe. Miért törje fejét'épen ő e kellemetlen témán ? Mire volnának jóbarátai ? Feladja valamelyiknek a talányt s a megoldás nem marad édes jutalom nélkül ... * * * Patay Pál egyike volt a szép asszony legkitartóbb s legmerészebb udvariéinak, aki nem csinált titkot lábból, hogy Sándor Géza szerencsés elhalálozása esetén épen nem idegenkednék a szép Evelinaél örökébe lépni. Egy ködös téli estén ismét ott ült Evelin budoárjában, aki rózsaszín vili anyfény- nél s elragadó selyem pongyolájában talán igézöbb volt, mint bármikor.
